Ferencrendiek

Full text search

Ferencrendiek (köznyelven franciskánusok v. minoriták, fratres minores), ama papi szerzet, melyet assziszi szt. Ferenc (l. Ferenc szentek) a XIII. sz. elején alapított. Az uj rend, amely szigoru szabályai folytán nagy hatással volt a kor szellemére, óriási arányokban terjedt az ismert világrészekben, s számuk oly nagy volt, hogy a XIV. sz.-ban dühöngött fekete halálnak 14000 ferencrendi esett áldozatul. Nagy szegénységük dacára a tudományokat is művelték s nem egy tag, mint p. Bonaventura, halesi Sándor, skót Duns, Baco Roger, Lyra Miklós, Ocam Vilmos s mások nagy hirnévre vergődtek. A művészetek terén is vannak jeleseik s nincs nemzet, amelynek hősei között ne tündökölne egy-egy ferencrendi szerzetes. Kiváló érdemeik vannak a pogány népek megtérítése körül is. Többen magas papi állásokat nyertek el, sőt pápákká is lettek, igy IV. Miklós, V. Sándor, IV. és V. Sixtus, XIV. Kelemen, F. voltak. A rend belső szervezete ugy van alkotva, hogy a kolostor élén áll a guardián; egy tartomány kolostorai fölött van a tartományfőnök (provincialis), s az egész szerzet fölött az általános főnök (minister generalis); ennek oldala mellett vannak a definitorok s mindnyájuk fölött az egyetemes káptalan. Ezen tisztségek választás által töltetnek be, de csak bizonyos időre. A szerzet alapszabályainak szigora idővel nagy belső viszályoknak lett okozója, s az elfogultak makacssága sajnálatos szakadásokat idézett elő az áldásos működés s az egyház tekintélyének rovására. Már az alapító életében Cortonai Illés, akit szt. Ferenc távolléte alatt a szerzet vezetésével megbizott, megkisérelte a szabályoknak szigorát enyhíteni, de a szerzet tagjainál ellenzésre talált. Ismételt kudarcok után sem hagyott fel szándékával, azért a szigoruak kiváltak, mint a coelesztinusok, sarutlanok stb. IV. Ince és IV. Miklós pápák az enyhébb szabályokat tartó szerzeteseket pártolták. A viszályok hosszu sora után, a szigoru fegyelem hivei nagy többségben voltak, s a végleges kiegyezés alkalmával 1517. X. Leó alatt observantes (szabályt megtartók) név alatt a rend egyéb házai fölött felsőbbséget nyertek. A rend két nagy ágra oszlott, t. i. observantes vagy franciskánusok és conventuales vagy minoriták. Az observantesek között azonban három különböző osztály van, aszerint, amint a szabályokat szigorubban v. szigoruan tartják, s e szerint nevük szabályszerüek (observantes), szigoruak (strictioris observantiae), a legszigorubbak (strictissimae observatiae).
Magyarországban a rend kevéssel a tatárjárás előtt telepedett meg s kolostorai nemsokára külön rendi tartományt képeztek. A terjesztésben kiváló része volt a rend első tartományfőnökének, Jánosnak, aki IV. Béla kiváló kegyeletében részesült. IV. Béla kiváló szeretettel viseltetett a rend iránt; tagjai közül választotta gyóntatóját, sőt maga is szt. Erzsébettel együtt, szt. Ferenc harmadik rendjének tagja volt; éppen azért a rendnek esztergomi kolostorába temettette el magát nejével s ifjabb fiával együtt. Bizonyos az is, hogy a magyar nemesek szivesen léptek a rendbe. A rend következő kolostorai ismeretesek az Árpád-korszakból: a budavári, a Boldogasszonyról elnevezett esztergomi kolostor, mindkettőt IV. Béla alapította, a szt. Erzsébetről nevezett győri kolostor, 1260 előtti évekből, a nagyszombati, a nyitrai kolostor, mind a kettő 1299 előtt alapítva, a nyulszigeti 1278 előtt már fennállott, a pataki, a bold. szüzről nevezett pozsonyi, a radnai, a székesfehérvári, a XIII. sz. végén alapítva, a bold. szüzről nevezett szemennyei kolostor, alapította Mihály comes 1248. és a verőcei, hasonló időben alapítva. Nagy Lajos korában a rég itt lakó u.n. konventualis ferencrendieken kivül ezeknek másik ága, a szigoru F. is meghonosodtak hazánkban. Látván ugyanis a király, hogy e szerzetesek nagy sikerrel működnek a bosnyák félhitüek és bogumilok megtérítésében, az Al-Duna vidékére is áttelepítette őket s különösen az 1363. felállított bolgár bánságban Bodon (most Widdin) körül nagy sikerrel működtek. Ellenben sikertelen volt fáradozásuk a szörényi, bánsági, krassó- és hunyadmegyei oláhok megtérítésében, habár éppen ezért Cseriben (Lugostól, Krassó-Szörény vmegye székvárosától nem messze), Orsován, Karánsebesen és Hátszegen kolostorokat alapítottak számukra. Az első magyarországi kolostortól, Cseritől nevezték őket cseri barátoknak. Később az alvidéken birtokos v. tisztviselő főurak az ország minden részére (Boros-Jenő, Nagy-Bánya, Sárospatak stb.) áttelepítették őket. 1444. egy időre, 1447. végleg elszakadtak a bosnyák ferencrendi tartománytól s külön magyar rendtartományt alkottak. A cseri barátok utódai a mai Salvatorianus F. V. ö. Fridrich Orbán, Historia provinciae Hungariae ordinis Minorum st. Francisci strict. observ., Kassa 1759.

1. ábra.
Hazánkban, beleértve Horvátországot is, jelenleg öt provinciát képeznek a F.; a Bold. Szüzről nevezett mariánusok, az Üdvözítőről nevezett salvatoriánusok (cimer az 1. ábrán); a szigorubb Kapisztrán Jánosról nevezett kapisztránusok, a Sz. Istvánról nevezett Stephaniták (cimer a 2. ábrán); a Sz. Lászlóról nevezett Ladislaiták provinciáját, s csaknem kizárólag lelkipásztorkodással foglalkoznak, holott a minoriták neve alatt ismeretes Szt. Erzsébetről nevezett konventuálisok néhány helyen a tanügy terén is működnek.

2. ábra.
Ide tartoznak még a kapucinusok is (Capucini ordinis fratrum minorum), a F. egy ága, akiket Matteo di Bassi alapított 1525. Itáliában. E rendet megerősítette VIII. Kelemen 1528. Eredetök ama viszályokra vezethető vissza, midőn a szerzet kebelében a fegyelem szigora miatt kitört az egyenetlenség. Csak külsőségek által különböztették meg magukat a többiektől, amennyiben csúcsos csuklyát és szakállt viselnek, egyebekben a szigoru szabályokat tartják meg. A szabályszerüek Franciaországban a derékövüktől cordelier-eknek, máshol saruban járóknak neveztetnek; ilyenek vannak Olaszországban és Amerikában. A szigoruak v. mezítlábasok Portugáliában, Olaszországban és Amerikában birnak kolostorokkal. A legszigorubbak vagyis alkantáraik (l. Alcantara), akik egészen mezítláb járnak, csak Spanyol- és Olaszországban találhatók. A F. összes száma a XVIII. sz.-ban 150000 volt, akik 9000 kolostorban éltek, a forradalmak és a szekularizációk azonban jórészben megszüntették őket. Jelenleg legtöbben vannak Amerikában s az európai államok közül pedig Portugáliában. Spanyol-, Francia- és Olaszországban, továbbá Svájcban, Ausztria-Magyarországban és Bajorországban.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT