Zalatna

Full text search

Zalatna (Gross-Schlatten, Zlakna), kisközség Alsó-Fehér vármegye magyar-igeni j.-ban, (1891) 3369 oláh és magyar lak. Z. az erdélyi bányászat egyik jelentékeny góca, székhelye a m. kir. főbányahivatalnak, bányakapitányságnak és kir. erdőgondnokságnak; van nevezetes magy. kir. fémkohója, mely aranyat és ezüstöt olvaszt (évi termelése 160-180 kg. arany és 200 kg. ezüst, 300 000 frt értékben), továbbá fémbeváltóhivatala, vegyelemzőhivatala és bányaszámvevősége, kénsav-, kén-, vaslágic- és szénkéneggyára, állami kőfaragó- és kőcsiszolóipari szakiskolája, postahivatala és postatakarékpénztára. Z.-hoz tartoznak a Vulkoj (l. o.), Korábia (l. o.), Trimpoel (l. o.). Vultur és Valea-Doszuluj bányatelepek, továbbá a Facebájai bányamű, melyekben aranyra, ezüstre, ólomra és tellurra történik a bányászat (utóbbi csak Facebáján).
Z. a rómaiak Ampelumja (innen az Ompoly folyónév) az egész erdelyreszi bányászat központjául szolgált (l. Alsó-Fehér tört.). Az érdekes bányaközség a mai helység fő terétől a kohók irányában le Petrozsény felé terjedt s épületmaradványainak gondos faragványai, a Lukács Béla volt kereskedelemügyi miniszter és Lukács László pénzügyminiszter telkein látható feliratok ízléses kiállítása jó módra és haladott műveltségre utalnak. Z. bányászati jelentősége napjainkig tart. Az Árpádok idejében betelepített szászok egy részét a bányászatért ide helyezték s 1417-ig a szász birák biráskodása is kiterjedt ide. A bányaipar fejlesztése nagy gondjuk volt királyainknak. I. Lajos 1365., Zsigmond 1428. a Z.-i bányagrófokat odautasították, hogy Körmöc és Besztercebánya városok bányatörvényei és szokásai szerint itéljenek. Közbe a gyulafehérvári püspökség is megnyerte volt V. Istvántól Z.-t és sok összetűzés támadt a kiváltságaikra féltékeny bányapolgárok és a püspöki tisztek közt. A nemesi fejedelmek is sokat foglalkoztak Z.-val. Báthory Zsigmond nevét a közel Breara-hegy Fal baja bányája tartja fenn; Bethlen Gábor Nagy-Almáson a Mindszent bányát hajtatta; II. Rákóczi György 1648. Körmöc vidékéről telepít munkásokat. A Habsburg-dinasztia visszatértével nagyobb beruházásokat eszközöltek. III. Károly az olvasztó kohókat újra építteté s a főbányatörvényszéket ide helyezé, mely az 1848 okt. nagy vérengzéssel szünt meg. Jelenleg bányakapitányság, főbányahivatal, erdőgondnokság, kohóhivatal, kőfaragó ipariskola székelnek a csinos bányavároskában, mely állomása a gyulafehérvár-zalatnai helyi érdekü vasútnak is. A kohóban arany ércek mellékterményeiül kénsav-, kén-, vasgálic-, szénkéneggyártás is foly. A főbányahivatalnál váltják be a környék amaz érceit, melyekből fizikai úton az arany kiválasztható nem volt. Igy beváltás alá kerül évente mintegy 15 000 q bányatermény, melyből átlag 200 kg. arany, 200 kg. ezüst, mintegy 10 000 q kénsav, 3-4000 q vasgálic, 500 q kén és 1200 q szénkéneg állíttatik elő. A szénkéneggyártást a fillokszerairtásra való tekintetből jelenleg fokozzák. A város igen sokat szenvedett 1784 nov. 6. a Hora-lázadásban, amikor a hegyi lakosság felprédálta, ugyszintén 1848 okt. 23. (Z.-i vérfürdő), amikor csaknem összes értelmiségét felkoncolták a 10 km. alább fekvő Précakánál, hol a felkelők által Gyulafehérvárra kisért lakossága szine-javából 700-at gyilkoltak le. Az erdélyi Érchegységbe ajánlatos kirándulások kiindulási állomása a Z. s a két miniszterrel jeleskedő Lukács-család törzshelye. V. ö. Téglás G., Ampelum mint a római bányászat hatósági központja, Erdélyi Muzeum 1888, V. évf.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages