NÉGYLÁBÚ GLADIÁTOROK | Kutyatár

NÉGYLÁBÚ GLADIÁTOROK

Később a középkorban is kedvelt látványosságnak számított az úgynevezett állathecc, rendszerint bikákkal vagy medvékkel viaskodtak a kutyák. Angliában pedig kifejlődött egy egészen különleges "sport", a kutyák kutyák elleni küzdelme, amelyre - és ez külön izgalmat, csemegét jelentett a nézők számára - fogadni is lehetett. Ezek a kutyaviadalok általában 4-5 négyzetméter területű pályán folytak, s a porond közepét egy krétavonallal megjelölték. A négylábú gladiátoroknak, a végsőkig felajzott, felheccelt kutyáknak - harci szellemük bizonyítására - szabadon, póráz nélkül kellett a megjelölt vonalig előremenniük, ahol azután bőszen egymásnak rontottak. A többszörösen győztes ebek természetesen nagy becsben állottak, a bátortalan, gyenge, rosszul harcoló kutyákat pedig kizárták a tenyésztésből. Így azután viszonylag igen rövid idő alatt sikerült rendkívül harcias, rámenős, rettenthetetlen viadorokat kitenyészteni, amelyek eredményesen űzték ezt a brutális, kegyetlen "mesterséget". Ezeknek a kutyáknak a leszármazottai a mai pit bullterrierek, amelyekről a későbbiekben ejtünk még néhány szót.

Ez lenne az a félelmetes, irgalmat nem ismerő gladiátor?

Miféle kutyák voltak az ó- és középkoriviadalok főszereplői?

Az angol és a bullmasztiffról már beszéltünk a Hódítók, hadak, hadikutyák című fejezetünkben. Említettük, hogy elsősorban a hatalmas masztiffok küzdöttek az ókori Róma arénáiban bikákkal, oroszlánokkal, medvékkel és gladiátorokkal. Jóval később, VIII. Henrik uralkodása alatt külön udvari tisztség volt a király medvéivel, bikáival és masztiffjaival való foglalatoskodás. Az Erzsébet korabeli Angliában például csütörtökönként nem tartottak színházi előadásokat, mert ezt a napot a medveviadalnak szentelték. Ilyenkor három kiképzett masztiff viaskodott egy hatalmas medvével, vagy négy kutya egy oroszlánnal. Erzsébet francia követének 1572-ben volt egy hatalmas masztiffja, amely egymaga leterített medvét, leopárdot, sőt állítólag még oroszlánt is!

Az állatviadalok másik nevezetes hőse az angol bulldog volt. A legkorábbi utalás ezekre az ebekre a Survey of Stamford című lapban található, mégpedig a bikaviadalokkal kapcsolatban. Ilyenformán: "János király uralkodása idején (1209) Stamford grófja várának faláról letekintve figyelte, ahogy két bika harcolt egymással. A mészárosok kutyái az egyiket hajszolni kezdték a városon keresztül. A bika teljesen megvadult a nagy zajtól és a tömegtől. Ez annyira megtetszett a grófnak, hogy a vár előtti füves térséget a városnak ajándékozta, azzal a kikötéssel: ezentúl minden esztendőben karácsony előtt kerítenek egy »őrült bikát« ennek az új sportnak az örökös folytatására."

Angol bulldog, kölykével

Cromwell idejében már egész Anglia-szerte elterjed és népszerű lett a bikaviadal. Térhódításával olyan kutyákat kezdtek tenyészteni, amelyek alkalmasabbak voltak erre a feladatra. Ezt valószínűleg a régi angol masztiff és a könnyebb, éppen ezért mozgékonyabb helybeli terrierek keresztezésével érték el. Az már viszont a dolog iróniája, hogy az igazi "bikavadászokat" csak 1835-re sikerült kitenyészteni - éppen abban az esztendőben, amikor a puritánok befolyására betiltották a bikaviadalokat.

Nos, a nyilvános bikaingerlést ugyan betiltották, ez azonban nem vetett gátat a nép körében élő hallatlan népszerűségének. A törvény ugyanis nem vonatkozott olyan párviadalok rendezésére, ahol kutyák harcoltak - kutyák ellen. Ekkor merült fel, hogy itt olyan kutyára van szükség, amely rendelkezik a bulldog erejével és határozottságával, ugyanakkor gyorsabb, fürgébb a bulldognál. Ezt terrierek és bulldogok keresztezésével érték el. Később a kutyaviadalokat is betiltották, és bár egy ideig még tovább virágoztak illegális formában, addigra már a tenyésztőket jobban érdekelte maga a kutya, mint harci képességei. A szóban forgó eb a bullterrier volt - a kutyák gladiátora. Ennek az ebnek a mai változata egyébként - legalábbis ami a vérmérsékletet illeti - nem sokban őrzi harcos múltjának vonásait. Sajátos módon napjaink bullterrierje meglehetősen békés állat; könnyen és szívesen barátkozik másfajta kutyákkal.

Említettük már az imént a pit bullterriert. Ez az amerikai származású kutya jócskán különbözik "unokatestvérétől", a bullterriertől. A pit bullt Amerikában mintegy 150 éve tenyésztik, elsősorban küzdőkedvéért. Már a századfordulón amerikai pit (itt acsarkodó, harcos) bullterriernek vagy yankee terriernek nevezték. S habár 1900-ra az USA legtöbb államában betiltották a kutyaviadalokat, voltak akik továbbra is rendeztek titokban ilyen küzdelmeket. A közvélemény félrevezetésére az ilyen mérkőzéseket konvenciónak (összejövetelnek) nevezték.