Ebed Jahve

Full text search

Ebed Jahve H. cebed Jahve. Jahve szolgája, fordításokban általában az Úr szolgája. A kifejezés második tagja, Izráel Istenének neve. Az első tagja a különféle munkák végzését, szolgálatot jelentő cábad igéből származik. Jelentése: olyan, másnak alárendelt, valakihez tartozó személy, aki valamilyen munkát végez. Lehet rabszolga (2Móz 21,2.32), olyan, aki tűző napon dolgozva vágyódik az árnyék után (Jób 7,2), de lehet Ábrahám bizalmasa, teljhatalmú megbízottja (1Móz 24,2kk). Lehet a király szolgája, a királyhoz önként csatlakozó zsoldos (1Sám 27,5.12; 2Sám 15,21), a király környezetének tagja (1Sám 16,15k; 19,1), hadseregparancsnok (2Kir 5,6), követ (2Sám 10,2), udvari tisztviselő (1Kir 22,12).
A szókapcsolat olyan személyt jelöl, akire Izráel Istene feladatot bízott népe körében. Kiváló esete ennek Mózes, akire az Úr egész háza volt bízva (4Móz 12,7k). Őt mintegy negyvenszer nevezi a B. Ebed Jahve-nak (bár nem mindig pontosan ebben a szókapcsolatban: 2Móz 14,31; Józs 1,1k.7.13.15 stb.). Ugyancsak szolgájának nevezi az ősatyákat (1Móz 24,14; 26,24; 2Móz 32,13; Zsolt 105,6.42), Jóbot (1,8; 2,3; 42,7k - »szolgám Jób« alakban), gyakran Dávidot (»szolgám Dávid« 2Sám 3,18 stb.), továbbá a prófétákat (1Kir 14,18; 2Kir 17,13.23).
A föld ura, Jahve (Ézs 41,1-6) népét szólítja meg így: De te, szolgám, Izráel... Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! (8k), amiből az fakad, hogy különlegesen bánik vele (9kk). Vö. 44,1k; 45,4; 48,20. Itt tehát a nép egészét különíti el ezzel a megszólítással a többi néptől. Ezzel biztatja őket egy olyan történelmi helyzetben, amikor a többi nép hatalmában vannak.
Az cábad ige jelentése Isten vonatkozásában: az áldozat aktusával elismerni uralmát (2Móz 4,23; 2Sám 15,8), az Ő vagy más idegen istenek uralmát elismerni (Józs 24, 14kk), az egész életvitellel őt ismerni el (5Móz 6,13). A kifejezés második tagját, a birtokos Jahve nevét - mint láttuk - gyakran egy ráutaló birtokos személyrag helyettesíti.
Ézs szövegébe ágyazva, de attól elkülöníthetően, négy olyan költemény található, melyeket Ebed Jahve énekeknek nevez a B-tudomány: 42,1-4; 49,1-6; 50,4-9; 52,13-53,12. Az elsőben Jahve beszél szolgájának a világra kiterjedő küldetéséről, a másodikban és a harmadikban a szolga beszél ugyanarról. Itt ugyan nem fordul elő a »szolgám« kifejezés, helyette az »Uram« kifejezés áll. A negyedikben először Jahve a beszélő (»szolgám« 52,13), majd emberek, végül újra az Úr. Ez a szenvedő szolga célját elérő szolgálatáról szól.
Máig vitatott az énekek értelmezése. A szolga hol egyén, hol közösség. Egy éneken belül egyszer Izráelt nevezi szolgájának (49,3), majd Izráel összegyűjtése a szolga feladata (49,5). Mindenképpen arról a szolgálatról beszél, amit Izráel Istene - aki az egész föld ura is - bíz arra, aki Isten úr-voltát elismeri, aki az övé; az eltévelyedett Izráel megtérítése is idetartozik (Mózes, a próféták is tették), de a hívő Izráelnek a világ többi részéért vállalt küldetése is (vö. Ez 36,20k vagy JÓNÁS KÖNYVE); a szolgáló teljes élete az Úré, így kész kell lennie a szenvedésre, élete föláldozására is (Jeremiás). A keresztyén egyház ezeknek az igéknek a tökéletes betöltőjét Jézusban látja (Mt 8,17; Mk 9,12; Róm 15,21; ApCsel 10,43 stb.). Nem szűkíthető le azonban ennyire, mert Izráelnek az egyház közösségének a feladatáról szól. (Ld. még ISTEN SZENVEDŐ SZOLGÁJA).
CP

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages