Béke

Full text search

Béke a) A béke fogalma az ÓSZ-ben
A béke B-i fogalmának meghatározását az ÓSZ-i értelmezés felől közelíthetjük meg. A békét is kifejező h. sálóm szó rendkívül gazdag jelentéstartalmat hordoz, erre mutat az is, hogy jelentését a B több, mint huszonöt különböző kifejezéssel fordítja. Ugyanakkor a béke fogalmának körülhatárolását segíti az a tény, hogy viszont a g. eiréné szó a LXX-ban néhány kivételtől eltekintve általában mindig a sálóm helyett szerepel. A szó alap-jelentése egzisztenciális értelemben vett jólét, boldogság, boldogulás (2Móz 18,23; 1Kir 5,4; Bír 8,9; 11,13 stb.), mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.
Jelentheti a béke fogalma két fél rendezett viszonyát is, így emberek, ill. embercsoportok egymás közötti, valamint Isten és az ember, mindenekelőtt Isten és Izráel viszonylatában (1Kir 5,26; 1Sám 7,14; Zsolt 85,9). Mindezek alapján megállapítható, hogy a béke fogalma szorosan kapcsolódik a SZÖVETSÉG jelentéstartalmához. A béke ellentéte nem kizárólag a háború, hanem mindaz, ami a zavartalan viszonyt megbonthatja. A fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak lelki értelemben vett békéről a B úgyszólván sehol nem beszél.
A béke mint állapot a legkülönbözőbb élethelyzetekben és formákban valósulhat meg. Így az általános jólétet is jelenti, minden, egy bizonyos adott helyzetben szükséges életfeltétel meglétét (Bír 19,20), a veszély érzetétől való mentességet (1Móz 26,29kk). Jelenthet békességet az alvás (Zsolt 4,9), sőt maga a halál is (1Móz 15,15).
Az emberek közötti béke létrejöhet és fennállhat egyes személyek (1Kir 5,26), családok, nemzetségek (Bír 4,17; Józs 9,15) és népek között (1Sám 7,17). Ebben a vonatkozásban a béke nemcsak a háborúskodás szüneteltetését, fegyverszünetet jelent, hanem a kölcsönös egyetértés és az egymás iránti jószándék tartalmát is magában foglalja.
A békét, mint általában vett jólétet, megfelelő egzisztenciális állapotot, vagy, mint különböző felek közötti rendezett viszonyt, nem az ember szerzi meg magának, hanem az mindenkor Isten adománya (Zsolt 29,11; Ézs 26,12; 45,7). Ezzel függ össze, hogy az Izráel számára adott ÁLDÁS-nak is szerves része a békesség kérése és kívánása (4Móz 6,26). A békesség kívánása része az általános köszönési formulának is, de általános jókívánságként is hangzik (Zsolt 125,5; 128). Isten követei is ezzel a kívánsággal köszöntik az embert (Bír 6,23; 2Kir 5,19). Ennek a gondolatkörnek a csúcspontja az a megfogalmazás, amely szerint Isten maga a békesség (Bír 6,24).
A fogalom tartalma szempontjából különösen kiemelkedő jelentősége van a Jahve és Izráel közötti békesség kérdésének. Az Isten és ember közötti békesség, és ezzel együtt az emberek közötti béke, valamint a rendezettség, a zavartalan jólét állapota is megszűnt (vö. 1Móz 3,17kk). Isten azonban a szövetséggel együtt a békesség lehetőségét is megadta Izráelnek (Ez 34,25). Izráel szövetségszegései azonban az Istennel való békességét, és magát a béke állapotát is újra meg újra megszüntetik. Ezt az állapotot csak még tovább rontja a hamis próféták megalapozatlan és ámító békességhirdetése (Jer 6,14).
Az tehát, hogy a békesség forrása kizárólag Isten, nem jelenti egyúttal azt is, hogy ezért az embernek nem kell semmit sem tennie. Az embernek meg kell békülnie Istennel (Ézs 27,5) és a békességet kell munkálnia az emberi viszonylatokban is (Jer 29,7; vö. MEGBÉKÉLÉS). A békesség elnyerésének eszköze a törvény szeretete (Zsolt 119,165).
Különösen a fogság utáni próféciákban jelenik meg az Isten által a jövendőre nézve megígért békesség meghirdetése. Ebben az értelemben a békesség fogalma megközelíti az ÜDVÖSSÉG jelentéstartalmát. A prófétai igehirdetés a fogságot úgy értelmezi, mint Isten ítéletét Izráel felett. Ez az ítélet azonban nem szüntette meg Jahve szövetségi hűségét. Ebből következően a végső időkben az elveszett béke helyre fog állani (Ez 34,25; Ézs 54,10). Ennek megvalósítója a MESSIÁS lesz, aki a békesség fejedelme (Ézs 9,6; Zak 9,10). Ez a végső békesség küzdelem árán fog megvalósulni, amely küzdelmet azonban maga Isten vív meg győzelmesen (vö. Ézs 42,13; Jóél 3,5). Ennek a békének az állapota maradéktalanul teljes lesz (vö. Ézs 11,1kk; 35,1kk; Jóél 4,18 stb.). Ez a messiási béke örökké fog tartani (Ézs 9,6; Ézs 32,17).
b) A béke fogalma az ÚSZ-ben
A béke kifejezés előfordulási helyei túlnyomó többségükben az ev-okban és a páli levelekben találhatók. A g. eiréné szó lényegét tekintve megtartja az ÓSZ-i sálómi kifejezésnek a békességre vonatkozó tartalmi és formai jellegzetességeit, azokat sajátosan ÚSZ-i színezettel árnyalva, kiegészítve.
A béke kifejezés szerepel úgy, mint a háború ellentéte (Lk 14,32; ApCsel 12,20), mint az emberi élet külső feltételeinek megléte (ApCsel 24,3), mint a zűrzavar ellentéte (1Kor 14,33), mint az emberek közötti egyetértés kifejezése (ApCsel 7,26; Gal 5,22; Ef 4,3; Jak 3,18), ebben a vonatkozásban negatív értelemben is (Mt 10,34). Megjelenik a kifejezés úgy, mint a messiási üdvígéretek beteljesedésére vonatkozó fogalom (Lk 1,79; 2,14; 19,42). Ebből következően a békesség végső soron a keresztyén igehirdetés tartalma és célja (ApCsel 10,36; Ef 2,17; 6,15). A békével kapcsolatos textusok kifejezésre juttatják, hogy Isten királyi uralma már megjelent a világban, ha teljes kibontakozása még várat is magára. Az új teremtés folyamata megindult, és annak teljességre jutásával Isten hatalma teljes valóságában fog megjelenni és láthatóvá válni (Kol 1,20; ApCsel 10,36).
A rendezetlenséggel szemben a béke rendet munkál, amelynek véghezvivője Isten, mint a békesség Istene (1Kor 14,33; Róm 15,33; 16,20; Fil 4,9; 1Thessz 5,23; Zsid 13,20). Az üdv-váradalom teljes színképét mutatja fel, a békesség fogalmának összekapcsolása a szeretettel (2Kor 13,11), a kegyelemmel (1Kor 1,3; Gal 1,3; Fil 1,2; 2Thessz 1,2 stb.), az élettel (Róm 8,66). A békességet Isten Krisztus által valósítja meg, aki már eljött (Jn 16,33), és aki eljövendő (Jel 1,4). A Krisztus által adott békesség különbözik a világ békességétől (Jn 14,27). A krisztusi békesség kiterjed a földre és a mennyre egyaránt (Lk 2,14; 19,38).
Krisztusnak, mint a békesség közvetítőjének és megvalósítójának eljövetelével megjelenik Isten országa, és megkezdődik az Istennel való megbékélés folyamata (Róm 1,5; Kol 1,20; Krisztus maga a békesség, mint az ÓSZ szerint Jahve (Ef 2,14kk). Krisztus mindenekelőtt a tanítványoknak adja a békességet (Jn 14,27; 16,33), tanítványait kiküldő beszédében ugyanakkor azzal bízza meg őket, hogy azt adják tovább (Mt 10,13 par; Lk 10,5). Ha azonban elutasításban van részük, a békesség visszaszáll rájuk.
A békesség Krisztus békessége (Kol 3,15), de az Atya és a Fiú együttes adománya (Róm 1,7; 1Kor 1,3 stb.). Ez a béke közösséget teremt Krisztussal (Jn 16,33; Fil 4,7; 1Pt 5,14). Ez a békeközösség a jóra való törekvésnek, az egymásért való fáradozásnak, Isten akarata teljesítésének a készségével jár együtt (1Thessz 5,23; Zsid 13,20). Isten össze fogja zúzni a Sátánt, aki akadályozza békességének a kibontakozását (Róm 16,20).
Kísértés lehet a békére vezető út fel nem ismerése (Lk 19,42; Róm 3,17), vagy egyenes elutasítása (Lk 10,5; Mt 10,33 par). Ennek következménye, hogy a hamis békességnek nincs helye: az elutasítás meghasonlást eredményez (Lk 12,51).
Krisztus békességét elnyerni egyet jelent az új élettel, az új teremtésben való részesedéssel (Gal 6,15k). Ennek következménye pedig az emberi viszonyok újrarendeződése, az emberek közötti béke létrejötte, mindenekelőtt a gyülekezet közösségén belül (Lk 9,50; 2Kor 13,11), de a többi emberrel is, amennyire ez lehetséges (Róm 12,18). Mivel az Isten országa igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm, ez nem csak Isten előtti kedvességet jelent az e szerint élőknek, hanem az emberek előtti megbízhatóságot is magával hozza (Róm 14,17k). A békességben élés feltétele és velejárója a gyülekezet belső épülésének (Róm 14,19). A békesség, amelynek megvalósítására Isten felszólítja övéit (1Kor 7,15), magának Istennek az ajándéka (1Pt 1,2; Júd 2). Ez a békesség a szívekben uralkodik (Kol 3,15), és a Lélek gyümölcsei közé tartozik (Gal 5,22). Miután Isten Krisztus által meghirdette a békességet (ApCsel 10,36; Ef 2,17), az emberek is a békesség hirdetőivé és munkálóivá lesznek (Mt 5,9; 2Tim 2,22; Zsid 12,14). Az ilyen ember elfordul a gonosztól.
SzCs

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages