SZALAD, (1)
SZALAD, (1), (szal-ad) önh. m. szalad-tam, ~tál, ~t. Sietve, sebbellobbal, gyorsított léptekkel haladva távozik. Köz szokás szerént egy értelmű vele fut, minthogy mindkettejök a siető haladásnak hangütését utánozza, t. i. a szalad a széllel, a fut a fuvással áll szoros hangviszonyban; honnan elszelelni tréfásan szólva am. elszaladni. A szintén rokon értelmű iramlik reszketeg hanggal járó s erősebb nemű sietésre vonatkozik. Különösen a szaladás fogalmához némi indulatosságot, pl. félelmet, szilajságot, kicsapongást szoktunk kapcsolni. Ellenség elől szaladni. Féltében megszaladni, elszaladni, kiszaladni, beszaladni. A tolvaj elszaladt. Szaladj hamar, mert elfognak. A szilaj csikók, tinók kiszaladtak az ólból. Szaladj farkas, inadban az igazság. (Km.). Szaladj vármegyébe való, tréfásan a félénkről mondják. Ily különböztetésre vonatkozik Vitkovicsnak ezen élczeskedése: „Futtattok lovakat nagy urak, s így futni tanultok, kérdés: futni tudás nem szül-e majd szaladást?“ E szerént szalad némi menekvési, szabadulási, vagy kicsapongási törekvést is fejez ki, honnan mást jelent: valakit megszalasztani, elszalasztani, és megfuttatni, elfuttatni. V. ö. SZAL, gyök, és FUT, LÓDÚL, IRAMLIK.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
