Magnificat

Full text search

Magnificat (lat. ’magasztalja’): Mária hálaéneke (Lk 1,46–55), mellyel Erzsébet köszöntésére (1,39–45) válaszolt. Az ének Istent magasztalja, az ÓSz-ből (főleg 1Sám 2,1–10-ből és a zsoltárokból) vett v. legalábbis az ÓSz-re emlékeztető kifejezésekkel; főleg ® Hanna énekéhez (2,1–10) hasonlít. A 3 fő gondolat: a) Mária hálát ad Istennek, amiért kicsiségét nagyra méltatta (Lk 1,46–50); – b) Istennek ebben a tettében újra megmutatkozott az üdvösség rendjének az a nagy törv.-e, hogy Isten nem az emberi szempontokat és föltételeket tartja szem előtt (1,51–53); – c) Istennek a Messiásra és a vele és általa megvalósuló üdvösségre vonatkozó ígérete, amelyet Isten az atyáknak tett, beteljesedőben van (1,54 kk.). – Az irodalmi formát az ósz-i költészet szabályai határozzák meg (® himnusz). – A napi zsolozsma állandó része, az esti dicséret (vesperás) ® canticuma.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages