AFRIKA-UTAZÓK ÉS ISMERTETŐK

Full text search

AFRIKA-UTAZÓK ÉS ISMERTETŐK
(Melléklet Afrika felfedező utazásainak térképéhez.)
I. ÉSZAK-NYUGATI AFRIKA.1500-1892.
(SZAHARA FELSŐ-GUINEA NYUGATI SZUDÁN)
1510 körül Leo Afrikanus arab követ Timbuktuba ér.
1549 Windham angol kapitány bejárja Marokkót, valamint Guineát.
1594 Raleigh Walter (angol) Guinea partvidékét kutatja.
1607 Finck Alsó-Guinea partjait kutatja, szintúgy 1611 óta Braun.
1618 Angol kereskedelmi társulat kiküldi Thomsont és Jobsont Timbuktuba, de ezek csak Tendáig jutnak.
1666 Fréjus Roland bejárja az éjszaki Szaharát 1682-88 Le Maire a Szenegál vidékén kutat. 1683 Frigyes Vilmos brandenburgi váIasztófejedelem Friedrichsburg gyarmatot alapítja Felső-Guinea partján.
1697-1725 Brué André, Szenegambia francia gyarmat kormányzója, felhajózik a Szenegál folyón egészen a Felu vizesésig, ügynökei pedig a Guina zuhatagig.
1710 ll Carlo Maria (Genuából) és Silesiai Szeverin hittérítők mint elsők jutnak Fezzanból Agadeszbe (hová csak Barth jutott utóbb 1850).
1716 Compagnon az aranydús Bambukig hatol. 1719-32 Snelgrave bejárja a Dahome államot, szintúgy Lamb, 1772 Norris és mások.
1720-27 Shaw Tamás algeri hittérítő beutazza a Berber-államokat.
1749-53 Adamson M. felhajózik a Szenegál folyón. 1760-61 Hoest Marokkóban kutat.
1772 Norris kétszer jut el Dahomebe.
1782 D'Isert Christiansburg guineai gyarmatból elhatol Commangba.
1784 Saugnier keresztül hatol egész Marokkón.
1785 Geoffroy de Villeneuve Szenegambiában kutat, egészen Bambukig.
1786 Rubaults mint első hatol át a Szenegál és Niger közötti pusztákon.
1788 Sir Joseph Banks (Cook volt kisérője) megalapítja a «British Association the discovery of the interior parts of Africa»-társulatot, mely azonnal 3 felfedezőt küld ki, hogy felkeressék a Niger folyamvidékét.
1791 Houghton a (Lambia mellékéről nyomul a Niger felé, de Yarrában megölik; Ledyard, ki Egyiptom felől törekszik befelé, meghal útközben.
1794 Watt és Winterbottom angol küldöttek benyomulnak mint elsők Timbo városába, de a Fullák földjén megöletnek.
1795 Humboldt Sándor és Bonpland megmásszák a Pic de Teneriftát.
1795-97 Mungo Park, a Brit. Association új küldöttje kiindul Gambiából és Bambarra mellett csakugyan eléri a Niger folyót, melyet Silláig követ. Innen rabszolga-álöltözetben visszalopódzik Gambia partjára.
1805 A Mungo Park a Brit Association újabb megbizásából másodszor utazik el a Niger mellékére, melyen a Tuareg törzszsel folytatott harcok között egy darabig lehajózik. De mikor a benszülöttek üldözőbe veszik, Park menekülés közben belefúl a Nigerbe. Ő mutatta meg a Ny. felől a Szudánba vezető utat.
1816 A Brit. Association Tuckey és Peddie alatt két expediciót küld ki a Niger-probléma megoldására. Egyikük sem ér célhoz.
1817 Boudich angol kapitány mint első lép Kumaszi városba (Aschanti). Őt Hutton követi.
1818 Ritchie és Lyon Tripolisz felől Murzuk tájékára érnek. Lyon az első utazó, ki a Csad tót felemlíti művében, de csak hirét hallotta.
1818-19 Mollien Gáspár kikutatja Szenegambia hátsó vidékét és felfedezi a Szenegál és Gambia folyó forrását, Timboba is eljut, de Timbuktuba nem képes elérni. (L. 1824 és 1853.)
1820-24 Clapperton, Denham és Oudney a Brit. Association megbizásából keresik (Lyon nyomain) Murzukot, innen pedig a Szudánon keresztül mint elsők jutnak el a Csád-tó partjára. Clapperton Szokoto államba is behatol.
1824-25 Beauford a Sierra Leona parttól Timbuktu felé kutat, de Kaartában elhal. 1824-26 Laing angol őrnagy Tripoliszból eljut ugyan szerencsésen Timbuktuba, de visszautazása közben, Araua vidékén egy sejk parancsára megfojtják:
1825-27 Clapperton másod izben indul Afrikába, még pedig Bennin guineai gyarmatból Sokoto és Bornuba. De a szokotói szultán elzáratja, mire Clapperton a kiállott sanyarúságok áldozatául esik. (1827) Hfx {?}szolgája, Lander Rikárd, szerencsésen megmenekül és magával hozza urának naplóit.
1827-28 Caillié René vállalkozik a párisi földrajzi társulat által kiírt nagydíj elnyerésére. 528 nap alatt keresztül hatol koldus rongyokba burkolva, a Sierra Leona partvidéktől egész ÉNy-i Afrikán és eléri célját, Timbuktut, honnan szerencsésen visszatér. [Time-Timbuktu-Szahara-TaHlet{?}- Atlasz hegységen keresztül Fezbe s Marokkóba.]
1829-1835 Davidson John vegyész Timbuktu táján megöletik.
1830-3 Lander Rikárd (Clapperton volt szolgája és kisérője) John öccsével kikutatja az angol kormány megbizásából az Alsó-Niger folyását és torkolatát. [A Niger probléma egyik megfejtője.]
1830 A franciák meghódítják Algériát, mely számos expediciónak lesz kiindulási pontja. 1832-1834 Laird, Allen és Old Beld gőzösön járják be a Niger egy részét szintúgy Be'ecroft. 1836-38 Wagner Sándor természetrajz-tudós Algériában kutat, 1845 óta Marokkóban.
1838 Freeman behatol Dahome-ba.
1840-44 «Exploration scientifique de l'Algérie» Bory de Saint-Vincent elnöklete alatt.
1840 és 43 Raffenel Bambuk országból Szeguba, törekszik (a Felső Niger mellékére). 1841-42 Trotter kapitány, Allen és Lander az alsó Niger mentén önálló néger-gyarmatot terveznek.
1845-46 Richardson James hirlapiró mint első éri el Ghatot (a Ny-i Szaharában).
1847 Cavaignac tábornok (Algéria kormányzója) előnyomul a Figig oázisig.
1847 Raffenel Szenegambiából eljut Kaarta országig (DK-re).
1848 Zill Biszkrába és Tuggurtba ér Algériából.
1850-58 Barth, Overweg és Richardson átkelnek Tripolisz és Fezzan felől a Szaharán és elérkeznek Kanoba és innen K-re a Csád tóhoz. Richardson útközben meghalt, Barth pedig Agadesz oázisba tett kirándulást. (L. 1710.) Barth és Overweg azután majd külön-külön, majd együtt járják be a Csád-tó körül fekvő országokat (Baghirmi, Wadai). B. azonfelül D-Ny-ra is kitér Adamaua országba és felfedezi 1851-ben a Benno folyót. Overweg halála után (1852 szept. 27.) Barth magában indul nagy nyugati útjára: keresztül hatol Kanos Szokoto államokon és meglátogatja az akkoriban hatalmas Gando és Hamd-Allahi néger országokat. 1853-ban felfelé halad a Niger mentén és eljut Timbuktuba. Onnan 1854-ben visszatér a Niger és Benué mentén Kukába, a Csád-tóhoz, hol a mentésére küldött Vogel Edével találkozik. 1855-ben magában indul hazafelé és eléri Tripoliszt. [Összesen 20 000 kilométernyi utat tett.]
1850 Panet Lipót a francia kormány megbizásából Szenegambia és Algéria között összeköttetést akar létesíteni. Eléri Szt.-Louisból a Szaharán át Marokkót.
1851-54 Dickson háromszor utazza be az algériai Szaharát.
1853-56 Pogel Foduárd (Barth elutazása óta) a Csád-tó vidékén fürkész, 1856 febr. 8. Wadaiban a szultán parancsára agyonverik.
1853 Hecquard a Szenegál, Gambia és Rio-Grande forrásait kutatja. Ziegler az Atlasz-t.
1854 Baikies angol kapitány gőzösön járja be a Niger és a Benuë folyó tetemes részét.
1854 A Poncet testvérek (kereskedők és utazók) letelepednek a Felső-Niger mentén.
1854-58 A Hutchinson-féle angol expedició a Niger és Benuë vidékét járja be.
1854-1856 és 1866 Colomb francia tiszt Marokkó és Algéria határán kutat.
1854 Bonnemain Biszkrán át Gadamesz oázisba ér.
1855-65 Faidherbe tábornok mint a Szenegál gyarmat kormányzója, számos expediciót indit a Niger mellékére és Felső-Guineába. (L. alább.)
1856 Hewett Gambiából Barráig nyomul.
1857-62 Baikie és Glover a Nigeren felhajóznak Rabbiig, de itt hajótörést szenvednek.
1858 Mardochée marokkói kereskedő több izben járja be Ny-i Szaharát, sőt Timbuktuba is elér. 1858 Cupny Wadaitól nem messze megöletik. Bu-Derbas az Areg földön kutat.
1859 Mage francia hajóstiszt a Gambia vidékén kutat. Társa: Bu el Mogdar áthatol a Szenegáltól (a Szaharán keresztül) Marokkóba.
1859-61 Duveyrier francia utazó felméri a Ny. Szaharát (Tuggurt, Ghadameszt, Ghatot, a Tuareg-földet, Haggar-Nogar hegyvidéket).
1860 Faidherbe Vincent hadnagyot elküldi Adrárig (a Blanco hegyfok vidékére).
1860 Pascal tengerészeti tiszt a Felső-Szenegál és Falémé folyó mentén kutat. Szintúgy Brouzée (1860-61).
1860 Gulevin eljut Dahome-ba, szintúgy 1861: Burton.
1861 Rohlfs Gerhard Tangerból déli Marokkóban (Tafilet) kutat, Beaumire É.-Marokkóban. 1861-63 Reade Nyug: Afrika partvidékein. 1862-63 Faidherbe Aliun-Jal tisztet a Felső-Szenegál és Niger vidékére küldi. El is jut Aszabuba, Tugba és Arauanba, de Timbuktuba nem képes bejutni.
1862-63 Beurmann Móric, Vogel Ede felkeresése végett Bengaziból (Bilmán át) a Csád tó partjára indul, de Wadai országban őt is megölik.
1853-66 Moge és Quintin (orvos) a Felső Niger mentén fekvő Szeguba érnek.
1864 Rohlfs először utazik át Fezből a Magas-Atlaszon Tafilet és Tuatba, honnan Ghademeszen át Tripoliszba tér vissza.
1865-67 Rohlfs. Tripolisz, illetőleg Murzukból átkel a Szaharán és eléri a Csád tót. Miután Kuka-ban időzött, D-Ny.-irányban a Benue folyó felé halad, melyen egészen a Nigerbe való ömIéséig lehajózik. Azután a Niger folyón megy felfelé Rabbáig, ahonnan őserdőkön keresztül, a guineai öböl partjára ér. (Lagosz.)
1868 Anderson A., egy felszabadított szerecsen rabszolga, Libériából az úgynevezett Kong hegységen át Muzardába ér, de Mandigo országba nem képes bejutni.
1869 Tinné kisasszony, ki Murzukból délnek indult a Szaharába, Ghat táján Tuareg törzsbeli kalanzai által megöletik.
1869-73 Reade beutazza a Kong hegységet, de a Niger forrását nem képes felfedezni. 1869-74 Nachigal Tripoliszból kiindulva új úton halad át a Szaharán és Bornuba ér. Útközben felfedezi a Tumma és Tibeszti hegyvidéket. (1869.) Miután 3 évet töltött a Csád tó mellékén és különösen Borgu és Baghirmi országokban kutatott, 1873-ban Wadaiból haza felé indul és Dar-Furba s Kordofánon át szerencsésen Kairóba ér.
1871 Skretchly elindul a Rabszolgapartról és eljut a Niger vizválasztójához.
1871-74 Solleilet Pál a Szahara-vasút létesítésén fáradozik. Ő az első, ki Tuat oázist meg tudta közelíteni.
1872 Rein és Fritsch geológusok az Atlaszt vizsgálják.
1873 Az angolok háborút viselnek az Aschanti-beliekkel és felégetik a fővárost, Kumaszit. 1873-76 Bonnat mint első hajózza be az Arany-parton lesiető Volta folyót és feljut Szalagáig. 1873-76 Roudaire francia tiszt a «Szahara-beltenger» létesítése végett feléri a Ny. Szaharát.
1876 Dumaresq Lagoszból Aboméig hatol. 1877-78 Ashante és Buss hittérítők SzaIaga városba érnek (L. Bonnat).
1878-79 Német expedició. Rohlfs és Stecker a német császár parancsából ajándékokat visznek a wadai-i szultánnak. Kufra oázisban azonban rablók kifosztják a karavánt. Rohlfs visszatér Bengáziba.
1878-80 Solleilet Pál népes expedició élén Szenegambiából a Niger mellékére indul és szerencsésen eléri Timbuktut. Innen a Szaharán át Algériába igyekszik, de embereit a benszülöttek visszaűzik Szenegambiába.
1879 Zweifel (ügynök) és Flegel (utazó és kereskedő) egészen Ribagoig járják be a «Venn Henry» nevű gőzösön a Benuë folyót; hajózható folyóra találnak, új útra, melyen Afrika belsejébe feljuthatni.
1879-80 Lenz Oszkár Tangerból Diszkibe és innen 1880-ban Timbuktuba ér, onnan Szenegambiába tér vissza.
1880-8 Fleget Róbert (a német Afrika-társulat megbizásából) másodszor nyomul fel a Niger és Benuë folyók mentén, részben gyalog, részben hajón. Felfedezi a Bennë forrását, bejárja Szokoto államot. A legtávolabbi pont, melyet elért: Ngaundere (Adamaua államban). Flegel legfőbb érdeme, hogy a Niger-Benuë folyamvidék homályát szétoszlatta és Adamaua vidékét elődeinél pontosabban ismertette.
1880-81 Faidherbe kormányzó kiküldi Gallieni tengerészeti tisztet a Niger és Szenegál között építendő vasút előmunkálatai végett. Gallieni St.-Louisből Szeguba indul, de e város vidékén a Bambarra törzs kifosztja csapatát. Ő maga is mint koldus éri el St-Louist. Utóbb Gallieni mint a «Francia Szudán» parancsnoka két expediciót küld a Gambia és Felső-Niger közötti vidék kereskedelmi tekintetben való kiaknázására.
1880-81 Flattera ezredest, a Szahara vasút főtervezőjét; Tuareg törzsbeli rablók El-Gharannában megölik.
1880 Desbordes francia ezredes és Derrien, vasútépítés céljából a Szenegál és Niger közötti vidékére expediciót vezetnek.
1880-81 A Mateucci és Massari vezérlete alatt álló olasz expedició, (mely Kartuumból és Bornu államon keresztül érkezett a Niger folyóig), e folyam mentén szerencsésen eléri a tengerpartot.
1881 Dumbleton és Browning angol expedició élén a Gambia mentén befelé haladnak és elérik Timbo városát.
1881 Bayol (francia orvos) Bambuk, a Mandingo-föld és Timbo vidékén kutat.
1881 Allacamessa a Szenegál kormány nevében felkeresi Samory főnököt, Waszulu országnak urát, a Felső Niger vidéknek leghatalmasabb szultánját. Szintúgy 1884. Péroz.
1881-83 Buonfanti Tripoliszból halad át a Szaharán és eléri Felső-Guinea partvidékét.
1882 Londsdale kapitány körutazást tesz Aschanti országban.
1883-84 Foucauld vicomte mint első utazza át Marokkót egész hosszában.
1884 Kirby kapitány mint eIső éri el Kuntampot (Aschanti földön).
1885-89 Wolf Lajos (német ezredorvos) a Dahome mögötti vidéken kutat (Dabari, Nikki). 1886 Palat francia utazó épp oly eredménytelenül fáradozik az Algéria és Szenegambia közötti kapocs létesítésén mint elődei (Soleillet, 1878 és Flatters 1880).
1886-87 Krause G. A., eddig ismeretlen utat jár be a Rabszolga-parttól a Volta mellékén és Buszanga országban (az ész. szél. 16°-ig). Sokban felderíti a titokszerű Mandingo országot. (L. Binger utazását. 1887!)
1886-89 Gallieni és Archinard Szenegambiából a Felső Niger mellékére indulnak; azt kutatják, vallyon alkalmas e a hajózásra a folyó felső része.
1887 Johnston angol alkonzul és felfedező megmássza a Kamerun hegytömeg legmagasabb csúcsát. (Szerinte 4117 m magas.)
1887 Egy francia, algériai születésű katona megszökik Szenegambiából és 10 hónap alatt gyalog és egymagában hatol keresztül a Ny. Szaharán. Hazaér ugyan, de áldozatul esik a kiállott szenvedéseknek.
1887 Douls Kamill kalandor módjára barangol a Ny. Szaharában a vad törzsek között.
1887 Caron francia tüzértiszt ágyúnaszádon nyomul fel a Niger folyón egészen Timbuktuig. 1887-89 Binger francia kapitány eléri Szenegambiából «Felső-Guinea derekán áthaladva az Elefántcsont-partot. Elindul St.-Louisból, felkeresi a Bambarák és Mandingók országát és Szamory szultánt; a főnökökkel kereskedelmi szerződéseket köt Franciaország nevében; felderíti a Felső Niger folyamrendszerét. Azután Kong városba indul, hol 1888 február havától 1889 januárig tartózkodik. Innen nagy körutazást tesz keleti irányban (Waladugus Szalagába), mire ismét Kongóba tér vissza. Végre áthalad déli irányban a csekély emelkedésű vizválasztón, melyet Mungo Park példájára mindenki «Kong hegységnek» nevezett és kimutatja, hogy ilyen hegység nem létezik. Nagy-Basramnál éri el végre a tengert.
1887-88 Archinard, a szenegai gyarmat kormányzója, hatalmas expediciót küld a Gambia és Felső Niger közötti vidékekre .(Plat és Huillard hadnagyok alatt. (Timbo, Benty.)
1888 Lahure (belga ezredes), Foucoult hadnagy és Mackenzie Donald a Szahara nyugati partszegélyén a Bojador hegyfokig jutnak.
1888 Thompson József átkel (Foucauld nyomain) az Atlaszon és kutatja e hegylánc gerincét. 1888-89 Foa Ed. (etnográfus) és Maignet Affamehig hajóznak fel a Whéme folyón (Dahome-ban).
1888-89 Francia mérnökök felmérik Perrier tábornok vezérlete alatt Tunisz országot és pontos térképet készítenek ez okkupált tartományról. (A térkép 1892-ben meg is jelent.) 1888-89 Frangois Ch. német hadnagy Szalaga városban, a Volta felső folyása mellett fekvő Mossi (Muschi) országba és a Felső Niger mellékére vezet két izben expediciót.
1888-89 Tölf Lajos (l. 1885) Kling hadnagy kíséretében Tongo gyarmatból az Arany partról északra, a Niger folyó felé vezet úttörő expediciót. Megalapítja Bismarckburg nevű stációt, de 1889 június 26-án Nikki város tájékán meghal.
1889 Douls Kamill dervis álruhában járja be a Szaharát és eljut Timbuktu közelébe, de ott Tuareg törzsbeli rablók megölik.
1889 Jaime hadnagy gőzösön hatol fel a Nigeren egészen Timbuktuig (úgy mint eIőtte Caron).
1890 {?}Móurecac F'. déli Algériából a Szahara vasút ügyében Titikelt oázisig jut, tehát messzebbre mint elődei (Solléilet, Flatters).
1890 Quiquerez és de Segonzac francia hadnagyok elefántcsont szerzése és a Libéria meg Baszam-gyarmat közötti vitás határ megalapítása végett az Elefántcsont-part belső vidékére vonulnak. Útközben az expedició a San Pedro folyón hajótörést szenved; Quiquerez hadnagy pedig az egyik hir szerint a folyóba fúlt, más jelentés szerint pedig búskórságba esvén, agyonlőtte magát. Segonzac ellenben visszatér Baszamba. [1892. okt. havában ama hir keringett Párizsban, hogy Segonzac meggyilkolta volna Quiquerez hadnagyot. Angol ügynökök legalább így beszélik a dolgot. A francia hadügyminiszter Segonzac ellen vizsgálatot inditott, mely még nincsen befejezve.]
1890 Macdonald kapitány megvizsgálja a Kebbi folyónak (a Benu mellékfolyójának) irányát és felfedezi a Tuburi lápot.
1890 Brosselard és Faidherbe (kapitány) a Felső Szenegál völgyi vasútépítés céljából DK-re a Felső-Niger mellékéig nyomulnak, de Samory főnöktől (Waszuli urától) visszaűzetnek. Archinard francia ezredes ezért bosszúhadjáratot indit Samory ellen, kinek fővárosát (Kankan-t) elfoglalja és francia őrséggel megrakja. AzonfeIül megalázza Ahmadu szultánt, kit Segti nevű fővárosából elkerget és meghódítja Fiárta országot.
1890 Garett G. á Sierra Leone-parttól eléri Biszszadungn-t, Samory új; fővárosát, és összeköttetést létesít a part és a franciák által eddig kikutatott legtávolabbi vidékek között.
1891-92 Egy angol-francia bizottság (Kenney és Scott Elliot angol és Lamadou meg Bransoulie francia) az angol és francia határt állapítják meg a Sierra Leona partvidékén (Mahilától Falabán át a Felső Niger-ig.)
1890-91 Morgen (német hadnagy) a kameruni kormányzó megbizásából déli Kamerunból Bagnión át éri el a Bennë folyót. (Flegel és Zintgraff nyomain.) De azután tétlenül nézi Mizon francia hadnagy merész és fontos expedicióját, ki Adamauá-ból a Kongóig nyomult és Kamerun gyarmatot kelet felől, Afrika belsejétől elzárta. (L. egyébiránt a II. rovatot és alább 1891!]
1890-91 Angol-francia bizottság (Pineau és Aubry-Lecomte) bejárja a Gambia völgyét. 1890-91 Harris Walter eddig ismeretlen utakon Uazan-ból Fez-be ér.
1890-91 Quiquandon francia kapitány beutazza a francia Szudánt, eljut Quieba főnök (Kenedogu ország urának) székvárosába és részt vesz a Samory ellen inditott francia háborúkban.
1891 Ménard kapitány Nagy-Baszamból áthatol az úgynevezett Kong hegységen és bejárja a Mandingo-földet, de Samory főnök emberei által 1892. febr. 2. megöletik.
1891 Ab. D' Albéca, a Benin-öbölnél elterülő francia gyarmatok kormányzója, behajózza az ismeretlen Mono folyót Togodo városig.
1891: Mizan francia hadnagy eléri a Niger mellékéről DK irányban Kamerunt, ahonnan a Binule mentén Jolába és a Likuala mentén haladva a Kongo mellékére indul.
1891 Fabert L. angol utazó felkeresi a Szahara tengerpartján vándorló Trarzas törzset. 1891-92 Monteil francia kapitány beutazza nyugatról kelet felé a Niger folyamrendszerét, benyomul Szudánba, eléri a Csád tót, innen keresztül hatol a Szaharán és Tripoliszba ér.
1892 Kling (német hadnagy) Bismarckburg telepből (az Aranyparton) Barrarig, Szúguig, Szalagóig és Kintenpóig ér. De még sem jut olyan messzire mint elődje Wolf (1888-1889).
1892 Jelenleg a franciák fejtik ki a legnagyobb tevékenységet. Katonai, tudományos és kereskedelmi expediciók egész seregét inditják Felső-Guinea és a Ny-Szudán belsejébe, hogy először is Szenegambia, a Szudán és a Kongo menti gyarmatokat egymással kapcsolatba hozzák és a Felső-Szenegál és Niger közötti gazdag területek kiaknázását maguknak biztosítsák; másodszor pedig azért, hogy a francia hegemónia határát minél jobban keletre tolják, nehogy a Niger folyamvidékének előbb-utóbb bekövetkező felosztásánál rövidséget szenvedjenek. E célok elérésére a francia gyarmatok kormányzói az 1892. évben a következő expediciókat inditották útnak:
a)Monteil kapitány Szenegambiából Szeguba indult és innen a Niger mentén lakó törzseket, fogja felkeresni.
b)Ménard Nagy-Baszamból Kong város felé megy.
c)Crozat (ezredorvos) a Nigertől Ny-ra fekvő Wagaduguba rendeltetett, a «Mossi» (Moschü) országába.
d)Binger kapitány a Felső-Volta mellékére indult és Lamb angol kapitánnyal fogja az «Arany part»-on fekvő francia-angol gyarmatok határkérdését eldönteni.
e)Brosselard kapitány Mandingo országba rándult, hogy annak főnökeivel kössön kereskedelmi szerződéseket.
f)Mizon francia hadnagyra bízták a legnehezebb feladatot. Előzetesen megállapított terv szerint Mizon a Bennë folyó mentén (Flegel nyomain) déIkeletre indult, Nyugat-Szudánba, ahol Kumaszában Brazzával, a francia Szudán kormányzójával kellett találkoznia. (Így is történt.) E kettős expediciónak az volt a célja, hogy Kamerunnak hátsó vidékét a francia kereskedők részére elhalásszák és a németeket kiszorítsák.
1892 július-november. A francia kormány Béhanzin dahomey-i király ellen hadat indit. Dodds ezredes, kit aug. 12. mind a szárazföldi csapatok, mind pedig a tengeri hadi erő fővezérének neveztek ki, négyszer győzte le mostanig a dahomita sereget és október 15. Kato faluig nyomult. Okt. végén a hasonnevű folyó mentén újra győzött és táviratozta, hogy nov. 1-én seregestül Abomey fővárosban lesz. (A háború eredményét l. «Béhanzin» alatt.)
1892 okt. A marokkói szultán csapatai a francia követ tiltakozása dacára megszállják Tuat oázist, melyre maguk a franciák tartottak igényt.
II. ÉSZAK-KELETI AFRIKA. 1500-1892.
EGYIPTOM, NÚBIA KELETI SZAHARA ABESSZINIA, SZOMÁLI-FÖLD, GALLÁK FÖLDJE, NILUS FORRÁS-VIDÉKE KELETI SZUDÁN.
 
1520 Portugál hajósok és jezsuita hithirdetők kikötnek Maszauában, a Vörös tenger partján, és a mesés Abissziniába (a «János pap» országába) nyomulnak, hol őket kedvezően fogadják; Alvarez Ferenc, az «abissziniai földrajzi tudomány atyja, követi azok példájukat.
1541 Estefan da Gama behajózza a Vörös tengert Suez-ig (s ezzel befejezi Afrika körülhajózását).
1603 Patz Péter jezsuita Abissziniában időz s felfedezi a Kék Nilus forrását (a Tana-tóban). 1613 Fernandez mint első járja be Soa vidékét. Lobo Jeromos jezsuita pedig a Kék Nilus forrásvidékén kutat.
1632 Abissziniából a jezsuiták és portugálok elűzetnek.
1650 Thevenot Melchizedek beutazza Alsó-Egyiptomot és a romokban heverő régi városok nyomait keresi.
1698 Poncet francia csodaorvos és Brevedent hittérítő a libiai sivatagon és Nubián át törekszik Abissziniába hatolni. (De csak Gondarig jul.) Szintúgy 1700 Lucas Pál, 1701-1703 Krump orvos és hittérítő, 1704. pedig Du Roule.
1730 Tourtechot-Granger Egyiptomban kutat. 1737 Norden dán utazó Nubiáig hatol.
1761 Niebuhr Karsten Egyiptomban időz. 1768-73 Bruce James, az első tudományos Afrika-utazás meginditója, Maszanából a Kék Nilushoz indul, Szenaaron át pedig visszafordul Nubiába és Egyiptomba.
1771 Tóth Ferenc, (Tóth Andrásnak, II. Rákóczi Ferenc hívének fia), Egyiptomban időz és megpendíti a szuezi csatorna tervét; de a török kormány nem hallgat reá és Tóth irigy versenytársai elől menekülni kénytelen.
1781 Foucherot és Fauvel, 1787-ben pedig Volney járják be Egyiptomot és a libiai pusztát. 1788 A «British Association» Ledyard-ot küIdi Egyiptomba és innen Afrika belsejébe; L. azonban a libiai pusztában halálát leli. 1792-90 Browne ugyanezen társulat megbizásában mint az első európai lép Dar-Fur földjére. 1798-1801I. Napoléon tudományos bizottságot visz magával Egyiptomba, mely a csodás ország alapos kutatásával foglalkozik. (Jomard, Denon, Delisle, Geoffroy-Hilaire, Champollion.)
1798-99 Hornemann (a British Association szolgálatában) eléri Kairóból a Szivah oázist és innen mint első Murzukot. De Tripoliszban nyoma veszett. Meghalt, valószínűleg Noofy(Nufe)-ban.
1801 Waldeck festő a dongolai pusztán át nyomul Nubiába.
1801 Hamilton, 1802 Denon és 1802-3 Girard beutazzák Egyiptomot és Nubiát. 1803-1805 Ibn Omar el Tunsy arab Dar-Furba és Waldaiba ér.
1805 és 1810 Salt bejárja Abissziniát és hiteles térképet készít az országról.
1806-48 Mehemet Ali egyiptomi alkirály elősegíti a felfedezéseket és kereskedelmi vállalatokat.
1810 Seetzen a libiai pusztában kutat.
1815-22 Cailliaud és Letorzec Egyiptomban és a libiai puszta oázisaiban.
1816-16 Burckhardt a Közép-Nilusmenti pusztaságot és Abissziniát utazza be. Végcélja ugyan a Niger folyó, de öt év alatt nem akad karaván, mely oda indulna.
1820 Mehemed Ali seregei megszállják Nubiát. Caillaud és Letorzeé az egyiptomi hadak nyomán kutatják a Nilus folyását. Ők az első európaiak, kik a Fehér és Kék Nilus összeömlését megpillantották.
1820-25 Minútoli, Scholz és Ehrenberg Felső Egyiptomban és a libiai sivatagban kutatnak.
1823 Az egyiptomi hadsereg megszállja Kordofánt.
1824 Ez országot Rüppell járja be mint úttörő. 1824-26 Pacho Alsó-Egyiptomban kutat. [Miután Caillié és Lander a Niger problémáját nagyobbrészt megoldották (l. az I. rovatot), a kutatók figyelme a Nilus-probléma felé fordult. A felfedezők a Fehér Nilus forrását kezdik kutatni, az egyiptomi alkirály pedig, ki hatalmát mindinkább délfelé terjeszti, mindenképen támogatja a felfedezőket.]
1826 Prokesch-Osten a Felső-Nilus mentén kutat. 1827 Vinant de Bellefonds, az «African Association» .küldöttje mint első hajózza be a Fehér Nilust.
1831 Gobat, az első anglikánus hittérítő telepszik Gondérban.
1832-33 Rüppell testvérek utazást tesznek Abissziniában.
1834 Hamilton és Didier Szuakin és Khartum között kutatnak.
1835-36 Combes és Tamisier Éjsz: Abissziniában és a Bajuda sivatagban járnak, sőt Soába is bejutnak.
1837-39 Russegger és Kotschy (osztrák geológusok) a Dar Nuba-i bányákat kutatják Kordofánban.
1837 Schimper Abissziniában időz, míg nem Teodorus császár őt letartóztatja. (Csak 1868 szabadult ki az angolok diadala következtében.)
1837-48 Abbadie testvérek tizenegy évig időznek Abissziniában és Tigrében és felmérik az országot egészen a délre fekvő Bongáig.
183842 Sapeto, az első katolikus hithirdető, letelepedik Abissziniában.
1838-42 Mehemed Ali alkirály négy expediciót küld a Felső-Nilus forrásvidékének elfoglalására. Thibaud, d'Arnaud, Sabatier és Werne elkísérik a csapatokat.
1839-43 Lefebvre szaki Abissziniában és Soa vidékén kutat.
1841 Brun-Rollet megalapítja a Fehér Nilus mentén az első kereskedelmi állomást. 1841-43 Beke, Haris (angol követ), Roth János,
Isenberg és Krapf Nubiában és Abissziniában kutatnak.
1843 Rochet d'Héricourt Harrar országba nyomul a Szomáli földön.
1844-45 Barth beutazza Afrika északi partszegélyét Tunisztól Egyiptomig.
184445 Lepsius egyiptológus a gúlák titkait tanulmányozza. Palme Kordofánba nyomul.
1846 Fresnel Dar-Furba ér, szintúgy 1850. Lauture: 1847-50 Müller János és Brehm (zoológus) Kordofánba utaznak, szintúgy Escayrac.
1848 Knoblecher hittérítő letelepszik Khartumban, 1849-ben beutazza a Fehér Nilust és Gondokoroban alapít telepet.
1849 Khartumban katolikus hittérőintézet alakul. 1849 Rebmann hittérítő felfedezi május hóban a Kilimandsaro hegyet Krapf a Keniát és hirét veszik a középafrikai nagy tavaknak. (Erhardt térképet is készít e hirek nyomán.) E hirek a Speke-Burton-féle expedicióra lendítő hatással is voltak. (L. alább 1857-58!)
1850 Sctilieffen Nubiában és Kordofánban kutat. 1851 Sapeto hittérítő Bogosz és a Nabab hegy vidékre nyomul.
1851 Petherick kereskedő mint első nyomul a Bahr el Ghazal vidékére és behajózza a Gazellen folyót, sőt 1858-ban eléri Mundot a Niam-Niam országban.
1853 óta gyűjti Brugsch egyiptológus a feliratokat.
1854 Hamilton és Didier Kaszelából Gedarefbe hatolnak.
1854-75 Munzinger a Bogosz hegyvidéken és Mareb országban ér.
1854-55 Burton és peke bejárják a Szomali földet.
1856 Heuglin Ó-Dongolából a Bajuda sivatagon át Khartumba ér.
1856 Brun Rollet a Fehér Nilus mellékén kutat. 1857 Courval Maszauából az Atbara torkolatáig hatol.
1857 Thürheim a Kék Nilus mentén felnyomul az abissziniai fennsíkra.
1857-58 Speke és Burton, (Krapf és Rebmann felfedezéseiből bátorságot merítve), a Fehér Nilus mentén délnek nyomulnak. Speke felfedezi 1858 július havában az Ukereve (Viktoria Nyanza-) tavat, a Nilus forrástavát; a The Nil is settled".
1858-81 Mariette-bey intézkedik az egyiptomi ásatások ügyében; ő alapítja meg a bulaki múzeumot is.
1858 Knoblecher és Beltram térítők a Fehér Nilus mentén időznek.
1858 Antinori ornitológus a Kék Nilus mentén kutat.
1859-64 Pruyssenaere belga utazó a Fehér Nilust utazza be.
1860 Lejean és Antinori Kordofánban kutatnak. 1860 Beurmann felkeresi a Bogosz hegyvidéket és 1863. Szuakintól Koroszkóig nyomul.
1860 Barnim és Hartmann Dongolából Khartumba utaznak.
1860-63 Speke (és Grant J. Á.) másodszor indul a Viktoria Nyanza partjára, körüljárja annak nyugati partját és megállapítja pontosan a Nilus kiömlését.
1861-63 Német expedició Heuglin, Munzinger Kinzelbachsat alatt Egyiptomból Abissziniába hatol. Ott az expedició több csapatra oszlik: Heuglin és a hollandi Steudner Abiszsziniából Khartumba mennek, ahonnan Tinné asszony és leánya kíséretében a Nilus mentén egészen a Rek tóig utaznak. Tinné asszony és Steudner ragálynak esnek áldozatul, Heuglin pedig visszatér Európába.
1861-62 Baker Sámuel Nubiában és Abissziniában kutat és nagy expediciójára készül (l. 1863!). Cameron Kordofánig jut, hol a négus elfogatja.
1862 Beurmann Tripoliszból indul Vogel felmentésére (l. az I. rovatot).
1862-64 Pruyssenaere másodszor indul a Kék és Fehér Nilus vidékére.
1863-65 Az angol földrajzi társulat megbizásából Baker Sán2uel (budapesti születésű nejével) a Viktoria Nyanza partjára indul, hogy Speke felfedezését kibővítse és folytassa. 1863 április 15. érkezik a tó partjára, 1864. átkel nyugati irányban a Somerset folyón és felfedezi a Mvutan tavat. 1865. visszatér Khartumba.
1863-65 Pan der Decken bárót útjában a Szomali földön megölik. Családja Brenner-t bízza meg a báró felkeresésével, ami nem sikerül. Brenner az első részletesebb hireket hozza a Gallák földjéről Európába.
1865 Schweinfurth Szuakim és Khartum között kutat.
1867-68 Piaggia olasz kalandor messzire kóborol a Fehér Nilustól nyugatra eső vidékeken, de felfedezéseinek hireit sokan meséknek tartják.
1867-68 Anglia WoIseley tábornokot küldi Theodorus négus ellen, mivel ez több hittérítőt és Ch. Cameron utazót fogva tartotta. Az angolok benyomultak Abissziniába és elfoglalták Magdala fellegvárat, mire Theodorus főbe lőtte magát. Az angol sereg ugyan hazatért, de Abisszinia ezóta egészen 1877-ig nyitva állott az európaiaknak.
1868-71 Schweinfurth behatol az eddig csak elefánt-vadászok által felkeresett Bahr el Gazal területre (Djurföld, Dorföld); felfedezi az emberevő Niam-Niam népeket, az Uölle mentén lakó Monbuttu törzseket és tudomást szerez a törpe Akka törzsről. Visszatérése közben mint elsőnek el Dar-Fertit, honnan Khartumba tér vissza.
1869-73 Baker Sámuel (egyiptomi pasa minőségében) meghódítja Gondokoroból a Bari négereket Unjoro országot és felfedezi a Luta Nzigé tavat, az egész területet pedig aláveti az egyiptomi alkirály fenhatóságának. («Egyiptomi Szudán»)
1871-72 Miani felhatol a Fehér Nilus mentén a Monbuttók királyához (Munsa) és eljut az Uëlle folyóhoz. Két Akka törzsbeli törpét küld Európába; ő maga elhalt.
1870-72 Antinori és Beccari a Vörös tenger délnyugati partjain és a Szomali földön kutatnak továbbá a Bogo-vidéken (Kaszláig).
1872-74 Hildebrandt és Munzinger É.-Abissziniát és a Szomali földet utazzák be, szintúgy Raffray zoológus, Hildebrandt 1874. már a Kenia hegy közelében jár, midőn visszatérni kénytelen.
1873-74 Rohlfs és társai (Jordan, Zittel) rendszeresen járják be a khedive megbizásából a libiai sivatag oázisait. (Szivah, Dakhel, Depreszió felfedezése.)
1873-74 Nachtigal (visszatérvén az I. pont alatt felsorolt nagy felfedező útjáról), a Csád tó mellékéről Wadai, Dar Fur s Kordofán országokon át Nubiába és innen Kairóba érkezik.
1874-76 Haggenmacher a Szomali földet utazza be és elkíséri Minutolit a Gallák földjére. 1874-79 Gordon (egyiptomi szolgálatban, Baker
pasa utóda) átveszi az egyiptomi Szudán feletti uralmat, melynek határait a Mvutan-tó partjáig tágítja. Tisztjei (Gessi) pontos térképeket készítenek.
1874-75 Long (Gordon egyik tisztje) felkeresi Mtesát, Uganda királyát, elhatol az Ukereve tóig és szerencsésen tér vissza Gondokoróba. A Gitanze-tavat (Long-tó) is ő fedezte fel. Egy ideig Marno kiérte.
1875 Long Khartumból a Niam-Niam törzseket keresi fel.
1875 Junker a tengerparti sós tavakat és Fayumot kutatja.
1875-76 Purdy egyiptomi szolgálatban álló angol ezredes Dar-Furba hatol, melyet harmadfél évig alaposan tanulmányoz. Mason hadnaggyal Wadaiba is tesz kirándulást.
1875 Colson (egyiptomi szolgálatban álló angol ezredes) kikutatja Kordovánt és Ó-Dongolából el Obeidig nyomul.
1876-77 Junker Gondokoroból kiindulva megállapítja a Fehér Nilus nyugati mellékfolyóinak irányát. Egészen az Ulle forrásvidékéig jul.
1876 Schnitzer (a későbbi Enzin pasa Gordon altisztje) Gondokoróból a nagy tavak partjain kutat és Mtesa ugandai király udvarában él egy ideig. Gessi hajón járja be a Mvutan tavat és kimutatja, hogy a Nilusnak valóban forrástava. Junker Gessi társaságában a Rohl és Jei folyók vidékét (a Fehér Nilus nyugati mellékfolyóit) vizsgálja.
1876-77 Potagos görög orvos Dar-Fur országban és onnan D-i irányban felfedező utazást tesz. Ő is eljut a Bere folyóig. (Uëlle.)
1877-81 Olasz expedició (Cecchi, Chiarini, Martini) Zeilából Abisszinián át törekszik a Nagytavak vidékére, de csak Gondáig jul. Bejárja a Gallák országát. Később Antinori és gr. Antonelli is Asab és Soa vidékén és a Gallák földjén.
1877 Mason körülhajózza a Mvutan tavat és bebizonyítja, hogy nem függ össze az 1875. Stanley által felfedezett Muta tóval.
1878 Schweinfurth Fayumban kutat. Gessi és Mateucci Abissziniából az Ukereve tóhoz indulnak, de csak Fadaziig jutnak.
1878-78 Revoil, Manzoni és az angol Graves (egyiptomi ezredes) északi Szomali földön utaznak. Revoil a Karkar hegyekig hatol.
1879 óta Pinchard ügynök eléri Harrart, innen Soát, végül pedig a Kaffa és Arussi (Galla törzsek) országát, melyeknek főnökeivel francia kereskedők nevében szerződést köt.
1879 Több angol hittérítő a keresztény hitre tért Mtesa királynál, Ugánda ország uránál, barátságos fogadtatásban részesül (Felkin, Pearson, Litchfield). Rubaga fővárosban sikerrel térítenek és hittérítő állomásokat alapítanak. Mtesa király azonban 1879. ismét pogány hitre tér.
1879 Bianchi és Matsucci Abissziniából Belső-Afrikába készülnek, de a Ghera törzs által foglyul ejtett Cecchi kiszabadításával kénytelenek beérni. Egy másik társuk, Casati, a Niam-Niam törzsek vidékéig nyomul:
1879-82 Junker ugyanott és a Monbutto (Mangbattu) országban kutat, és megállapítja az Uëlle folyó rendszerét. A Szudánban kitört felkelés következtében Junkernak, Eminbeynek és Casatinak visszavonulási útja Egyiptom felé elvágatik. Junker csak 1886. bírt Zanzibarba menekülni.
1879-81 Giulietti, ki Zeilából Harrarba ért és a Gualima irányát megállapította, megöletik. 1880 Maleucci és Massari olaszok Borghese herceg társaságában bejárják Kordofánt és DarFurt. Borghese innen hazatér, ők ketten pedig Wadai országba indulnak, elérik a Csád-tót, innen nyugati irányban Guinea partját (a Niger torkolatát).
1881 A Riebeck-féle expedició Sokotoro szigeten kutat.
1881 Stecker és Rohlfs az első pontos leírást közlik a Tana tóról és a Gallák földjéről. 1881-83 Schuver Khartumból DK-re eljut a Jabus és Jal folyók mellékére.
1881 Revoil a Guardafui hegyfok vidékén.
1881 Maspéro lesz az elhalt Mariette utóda, (az egyiptomi ásatások vezetője és a bulaki múzeum igazgatója).
1882 Egyiptomban kitör az Arabi pasa által az angolok ellen szított felkelés, Alexandria bombáztatása és utóbbiaknak a Tell el Kebir mellett kivívott diadala által gyorsan véget ér. Szudánban azonban az angolok és fehérek ellen táplált gyűlölet a Mahdi-felkelést okozza. A Mahdi Hick pasát seregestül elűzi és elfoglalja az egyiptomi kormánytől Szenaar-t. Alvezére, Osman Digma Graham angol tábornokkal szemben El-Teb-nél vereséget szenved ugyan, de a Mahdi folytatja győzedelmes utját és elfoglalja Khartumot (1885 elején), mely alkalommal Gordon pasa is elesik, kit az elkésve érkező angol had (Wolseley alatt) már nem volt képes felmenteni. A Mahdi nemsokára járványban elhal, de az egyiptomi és angol befolyásnak egész Equatoriában egyelőre vége szakadt. Az egyiptomi csapatok 1886. Nubiából is kivonulnak, mire az egyiptomi Szudán fanatikus benszülöttek és egyes főnökök kezébe kerül.
Emin bey (1887 óta pasa), ki 1881. lett Equatoria egyipt. tartománynak kormányzója és ki Lupton titkárával együtt kimondhatatlan sokat tett a műveltség és kereskedés előmozdítására, a Máhdí-felkelés következtében székhelyéből (Wadelaiból) kiszorult és a Nagy tavak vidékére volt kénytelen húzódni. 1883 óta teljesen el volt vágva a külvilágtól és baljóslatú hirek már halálát emlegették. Felmentésére német és angoI részről történtek kísérletek (Thomson, Fischer, Lenz Péter 1885-ben). Stanley pedig " tényleg felmentette. [L. a III. rovatot 1887 alatt.}
1883 Antonelli gr., hogy a Gallák földje és a Vörös tenger között közvetlen kereskedelmi utat létesítsen, Aszab kikötőből Soá-ig és a Gallák földjéig nyomul.
1883-85 James testvérek a Szomali föld belsejébe hatolnak és Aylmer kíséretében Barri-ig jutnak.
1885 Peyton hadnagy és Heath őrnagy Harrarból Berberába jutnak.
1885 Az olaszok megszállják az aszabai öbölt és Maszauá-t a Vörös tenger partján. Ez okkupációból véres háború fejlődik Menelik abissziniai négussal, ki az olasz hadakat több izben, így Dogala mellett véresen megveri s az «erythrći gyarmat» alakulását és szervezését megnehezíti.
1886 Borelli Abissziniából Harrarig kutat.
1886 Porro gróf, az olasz tudományos expedició vezére, Harrar mellett elesik.
1886 Ragazzi és Rimbaud Harrarból Schoán át új karaván utat fedeznek fel a Vörös-tenger partjára.
1886 Juncker Ugandából szerencsésen Zanzibarba menekül.
1887-89 Meyer Hanns dr. megmássza a Kilimandzsaro legmagasabb csúcsát, a Kibó-t, egészen az örökös jég határvonaláig. 1888-ban Ehlers Otto 6000 m. magasságig hatol fel a hegyen. 1889. pedig Meyer Purtscheller hires tiroli kalauz támogatása mellett eléri a hegy tetejét (6200 m.), melyet a Vilmos császár csúcs»-nak nevez el.
1887-89 Gróf Teleki Samu és Höhnel osztrák-magyar sorhajóhadnagy Mombaszából a Beringo tóig nyomulnak, felfedezik továbbá útjukban a Njiro hegyet, 1888. pedig két ismeretlen tavat, melyeket Rudolf és Stefánia-tónak keresztelnek:
1889 Abbott természetbúvár és 8tevens amerikai hirlapiró a Kilimandzsarótól keletre elterülő Csavo országot kutatják.
1889 szept. 29. Olaszország és Menelik négus békét kötnek. Adua is olasz kézben marad. 1889-90 Pigott Mombaszá-ból a Kenia hegyvidékig nyomul.
1890 Nurse Ch. G. a Szomali földön Bulharig jul. 1890 Ferrandi és Bottego elkészítik az «erythrć-i gyarmat» térképét.
1890 Keller zoológus és Ruspoli herceg a Rudolf tó vidékén kutatnak.
1891 Baudi de Vesme kapitány Harrarba, Ime vidékéig, innen pedig Adenba jul.
1891 Egy olasz, kereskedelmi célból inditott expedició indul Ferrandi alatt a Vörös tenger partjától és eljut Harrarba és (déli irányban) Barderába,(hol az 1865. megölt b. Decken óta, európai nem járt). Az expedició utolsó feladata a Juba (Jub) folyó vidékén nyomulni és azon leutazni.
1891 Robecchi-Bricchetti mérnök Makdisu kikötőből Gurratiba, innen Barriebe és Berberába ér.
1891 Bottego olasz kapitány eléri Maszauából Aszabot; útközben felfedezi a Danákillandot. 1891 Maszkoff orosz hadnagy, Menelik négus kegyence, Abissziniában időz. Ő előtte csak Acsinov kozák kalandor fordult meg Menelik udvarában.
1892 Jeliszajev orosz expediciót vezérel Abissziniába.
1892 Chanler Astor amerikai tőkepénzes költségén Höhnel sorhajó-hadnagy új utakon vezényel expediciót a Kenia hegyvidékére,. hogy a Rudolf és Stefánia tavak vidékét és a Tana mellékfolyóit részletesebben kikutassa.
III. DÉLI ÉS KÖZÉP-AFRIKA.
1500-1892.
1501 Joăo de Nova felfedezi Ascension szigetét, 1502-ben pedig Szt.-Ilonát.
1506 Gonzalves felfedezi Madagaszkár-t.
1535 Barete portugál kapitány és Homem az Alsó-Zambézi mellékén kutattak.
1578 Lopez Duarte a Kongo mellett időz. (Jelentését Pigafetta adta ki 1591.)
1589 Battel Angolaés Benguelában kutat.
1591 Lancaster J. kiköt Mozambique partján és gyarmatokat alapít (l60l).
1600 Montecucculi és Montesiarcho Benguelában térítenek.
1601 Holland gyarmatosok telepednek le a Foktartományban.
1611 Braun Guineaés Angolában időz.
1649 Bonaventura és François a Kongo mellékén kutatnak.
1652 Hollandok a Kapvárost alapítják; e gyarmatból számos kisebb-nagyobb expedició indul a Foktartomány belsejébe.
1663-72 Schutten a Fokföld belsejét járja be.
1683 Olofberg beutazza a Namaqua-földet.
1686 Dapper a Foktartomány belső vidékein kutat, szintúgy 1701-1716 Kolb Péter és Vogel 1761-67 Bank Frigyes és Hoop, 1771 Bernardin de St. Pierre, 1772-76 Sparrmann és Thunberg. 1777. - Patterson a Gordon ezredes és Hoop hivatalnok által felfedezett Oranje folyót ismerteti alaposan és a kafferek között időz. A Foktartomány területén kutat még 1870 óta Le Vaillant François, 1790-91 pedig Long Kornél. Ezeknek (kül. Le Vaillant-nak) mesés hireire vonatkoznak Swift hires versei:
Geographers, in Afric maps
With savage pictures fill their gaps
And over inhabitable downs
Place elephants, for want of towns.
[Pedig akkor már megrajzolta volt d'Auville az akkori Afrikának első kritikai térképét.]
1777-87 De Grandpré Alsó-Guineában kutat.
1786 Pereira Manitel mint első éri el a Zambezi mentéről kiindulva Kazemba várost a Moëro tó partján. Követi példáját a kitűnő és alapos Lacerda Ferenc 1797-98, ki azonban: ott megöletik.
1791-92 Reenen Vilmos mint első járja be a Damara-földet.
1795 A Transvaal-tartomány angol kézbe kerül. Barrow John hivatalos megbizás folytán: beutazza e tartományt [1797-98].
1802 A Foktartományt megszállják az angolok.
1802 Trutter és Sommerville mint eIsők járják be a becsuánok foldjét (egészen Litaku-ig).
1801-4 Barrow John és (1803-6) Lichtenstein úttörőkként hatolnak a kafferek és becsuánok földjére.
1802-14 Két «pombeiro», azaz portugál kereskedők szolgálatában álló ügynök (Baptista és José) keresztül mennek mint elsők egész Déli Afrikán Angola partjától át Mozambique-ig.
1807 óta angol hittérítők (Burchell, Campbell, La Trobe, Ecklon; Halbeck, Cowie, Green) Déli Afrika pogány lakóit térítik. [Herrenhuti hittérítő-állomás különben már 1737 óta létezett a Foktartományban.] A nevezettek között Campell fárad legtöbbet: ő utazta be először az Oranje folyót.
1816 Az «African Association» küldöttjei: Tuckey és Smith mint elsők hajóznak fel a Kongo folyón (Usangá-ig), de itt halálukat lelik.
1817-62 A Moffat hittérítő-család alapítja, Moffat Róbert, 45 évig térít és kutat Déli Afrikában. Ö alapította a Kurumani telepet is, számos expediciónak kiindulási pontját és ő kísérte el Livingstone-t 1854-ben utazása közben.
1817 Bowdich hittérítő mint első értesül a Gabun vidékén az Ogové folyó létezéséről.
1825 Londonban társulat alakul, mely léggömb-segélyével ki akarja fürkészni Afrika belsejét.
1825 Vidal hajón járja be az Alsó-Kongót. Owen megvizsgálja torkolatát.
1831-32 Monteiro és Gamitto portugál tisztek felhajóznak a Zambezin, azután Lundaés Kazembe-be hatolnak.
1834-36 Smith András bejárja a Kalahari sivatagot és mint első éri el a Felső Limpopo partját.
1834 Megalakul a «Kap-társulat», mely Közép-Afrika felfedezését írja zászlajára.
1836-37 Küldöttje: Alexander James angoI tiszt a nyugati partvidéken indul útra és beutazza az Oranjetól északra fekvő Namaqua és Damara földet (a Bálna-öbölig).
1835-ben kezdődött az elégületlen hollandi boerok kivándorlása a Foktartományból Oranjeés Transvaal-ba.
1838 Bouet-Willaumez francia gyarmatot alapít a Gabun mentén.
1840-44 Delegorgues Natalból a Sulu hegyvidékig jul.
1840 Livingstone Dávid angol hittérítő és feIfedező letelepedik Kuruman állomásban, nőül veszi Moffat leányát (l. 1817!) és innen induI nemsokára korszakot alkotó utazásaira.
1842 Allen mint első utazza be Kamerun-t.
1843-45 Graca portugál utazó bejárja Benguelát s eljut Bihé-be, Muta Jamvo király székhelyére.
1845 Pigeard és Mecquet a Gabun mellékén és Bogoë vidékén kutatnak.
1848-49 Magyar László beutazza a Kongó folyót egészen a Faro Szongo melletti zuhatagig. 1849-ben bejárja Benguelát, ahoI letelepedik és nőül veszi egy néger főnök leányát.
1849 Livingstone felfedezi a Ngami tavat.
1850-52 Magyar László beutazza Muata Jamvo bihéi király országát, nemkülönben a Koanze és Kuango-Csobe folyamvidékét. Ugyanekkor a Kaszai (a Kongo mellékfolyója) mellékén időz egy ideig. (Oly vidékeken járt, ahová évtizedekig egy felfedező sem jutott). 1851-ben teljesen ismeretlen úton, a Kaszabe és Liba folyók között elterülő Lobal országon keresztül tért vissza Bihé-be.
1850-52 Livingstone, a Ngami tótól kiindulva, felfedezi a Liambye folyót, melynek mentén a Liba folyóhoz (=Felső-Zambezi) jul. Felfedezi továbbá a Dsilolo tavat ahonnan ÉNy. irányban, Kumbunde város érintésével eléri Loandánát az Atlanti óceánt. (Lásd 1852-56!)
1850-52 Andersson Ch. J. svéd utazó (szenvedélyes vadász) Galton Francis kíséretében a Bálna-öböl mellékéről a Ngami tó partjára ér. Bejárja azonfelül a Damara s a Namaqua földet.
1851-52 Gassiot Natal-ban, a zulukafferek földjén és az Ovompe vidékén időz.
1852 Magyar László felkeresi a Bihétől délre fekvő Kamba vidékét és a Kumene középfolyását.
1852 Travassos Valdez portugál beutazza Angolát és Benguelát.
1852 Shelley kapitány, Mac Cabe, Orpen és Campbell a Kalahari sivatag belsejét vizsgálják.
1852-56 Livingstone Loandából visszafelé indul déli Közép-Afrikába, azon az úton, amelyen jött (l. 1850-52!), de nem áIlapodik meg Linyanti lakóhelyén, hanem lefelé nyomul a Zambezi mentén, felfedezi a Viktoria zuhatagokat (1855) és eléri 1856-ban a Zambezi torkolatát. Keresztül hatolt e szerint egész déli Afrika derekán.
1853-54 Andersson Ch. J. hajón járja be a Ngami tavat, úgyszintén a Tioge folyó egy részét.
1854 Cooley kiadja Afrika térképét javított kiadásban, melyen először látható a még csak hirből ismert középafrikai tavak első nyoma.
1853-56 Wahlberg és Green Fr a Bálnaöböl, a Ngami tó és Tioge folyó vidékén kutatnak.
1853-57 Silva Porto portugál utazó keresztül nyomul Déli Afrikán (Benguelától a Delgado hegyfokig) és összeköttetést létesít Bihé és a Felső Zambezi között.
1855-57 Magyar László másod izben keresi fel Lobal országot (a Liba=Felső-Zambezi mentén). 1857-ben apósa megöletése után elköltözik Bihéből és portugál szolgálatba lépvén, a Lucira öböl mellékén portugál gyarmatot alapít. Megh. 1864 nov. 19. Benguelának Cuju nevű helységében.
1835-55 Du Chaillu bejárja a Gabun és Ovogé folyamvidékét.- Úttörő munkát végzett: Ő hozta az első élő gorillát Európába.
1855-56 Green Fr. elindul Loandából, eléri a Ngami tavat és Andaráig nyomuI a Tigre mellékére.
1855-56 Bleek a kafferek földjén időz.
1855-56 Montanha portugál utazó a Limpopo mentén nyomul be Afrika belsejébe.
1856 Moffat Róbert benyomul Matebele király országába és mint első kutatja a Matoppo hegyvidéket.
1857 Bastian etnográfus a XVII. században virágzó, de azután pusztulásnak indult San Salvador hittérítő-állomást keresi feI (az Alsó Kongótól délre).
1857-58 Hahn hittérítő a Damara földön és a Kubango felé kutat.
1857-59 Burton és Speke Zanzibárról indulnak a Nagy tavak felfedezésére. (L. a II. rovatot!)
1858 Andersson Ch. megfejti a Kuene folyam problémáját.
1858-62 Livingstone D. (öccse Charles, Kirk és Baines kíséretében) új útra kel. Újból felkeresi a Zambezi mellékét, felfedezi annak mellékfolyóját, a Schirát, felhatol annak forrásáig, vagyis felfedezi a hata!mas Nyasza tavat (1859 szept 16.); a Nyasza tó déli végétől DK-re pedig a Sirva tavat. 1864. visszatér Angliába.
1860 Roscher Albr. szintén eléri a Nyasza tavat. de a benszülöttek megmérgezett nyilainak esik áldozatul.
1851 Burton és Mann a Gabun .mellékén, később a Kamerun hegységben kutatnak.
1861 Baines a Ngami tótól a Zambezi partjára jul.
1861-63 Smut, Green Fr., Hahn, Andersson Ch. a Damara földön és a Kumene mellékén kutatnak.
1861-63 Serval a Gabun, Ramboë és Ogové vidékén kutat. Szintúgy Griffon de Bellay és Genoy.
1862-65 Ellis William Madagaszkár szigeten kutat.
1863 Grenfell és Comber baptista hittérítők felfedezik az Elefánt-tavat.
1863-65 Du Chaillu II. utazása közben bejárja az Ogové és az Alsó-Kongó közötti vidéket (Asira és Asango hegyvidéket).
1864-67 Jeppe, Mauch és Merensky felmérik Transvaal országot.
1864-66 Fritsch etnográfus az Oranje vidék és a becsuánok földjén kutat.
1864 Albigot és Touchard felhajóznak az Ogové folyón, szintúgy Walker (1886) és Aymes (1867-68).
1864-81 Andersson A. A. angol mérnök keresztül hatol Dél-Afrikán dél felől északra, a Kapvárostól a Tioge folyóig, felméri a Kalahari sivatagot, a Ngami tó vidékét, az Ovampo földet sat.
1865-69 Mauch I. utazása a Matebele földön és Transvaal-ban. G fedezi fel a Tati vidékén levő aranybányákat és a Zimbambye melletti rejtélyes romokat. (L. 1890. Bent!)
1866-73 Livingstone elindul Pemba városból (a zanzibari parton), felhat a Ruvuma folyó mentén a Nyasza tóig, megkerüli e tavat dél felől felnyomul azután nyugatra a Tanganyika déli partjáig (1867). Útközben keresztül ment a Kambeze (Csambeze) országon és a hasonnevű folyón, mely országban Monteiro óta európai nem járt. 1868. felfedezi nyugatra a Moero tavat és annak kifolyását, a Luapula folyót, keresztül megy déli irányban Kazembe országon és felfedezi a Bangveolo tavat. Innen északi irányában a Tanganyika keleti partjára vonult (1869), hol Udjiji-ben le telepedik.
1867 Thomas hithirdető mint első érkezik Inyatiból (Motebele ország) a Zambezi mellékére.
1867-70 Grandidier háromszor utazza be Madagaszkár-t.
1868-72 Hübner b. és Grisebach zoológus Limpopo alsó folyását kutatják még a zuluk földjét.
1869 Mohr Ed: bejárja Dél-Afrikát a Viktoria zuhatagokig és Inyatig.
1869-72 Erskine megalapítja az Olifant (Lepululu) és Limpopo folyók irányát. 1870-ben pedig felfedezi a L. torkolatát és végig hajózza az egész folyót.
1869-71 Livingstone Udjiji helységből ismételten utazza be a Tanganyika nyugati partvidékén elterülő Maniuema országot. De eközben nyoma veszett és Európában hire jár, hogy megölték.
1871 Stanley Henry (Bennett newyorki hirlapkiadó költségén) nagy expedició élén Livingstone felkeresésére vállalkozik. 1871 január havában elindul Zanzibárból és hihetetlen fáradságok és veszedelmek leküzdése után december havában Udjiji-be ér, hol az elveszettnek vélt Livingstonet megtalálja. Miután együtt járták be a Tanganyika északi partvidékeit és kisütötték, hogy e tóból nem ömlik folyó a Nilus felé: Livingstone Unianiembe helységig kíséri felmentőjét, ki onnan .visszaindul Zanzibár felé. Livingstone pedig visszamaradt és előkészíti következő utazását. [Stanley: «How I found Livingstone» (1872)].
1872-73 Livingstone végig halad a Tanganyika keleti partján, átnyomul Kazemba ország derekán és körüljárja a Bangveolo tavát, (azt tartván a Nilus forrástavának). E tó déli partján, Csitambo városban múl ki e hős 1873. május 1. Hű szerecsen szolgái Zanzibarba viszik tetemét, az angol nemzet pedig a Westminsterbe kíséri.
1871-80 Selous portugál vadász keresztül barangol egész Dél-Afrikán.
1872 Marches az I. francia expediciót vezényli az Ogové mellékére.
1872-73 Lope, de Compagnie és Marches felhajóznak az Ogovén ama pontig, hol az Ivindo ömlik beléje.
1872-73 Grandy, ki szintén Livingstone felkeresésére vállalkozott, Loandától Tungvá-ig nyomul.
1873 Bastian kezdeményezésére megalakul a «Német afrikai társulat», mely a következő években számos expediciót indit Afrika belsejébe.
1873-76 «Német Loango-expedició». (Güszfeld, Falckenstein, Peschuel-Lösche, Soyaux, Bastian, Pogge). Loango földjén német gyarmatokat alapítanak és kifürkészik az országot.
1873-75 Cameron V. L. angol utazó, a Livingstone felmentésére siető angol expedició vezére, Zanzibarból Unianjembe hatol, hol a Livingstone tetemét a partra szállító karavánnal találkozik. Innen a Tanganyika mellékére indul és körülhajóz e tavon. Azután nyugati irányban keresztül nyomul egész Afrikán. [Fő állomásai: Njangve, a Lualaba mentén DNy.-ra: Kilemba (1874 okt.-75 febr.), felfedezi a Kaszali és a Morja (Mokrya-) tavat, Totela, Bihé és Katombela, Benguelától északra.] Egyik főérdeme, hogy a Lualaba-kérdést megfejtette; e folyó nem a Nilus, hanem a Kongó rendszerébe tartozik. («Across Africa». 1876.)
1873-80 Holub Emil (osztrák etnográfus és orvos) négyszer járja be a Zambesi forrásvidékét, nevezetesen a Matebele országot.
1874 Lenz a Gabun mellékén kutat.
1874-77 Stanley Henry másodszor indul Közép-Afrikába. Bagamoyo-ból (Zanzibar-tól átellenében) az Ukereve déli partjáig nyomul és 58 nap alatt körülhajózza e nagy tavat, kiszámítja annak területét, megméri magas partjait és harcokat folytat a szigeteken lakó rabló törzsek ellen. Azután nyugatra fordul az Albert Nyanza felé, (mely tó időközben Gessi által lett ismeretesebbé). Ekkor fedezte fel a Gambaragara hegységet és világos bőrszínű lakóit, szintúgy egy teljesen ismeretlen tavat: a Muta Nzigét; délnek fordulván, kikutatta az Ukereve tóba ömlő Kagera (=Kitangula) folyót, melyet egészen eredetéig, a szintén ekkor felfedezett Alexandra tóig kísér. E tavat tekinti Stanley a Nilus igazi forrástavának. Azután összeállítatta a magával vitt kis gőzöst, és bejárta a Tanganyika partjait; lehajózott egy darabig (a Cameron által felfedezett) Lukuga folyón. Csak ezek végeztével fogott hozzá feladatának legnehezebb részéhez: a Kongó-probléma megoldásához. Meg akarván tudni, hogy a Tanganyikából ÉK.-re siető nagyszámú patakok és folyók merre folydogálnak, nyugatra indult Njangve-ba, (a Lualaba (=Felső Kongó) partján), ahol idáig csak Livingstone és Cameron időztek. E helységből 1876. nov. 15 200 emberrel és 15 kisebb hajóval megkezdé hajón a Lualabán vagyis Felső Kongón való utazását. 9 hónap alatt, bár rettenetes szenvedések árán, lehajózott az egész Kongó folyón és megérkezett a Kongó torkolatánál fekvő Boma portugál telepre. (1877 aug.). Bejegyezhette a hatalmas folyam egész medrét a térképekbe, zuhatagjaival együtt. Kiderítette egyúttal a Nilus és a Kongó folyamrendszer önállóságát, felfedezte a középafrikai vizválasztót. [«Trough the dark continent». 18 78.]
1874 Pogge, Soyaux és a Homeyer vezérlete alatt álló Cassange-expedició Angola belsejébe nyomul, a Quanza mellékére. Pogge, miután Lux hadnagytól elvált, a Lunda országot járja be 1876. és eljut Muata Jamvo király fővárosába; Muszumbába (másképp Kiszimbene). A szultán azonban meggátolja őt további utazásában.
1874-76 Lenz felnyomul az Ogové területen a Lope beömléséig, felfedezi ott az emberevő Oseba és a törpe termetű Abongo törzset, előnyomul a Schebe folyóig, ahonnan szerencsésen kiér megint a partra.
1875 Az angol hittérítő-társulat a «Livingstonia» telepet alapítja a Nyasza tó partján.
1875-76 Brazza-Savorgnan gróf felhat az egész Ogové folyón annak forrásáig és kimutatja, hogy e folyamrendszer egészen önálló (1877). Egyúttal felfedezi a Kongó mellékfolyóját, az Alimát, továbbá az Oba, Lebai és Likona folyókat. A teljesen ismeretlen vidék felderítése után visszatér Brazza Okangából az Ogové partjára, és innen Gabunba.
1876 Mohr Angolából Malangeig hatol, Palgrave a Naquama és Damara földön kutat, Barth-Harmating pedig Loanda belsejében.
1876 Mason a Mvutan tó partján időz.
1876 Marches a II. francia expediciót vezeti az Ogové mellékére.
1876 Megalakul a belga «Nemzetközi Afrika-társulat».
1877 Comber, Grenfell és Ross baptista hittérítők a Kamerun hegységben kutatnak, Böhm és Bernsmann hittérítők pedig a Herrero földön.
1877-78 Stewart felméri a Nyasza tavat. Elton és Cotterill a Nyaszától Ugogóig nyomulnak:
1877-78 Serpa Pinto portugál őrnagy átnyomul Benguelából egész Déli Afrikán Mozambiqueig. Állomásai: Bihé, hol kisérői Capello és Ivens tőle elválnak és Kaszange felé indulnak; S. P. folytatja DK-i irányban utját: Lialui, a Zambezi mentén le a Viktoria-zuhatagokig, Sosong, Pretoria (Transvaalban), Port Natal.
1877-79 Schütt német mérnök (mint az előbbiek, hasonlóan a német Afrika-társulat szolgálatában), megalapítja az alsó Kuanza folyását, benyomul a Bangara törzs földjére (ahol kifosztják), eljut Kimbunduig, ahonnan visszatér Loandába.
1878. Fischer K. és Denhardt testvérek a Kenia hegyvidékről kiindulva járják be a Malakote országot.
1877-79 A belga társulat szolgálatában álló Crespel, Cambier hadnagy és Marno expediciója szerencsétlen kezdetű. Crespel halála után Cambier mégis a Tanganyika partjára nyomul, hol a fontos «Karema-Maszikamba» állomást alapítja.
1878 Smith Shergould és O'Neill hittérítő az Ukereve szigetén megöletnek.
1878-79 Buchner és Bechov Angolából a Muata Jamvo országába nyomul. Megalapítja a Kaszabi folyamrendszerét.
1879-82 Stanley Henry II. Lipót belga király felhívására és a belga társulat megbizásában a Kongó mentén számos erősített telepet s állomást alapít a kereskedelem biztosítására. 1879. alapítja a Vivi állomást és kiépíti a Kongó melléki országutat a Yella zuhatagok kikerülésével Izangiláig. - II. állomás: Izangila. III. Manianga. Innen Stanley-Poolig visz az út a zuhatagokon túl a Kongó azután felfelé 1700 km. távolságra hajózható. Mivel Brazza, a francia Kongo-társulat elnöke, a Kongo jobb partján már Stanleyt megelőzőleg alapított telepeket (Brazzaville), és már megnyert több főnököt a francia érdekeknek: Stanley e helyeken a Kongó bal partjára vezette az utat, és Leopoldville állomást is az innenső oldalon építette. [A Kongó-melléki vasútról l. alább 1890!].
A belga társulat egyébiránt kelet felől is támogatta Stanley munkáját. Popelin a Nagy tavak felől érkezett a Stanley-zuhatagokig.
1880 Ramäcker fontos állomást létesít Taborábán, a (Tanganyika-tól, illetőleg Ujidji-től keletre!)
1880-81 Hildebrand Madagaszkár szigeten kutat.
1880 Brazza, Bellay és Guiral II. útjukra indul nak: kikutatják az Ogové és Kongó közötti még mindig java részben ismeretlen vidéket, a hol számos telepet alapítanak a francia Kongó társulat előnyére, mi által Stanley feladatát megnehezítik: (L. 1879!) Guiral Leon eljut mint első közvetlenül az Ogové partjától (Francevilleből) Brazzaville-ig és kijelöli a két folyam közötti kereskedés irányát.
1880-81 Thomson József geológus, ki Johnston Keith halála után az ő csapatának vezetését elvállalta, a Nyasza tó északi partjaitól ismeretlen vidékeken keresztül a Tanganyika déli partjára ér és megvizsgálja az abból rohamosan kisiető Lukuga folyót; végre keleti irányban, Taborán át indul vissza Zanzibarba. Útközt felfedezi a Rikva tavat.
1880-81 Wybrant angol kapitány a Limpopo és Zambezi vidékén kutat. Halála után Owen vezeti az expediciót a Schabi mellékére.
1880-82 Pogge és Wiszmann Loandából Malangeba érnek (keleti Angolába). Később Luandába:és Njangvébe jutnak. Pogge azután Moszumbába hatol (Muata Jamvo országába), hol 1883. elhuny.
1880-82 Emin bey, ki Wadelaiban (az Albert Nyanza-tótól északra) és a Fehér Nilus menti Ladó-ban tartózkodott ez években, a NiamNiam országokat járja be.
1880-86 Juncker kikutatja a Monbuttók országát és megalapítja az Uëlle folyamrendszerét. 1884-ben Ladoba indul Emin beyhez, kinél a Mahdi-felkelés miatt 1886-ig kénytelen rejtőzködni, a midőn végre Zanzibarba menekülhet.
1880-82 Johnson hittérítő előnyomul Zanzibartól a Nyasza vidékére, honnan a Sirva-tó irányában visszatér a tengerpartra.
1880-84 A keletafrikai német társulat megbizásából Kaiser, Böhm és Reichard a Felső-Lulaba és Luapula rendszerét és a vidék kereskedelmi viszonyait kutatják.
1881-84 O'Neill angol konzul Mozambique-ből a Nyasza-tó irányában kutat.
1881-89 Arnot F. S. skót hittérítő Benguelából keresztül hatol Afrikának egész szélességén. (Benguela, - Bihé, - Katanga ország - Garen ganza ország, Msisis király udvarában, - Dsiloló-tó, Zambezi folyam.) Kimutatja, hogy a Zambezi forrása nem a Dsilolóban keresendő, hanem hogy a Liba patak tekintendő a Zambezi forráspatakjának.
1882-84 Stanley II. Afrika-utazása közben felfedez két ismeretlen tavat, a II. Lipót király után elnevezett és a Montumba-tavat. Számos új telepet alapít a Kongó állam területén, a legtávolabbit Ruzani szigeten. Társa, Hanssen kapitány, a Felső-Kongó mellékfolyóit, különösen az Aruvimi folyót vizsgálja.
1882 A Comité d'études du Haut-Congo beleolvadt az «Internationale du Congo» társulatba és Stanleyvel versenyt alapít a Kongo mellékén telepeket.
1883 Giraud, a belga társulat küldöttje, a Bangveolo-tó partjain kutat, ahol Livingstone óta nem járt európai ember.
1883 Fischer G. A., ki már 1878-ban is Panganiból a Viktoria Nyanza partjára nyomult, a kelet-afrikai német társulat megbizásából, 1883-ban a Maszai országon hatol keresztül a tó mellékére.
1883-84 Thomson József a Maszai országban és az Ukereve közti vidéken tesz úttörő utat. Többi között a Baringo tavat is vizsgálja.
1884-85 Berlini kongresszus. A Kongó álIam szentesítése, szervezése, feladatának; céljainak és hatalmi körének megalapítása, nehogy a Brazza vezetése alatt álló francia Kongó társulattal pörpatvar támadjon.
1884 Montagu-Kerr a Zambezi és a Matebele föld között kereskedelmi összeköttetést létesít.
1884-85 Capello és Ivens (Serpa Pinto társai) először is a Tioge és a Kuando (=Csobe) közötti területen kutatnak; továbbá á Felső-Lualaba és Felső-Zambezi közötti vidéken; bebizonyítják többi között, hogy a Liba a Zambezi forráspatakja; megalapítják a Kaszai (Kongó déli mellékfolyója) és a Liba (= Zambezi) közötti vizválasztót és benyomulnak a Moeretó-tól nyugatra fekvő Katanga országba, melynek rézbanyái gyorsan hirre kapnak.
1884-85 Grenfell György baptista hittérítő és François Kurt német hadnagy bejárják a Közép-Kongó mellékfolyóit és a Kaszai mellékét.
1884-85 Schynse hittérítő új úton éri el a Ngami tavat a Bálna-öböl felől.
1885-86 Serpa Pinto és Cardozo a Nyasza-tó és a Lurio-öböl között kutatnak.
1885-86 Gleerup átkel Dél-Afrikán. (Kongo-Njangve-Zanzibar.)
1885-87 Lenz hasonlóan kel át déli Afrikán. (Kongo-Njangve-Mozambique.)
1885-87 Kund német hadnagy és Tappenbeck, szintúgy Büttner Kamerun német gyarmat hátsó vidéken kutatnak dél felé. Tappenbeck Ngalaig nyomul, de ott elhal. Társai a Kongo déli mellékfolyóinak helyes irányáról szereznek hirt, különösen a Kaszai és Szakulu folyamrendszerről. 1885-ben a Kattal (vagy Lokenje) folyóra bukkantak.
1885-87 Schynse hittérítő a Kongo mellékén kutat.
1885-86 Pfeil Joakim gr. beutazza a Rufidji és Rovuma mellékét (Mozambique északi partján).
1885-86 Fischer G, A. kiindul. Gonjaból (Mombaszától délre) és észak-nyugati irányban éri el a Viktoria Nyanzát, melynek keleti partján végighatol. Azután visszatér Panganiba.
1886-87 Holub benyomuI a Zambezi felől a Masukulumbe emberevő törzs országába, mely őt nemsokára üldözőbe veszi. Becses etnográfiai gyűjteményének tetemes része elvész.
1886-87 Wiszmann (és kisérője: Le Marinel) másodszor kel át Déli Afrikán. (Kongo, Baluba, Kaszai ország, Bangoda ország, Zambezi.)
1887 Nielsen norvég hittérítő átnyomul Madagaszkár sziget déli felén.
1887 Duport Ed. a Kaszai és Kongó folyók közötti vidéken kutat.
1887-89 Stanley Henrik felszabadítja a Közép-Afrikában veszedelemben forgó Emin pasát. Egy Felkin angol tudóshoz intézett levélből és Juncker közléseiből értesült a világ Emin pasa szorult helyzetéről. (L. 1883) E hirekre a skót földrajzi társaság Thomsont szólította fel Emin felmentésére; olasz társulatok a szinte veszélyben forgó Casati felmentésével Massari utazót bízták meg, míg a német Peters önként ajánlkozott Emin pasa kiszabadítására. De sokkal gyorsabban cselekedett Stanley, ki Amerikából nyomban Angliába sietett és a felmentés kisér1etét elvállalta. A költséget amerikai milliomosok, magánosok és az egyiptomi kormány viselték.
Stanley Zanzibárban állította össze kis hadát és titkos követ által értesítette Emin pasát jöveteléről. Azután felszerelt hadával a Jóremény-fok körül a Kongo torkolatához sietett. Ott Tippu-Tip fogadta, a leggazdagabb és legravaszabb arab rabszolga-kereskedő, ki azonban sokban segélyére volt Stanley-nak. Fölvonult tehát hajón a Kongón és 1887 májusban érkezett az Aruvimi torkolatához. Miután Tippu-Tipet (tartalékhad felfogadása végett), szintúgy Barttelot őrnagyot (Jambujoban) hátrahagyta; június 28-án elindult Jambujoból és 160 napig óriási őserdőn keresztül tett út és iszonyú nehézségek leküzdése után ért ki december 5-én a lapályra, december 13-án pedig megpillantotta az Albert-Nyassza tavat. A tó déli csúcsán, Kavalliban találkozott végre Emin pasával 1889 ápril. 29-én. Stanley azonban csakhamar visszatért azon az úton, amelyen jött, hogy tartalék-hadait egybevonja, de már Banaliában értesült Bartteloth haláláról. Némi pihenő után vissza indult Emin pasához, kikerülvén ez alkalommal valahogyan a rettenetes őserdőt. Miután az Ituri vidékén lakó, csalfa és vad Wambutti törpékkel rövid úton elbánt, december végén ismét Kavalliban termett, ahol eközben Emin katonái uruk ellen fellázadtak volt. Most már Emin is megbarátkozott az elvonulás gondolatával, mire 1889 ápril. 10-én az egész karaván Zanzibar felé indult. Midőn a Szemliki folyó mentén haladtak, óriási hóhegyet pillantottak meg, a Ruvenzorit, melynek magasságát Stanley 5500-5800 méterre becsüli (Stanley alvezére 3250 méter magasságig kapaszkodott föl rajta). Azután a Muta Nzige tóhoz értek, melyet Stanley Eduard Nyanzának nevezett el. Miután a Viktoria Nyanza tavat délnyugat felől megkerülték és Taborát is érintették, december 4-én Bagamoyónál érték el a tengert. Stanley innen Kairó érintésével Angliába utazott, Emin pasa ellenben Zanzibar partján maradt és nemsokára a német kormány szolgálatába szegődött. (L. alább 1890.)
1887-89 Van Géle (belga tiszt, a Kongó állam tisztviselője) bebizonyítja, hogy az Uölle folyó az Ubangival azonos folyó.
1887-88 Van der Kellen hollandi utazó a Kunene és Kubango mentén kutat.
1888-91 Zintgraf (német) Kamerunból eléri a Benué folyót, a Bali földet és végül (ÉK: re) Adamaua országot. (V. ö. 1891.)
1888-89 Schynse hittérítő a Viktoria Nyanzától La Longába nyomul (Kondoa vidékén). 1888 Stocker hittérítő megmássza (mint első) a Drakensberge hegységet (Natal határán), melynek legmagasabb csúcsa «Champagne Castel 3401 m.
1888 Delcommune Sándor behajózza a Kund és Tappenbeck által 1885-ben felfedezett Ikatta folyót. (Kamerun hátsó vidékén.)
1888 Thys kapitány (a Kongó állam megbizásából) elkészíti a Kaszai és Alsó-Luluá folyó közötti vidékről az első hiteles térképét:
1888-89 Kund német hadnagy újabban kutat Kamerun hátsó vidékein. (Utóda 1890 óta Morgen hadnagy.)
1888-89 Selous F. C. vadász és utazó benyomul a Felső-Zambezitől a Masukuhimbe törzs országába, de megfutni kénytelen.
1888-89 O'Neill konzul és mérnök-társai kijelölik a Zambezi és Kimberley között építendő vasút irányát.
1888-91 Crampel Pál nagy francia expedició élén a francia Kongó és Gabun gyarmattól északra fekvő Afrikát veti alája a francia kereskedelmi érdekeknek.
1889 Egy II. angol kelet-afrikai angol társulat alakul meg. Igazgatója Mackenzie ki Mombaszába teszi át székhelyét. (Zanzibártól É-ra.)
1889 Forneau Alfréd kikutatja (Crampel nyomaiba lépve) a Gabun, Ogové és Campo folyó vidékeit.
1889 Trivier francia kapitány átkel déli Afrikán. (Loango-Kongo- Njangve-Mozambique.) 1889 Pigott (angol) a brit kelet-afrikai birtok és Gallák földje közötti határfolyót (Tana) utazza be; követi őt Peters, a kelet-afrikai társulat tisztviselője.
1889 Janssen (a Kongó állam kormányzója) számos expediciót meneszt a Felső-Kongó és a Lomani mellékeire, elsősorban a keresked. tekintetben fontos Njangve felé.
1889-90 Baumann felméri a (német kelet-afr. társulat) megbizásából Ozambara országot egészen a Kenia tövéig.
1889 Selous Francis (másodizben) indul a Zambesi mentén a Mashona földre; kelet felől pedig Knight Bruce (oranjei püspök) hatol a Zambesi partjától a Mashona-országba.
1889 Delcommune Sándor behajózza a Lomani folyót, melynek egyes részeivel odább keletre Grenfell, Cameron és Wiszmann más nevek alatt ismerkedtek meg.
1889-90 Sharpe a Felső-Zambezi mellékére nyomul, innen pedig Loango partjára. 1889-90 Mercua francia hittérítő Quelimane-ból eddig ismeretlen utakon éri el a Nyasza tó partját; onnan pedig a Sirva tó irányában vonul vissza.
1889-90 Ruget és Becker kapitány (a Kongo állam szolgálatában) érik el mint elsők a Közép-Kongótól az Uölle folyó partját.
1889-90 Jackson és Gedge, (kik Stanley felkeresése végett nyomultak Ugandáig) a Maszai földön nagy tavakra, az Ukereve és Rudolf tó között pedig fele úton hatalmas tűzokádó hegyre (Elgon 4300 m.) bukkannak.
1889-90 Johnston és Cross-Kerr a Thomson által a Tanganyika tótól Ny-ra talált Rikva-tavat vizsgálják (1880-81.)
1889-90 Lasts (az angol földrajzi társulat megbizásából) a Namuli hegységben kutat és bejárja a Zambezi és Nyasza tó közti vidéket.
1890 Crampel Pál, a Comité de l'Afrique francia ügynöke, ÉK-irányban kezdi meg II. felfedező útját, melynek végcélja a Csád-tó körüli országoknak (Bornu, Kuka) kereskedelmi tekintetben való kiaknázása. A Sari mentén elterülő Ubangi ország lakói azonban nagyszámú csapatát megtámadják, kifosztják, őt magát pedig 1891 ápril havában felkoncolják. Ugyanily sorsban részesül a felmentésére siető Biscarrat is, míg a tartalék vezére Nebout Ch. megmenekül. A társulat Dybovszki és Maistre kapitányokat szemeli ki a bosszú végrehajtására.
1890. Bent Tivadar megvizsgálja a Mauch által 1874-ben a Zambese partján Zimbabie város romjaiban lelt feliratokat és szobrokat, de nem mer határozott véleményt kockáztatni. Egyik-másik szobor persa eredetre vall. Nem lehetetlen, hogy a persák az Achaemenidák fénykorában expediciókat küldtek Dél-Afrikába az aranybányák kiaknázása végett.
1890 Emin pasa és Stohlmann, (kik szegődtek), német szolgálatba visszatérnek Emin pasa volt helytartóságába, Equatoriába, Wiszmann német parancsnok visszarendelte ugyan őket, de ők nem hallgattak rá. Lehet, hogy Emin egykori katonáit újból zsoldjába akarja fogadni. Ebben azonban Dugard kapitány, az angol kelet-afrikai társulat élelmes ügynöke már megelőzte, amennyiben Toru-ban és Ankoléban a volt Szudán tartomány fegyverképes lakóinak java részét 1891 nyarán a kelet-afrikai angol társaság részére megnyerte. Emin pasa további sorsát homály fedi.
1890 A Kongó állam igazgatója, Jansson és mérnöke, Cambier kapitány, megkezdik a Kongóvasút építését Matadi és StanIey Pool állomások között. Egyelőre a Matadis-Brazzaville közötti részt fogják kiépíteni.
1890 Morgen német hadnagy Ngalá-tól eléri a Szanaga folyó partját.
1890 d'Anthouard és Cadjere áthaladnak mint elsők Madagaszkár középső részein, (mely feladattal Mac Mahon hittérítő kétszer is eredménytelenül bajlódott).
1890 Hodister (a « Societé du Haut Kongo» ügynöke), és Le Marinel beutazzák a Cameron által 1874-ben felfedezett Lomani, folyót és kisütik, hogy e folyó az 1884-ben Grenfell által felfedezett Lomannival (vagy Bolokoval) azonos. Hodister beutazza azonfelül a Mongala folyamvidékét.
1890 Cholet J. beutazza a Brazza által feIfedezett Sangha folyót, mely a Kongóba ömlik. 1890 Baumann Uszkár, (a német kelet-afrikai társulat küldöttje), bejárja Zanzibarból Tanga és Dares-Salaam hátsó vidékeit.
1890 Stevart skót orvos előbb a Nyasza tónál, utóbb a Tavo folyó vidékén kutat.
1890 Brazza (a Francia Kongó; kormányzója) Monteil és Ménard kapitány alatt, két expediciót indit Binger nyomain (l. a II. rovatot) déli irányba.
1890 Roget és Becker az Udile és Aruqimi folyamvidékét kutatják.
1890-91 Thomson József és Grant Zanzibárból a Bangveolo partjára érnek, hoI Giraud óta (1883) nem fordult meg európai utazó. Garengaza országba is behatolnak, de Katangába eljutni nem képesek. 1891-ben visszatérnek a Zambesi mellékére.
1890-91 Van G{jel}le és Le Marinel (a Kongó állam tisztviselői) a Kongó és Uëlle közötti vidéken kutatnak, (nevezetesen az Ubangi és Mbonum folyók mentén).
1890-91 Catat és Maistre átnyomulnak Madagaszkár déli részein.
1890-91 A délnyugati afrikai német társaság szolgálatában álló Francrois testvérek a Damara földről a Ngami tó mellékére és innen az Okavanga. folyó vidékére nyomuInak; onnan Omurambiába térnek vissza. [Előttük csak Lloyd Ed. hittérítő járta be e vidékek egy részét 1887-ben.]
1890-91 Le Marinel mint. első kutatja behatóbban a rézbányai révén hirre emelkedett Katanga országot (a Moero tótól Ny.-ra). [Ez országnak Böhm és Reichardt voltak első felfedezői, leirói pedig Ivens és Capello.] Ugyan ez ország felé sietnek Bia kapitány· és Stalrs (Stanley egyik voIt tisztje); de ezek nem érnek célt, Stalrs pedig elhal. 1890-91 Delcommune Sándor felderíti a Luapula és Lualaba rendszerét.
1890-92 Baumann Oszkár (a kelet-afrikai német társulat tisztviselője) egyenes úton nyomul Mombaszából a Kilimandzsaro vidékére és a Maszal földön keresztül tovább a Viktoria Nyanza, tó partjára. Útközben felfedezi a Manyara tavat.
1891 Fourneau (Crampel társa és Cholet utóda), a Sari és Sangha folyam vidékét járja be. 1891 Sharpe A. a Nyasza és a Moero tó közötti vidéken kutat, ahol csak Thomson járt azelőtt.
1891 Kerr-Cross etnográfus a Tanganyika és Nyasza között lakó törzsek életmódját tanulmányozza.
1891 Doyle a Mashona földön kutat.
1891 Frenck-Sheldon asszony a Kenia vidékén: kutat.
1891 Van G{jel}le kapitány, Delporte mérnök és Milz hadnagy, (mindhárom a Kongo állam szolgálatában) megalapítják az Ubangi és UëIle vizrendszerét.
1891 Hodister A. őrnagy, (Kongo állami tisztviselő). megoldja a Kongo baloldali mellék-folyóinak (Lomami és Lualaba-nak) vizrajzi rendszerét.
1891 Zintgra (kameruni tisztviselő) nagyszámú expediciót vezet Adamáua országba, de ott csapatának harmadát felkoncolják. Gravenreuth hadnagy pedig, a kameruni kormányzó, elesik egy csetepaté alkalmával. Utódja: Ramsay hadnagy.
1891 DeruIott hittérítő kiköt Ukereve szigetén, ahol az 1878. megölt Smith és O'Neill hittérítők óta európai nem járt.
1891-92 Fischer L, (ki a rabszolgaság ellenes társulat szolgálatába szegődött) Zanzibarból a Viktoria Nyanza mellékére vonul, de 1892 júliusban ott elhuny. (Lásd Inkey levelét: Földrajzi Közlemények 1892. 366 I.)
Az 1891. év végül az angol koloniális politikát sikerrel kormányozta. Előbb Portugáliával kötött Anglia előnyös szerződést, mely egy nagy, egyik tengertől a másikig érő portugál gyarmatország alakulásának Afrikában mindenkorra véget vetett, míg Anglia a maga fenhatóságát Afrika belsejére, a Fok-tartományból kiindulva felfelé egész a Kongó állam és a keletafrikai német gyarmatok határáig, érvényre tudta juttatni. Azután Franciaországgal kötött előnyös szerződést, melyben Franciaországnak a Szenegambiából a Niger mentén a Csád tó nyugati partjáig elhúzódó meghatározott nagyságú terület és a Ny: Szaharán át Algériáig kijelölt terület felett igényelt fenhatóságát, nemkülönben a Madagaszkár felett igényelt uralmat elismerte; ennek fejében azonban a francia köztársaság az 1891 nov. 7-én a Zanzibár felett kimondott angoI fenhatóságot ismerte el. Július 1-én pedig a német-angol szerződés lépett életbe, mely Keleti Afrikában a két ország érdekeinek és gyarmatainak határait a parttól befelé a nagy tavakig pontosan szabályozta. E szerződéseken nyugszik «j-Afrika», «a jövő Afrikája». Lásd a Földrajzi Közlem. 1891. évf. 3. füzetéhez csatolt térképet és György Aladár cikkét.
1891-92 A német kelet-afrikai társulat, melynek birtokait maga a német kormány veszi kezébe, feloszlik. (1890 nov. 20.) Caprivi b. Sodent nevezte ki a gyarmat kormányzójának, ki Dar-es Salaam-ba tette át székhelyét; nemsokára azonban Wiszmann-nak és Petersnek minduntalan az idegen jármot nehezen tűrő benszülöttekkel gyűl meg a bajuk. A nagy pénzáldozatok árán megnyert, de Equatoriába visszaindult Emin pasáról és Stuhlmann-ról pedig ez idő szerint (1892 nov.) semmi hir.
1892 a) Nyugati-Afrika. Brazza, a francia Kongo gyarmat kormányzója, Fourneau és Dybovszki alatt új expediciót küld (Crampel nyomain) a Csad tó partjára. [L. 1890!] Vivian portugál expediciója a Moma földön elpusztul. Az angol délnyugat-afrikai társulat a Bálna-öböltől az Otavi mellett levő bányákhoz vasutat építtet. (Aug.) Toumeyrac, a Kongo állam tisztviselőjét és csapatát a Koto földön megölik. (Aug.) Hodister A., a Kongo-társulat legügyesebb ügynöke, a Felső Kongo mellett megöletik. (Aug. 26.) A Kongo állam élére Wagis belga őrnagy lép mint Jansson utóda. (Szept. 15.) II. Vilmos császár a Herrero és Ovampo-föld között elterülő gazdátlan vidékeket a DNy. német gyarmatokhoz csatolja. (Szept.) Kerkhove, a Kongo állam tisztviselője, kereskedelmi érdekből 1000 emberrel az Albert-tó mellékére és Wadelaiba érkezik. Rabló eljárása miatt sok a panasz.
b) Kelet-Afrika. Bülow német hadnagy, Peters utóda, kiindul a Kilimandzsárónál alapított stációból és eljut őserdőkön keresztül a Kimavenzi vidékére. 1892 májusban elesett a moschii ütközetben.
Johnston és Whyte az angol kelet-afrikai társulat ügynökei a Cleland hittérítő által az angol fenhatóság alatt álló Nyasza tartományban, 1891-ben felfedezett Milandsi hegységet kutatják, (A Rungva hegy is e hegység rendszerébe tartozik.)
Az angol dél-afrikai társulat a Foktartománytól a Zambezi mellékére vasutat tervez
c) Közép-Afrika. 1892 april havában Uganda országban a francia térítők katolikus és az angol térítők protestáns hívei között nagy háború támadt, melynek folyamában 5000 katolikus szerecsen a Viktoria Nyasza tóban sírját lelte. A keIet-afrikai társulat, melyet az utóbbi időkben különben is sok csapás ért, e kellemetlen hirek hatása alatt kinyilatkoztatta, hogy azon esetben, ha az új angol (Gladstone) minisztérium a 40 000 font évi segélyt beszüntetné, Ugandáról lemondani volna kénytelen. Roseberry külügyminiszter azonban okt. 3-án rábírta a társulatot, hogy állomásait és telepeit egyelőre 1893 máj. 1-ig fentartsa. A Lugard kapitány, a társulat ügynöke által Angliában tartott felolvasásai és a «Church Missionary Compagnie a által feltüzelt angoI közvélemény pedig oly erélyesen nyilatkozott Uganda további megszállása mellett, hogy Roseberry miniszter 1892 okt. 21. a dél-afrikai társulat küldöttségének kötelező ígéretet tett, melynek értelmében Anglia a társulatot Ugandának; «Közép-Afrika kulcsának» birtokában 1893 máj. 1. túl is támogatni fogja.
Folyó szám
Az utazó neve
Mikor
Mely irányban?
1
Silva Porto, portugál
1853-1857
Benguela-Delgado-öböl
2
Livingstone D., angol
1854-1856
Loanda-Kilimane
3
Rohlfs G., német
1865-1866
Tripolisz-Csád-tó-Lagosz
4
Cameron V. L., angol
1873-1875
Bagamoyo (Zanzibar)-Nagy tavak-Kilemba-Bihé-Benguela
5
Stantey H., angol
1874-1877
Bagamoyo-Kongo-torok
6
Serpa Pinto, portugál
1877-1879
Benguela-Zambezi-Port-Natal
7
Matteucei és Massari, olaszok
1880-1882
Szuakin-Dar-Fur-Wadai-Niger-torok
8
Wiszmann (és Pogge, útközben meghalt) németek
1880-1883
Loanda-Zanzibar
9
Arnot F. S, skót hittérítő
1882-1884
Port-Matal-Benguela
10
Capello és Ivens, portugálok
1884-1886
Moszamedesz-Zambezi-Kilimane
11
Gleerup, svéd
1885-1886
Kongo-torok-Njangve-Zanzibar
12
Lenz, osztrák
1885-1887
Kongo-Zanzibar
13
Wiszmann, német és Le Mlarinel francia-
1886-1887
Kongo-Kaszai ország-Zanzibar
14
Trivier, francia
1889
Angola-Mozambique
15
Stanley H., angol
1887-1890
Kongo-(Emin pasáért) Kavalliba-Viktoria-Nyanza-Zanzibar
 
E táblán azok az utazók vannak elősorolva: akik keresztül mentek Afrikán

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages