SÍ
SÍ, (si-v) önh. ragozva: síok v. sivok, sísz, siunk v. sivunk, sítok, sínak; 1-ső mult: sivék; 2-ik mult: sítt; htn. síni. Fogai közől éles, metsző si hangot bocsát ki, pl. midőn nagy fájdalom tör ki belőle, vagy haragos indulatból, vagy hogy csendesítsen, csillapítson valamit stb. Sí rí a betegségben szenvedő gyermek. Sínak az éhes malaczok, disznók. Átv. Sí a sipoló, fütyölő szél. Sí a síp, ha erősen bele fúnak. Csagataj nyelven: csík-mak (= sí-ní v. sír-ni, rimánkod-ni). Azon legrövidebb igéink egyike, melyek hangzóval végződnek, ú. m. szí, hí, ví, nyí, rí, sző, lő, nő, bú, nyű, stb.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me