Edómiak

Full text search

Edómiak Az edómiak az arám népvándorlás során jutottak lakóhelyükre, az Arába-mélyedés (vadi-el-caraba) K-i részére a Kr. e. 13. szd. második felében. Ugyanez az arám népvándorlás sodorta Edómtól ÉK-re, a Jordán K-i vidékére a móábi és az ammóni népet, a Jordán NY-i vidékére pedig egyes izráeli törzseket. Ezek egymással rokon törzsek voltak, nyelvük is rokon. Az Ézsauról és Jákóbról szóló történet szerint Edóm és Izráel testvér-nép.
Edóm országa gyéren lakott terület volt; őslakói a hóriak (hurriták) voltak (1Móz 14,6; 36,30; 5Móz 2,12.22). Ezeket az edómiak részben harcban győzték le, részben együttélés folyamán beolvasztották. Egyes arab törzsek is csatlakoztak hozzájuk. Erre mutat az a B-i híradás is, hogy Ézsaunak hettita (1Móz 26,34), izmáeli (1Móz 28,9) és hóri (1Móz 36,2; így olvasandó a »hivvi« szó) feleségei is voltak.
Egyiptomi feljegyzések is maradtak ránk, amelyek említést tesznek az edómiakról. II. Széth fáraó idejében, Kr. e. 1205-ben már arról ad hírt egy egyiptomi hivatalnok, hogy a Nílus deltavidékének K-i részén Atuma-Edóm pásztorai engedélyt kaptak nyájaik legeltetésére, »hogy életben maradjanak«. Bizonyára őket is szárazság és éhínség kényszerítette arra, hogy ideiglenesen Egyiptom területére menjenek. Abban az időben ez más törzsekkel is megtörtént; ezt bizonyítják a patriarchákról szóló elbeszélések is. - Kr. e. 1190-ben keletkezett III. Ramszesz fáraó felirata, melyben háborús diadalait sorolja fel, és a legyőzött népek között az edómiakat is említi.
Már a bírák korában elkezdődött az edómiak beszivárgása az Arába-mélyedés NY-i felére (Józs 15,1; Bír 1,36). Itt egyes júdai törzsek (pl. Lévi és Simeon) felmorzsolódása és megszűnése után gyéren lakott területet találtak. Tény, hogy az ott maradt törzsek vagy nagycsaládok kapcsolatba kerültek az edómiakkal. Így pl. Kenaz utódait, a kenizzieket 1Móz 36,11.15.42 edómiaknak mondja, Józs 14,6.14; 15,17 júdaiaknak; hasonlóképpen Zerah utódai 1Móz 36,13.33 szerint edómiak, 4Móz 26,13 szerint pedig júdaiak, Simeon törzséhez tartozók. Az edómi és a júdai törzsek ezen a területen sokáig békésen éltek együtt egymással. Közösen használták a beér-sebai kultuszhelyeket is. A kultuszközösséget fejezi ki a »testvér« szó is (5Móz 23,8-ban); eszerint az edómiak »testvérek« (vö. Ám 1,11).
Ez a jó békesség azonban nem minden korszakban volt jellemző Izráel és Edóm kapcsolatában. Eljött az az idő, amelyet 1Móz 25,23b így ír le: Egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek. Ez Dávid idejében következett be. Azelőtt az edómi nép volt nagyobb. Politikai szempontból fejlettebbek voltak. A honfoglalás utáni időkben Izráelben még csak bírák voltak, akik nem tudták összefogni az egész Izráelt, hanem csak néhány szomszédos törzs vezérei voltak. Az edómiaknak viszont már királyaik voltak, és így országukat központi hatalom irányította (1Móz 36,31). Az 1Móz 36,32-39 versekben levő edómi királyok listájából megtudjuk, hogy nem öröklődött a királyi méltóság, hanem a királyt választották. Erre mutat az, hogy néhányszor az új király apjának a nevét is közli a lista; és a király apja nem azonos a király elődjével. Ézs 34,12 pedig arról ad hírt, hogy Edómban a nemesek választották a királyt: jelöltjüket királlyá kiáltották ki (vö. 4Móz 23,21; 1Kir 1,25.39). Bizonyára nem véletlen, hogy itt is tizenkét törzs szövetségével találkozunk (1Móz 36,10-14; a 12. versben levő Amálék szó későbbi toldás), éppen úgy, mint az arámoknál (1Móz 22,20-24) és az izmáelieknél (1Móz 25,13-16). Ide tartoznak még a hóriak is a maguk hat törzsével (1Móz 36,20-28; itt Disón és Disán duplum). A rokon népek alkotmánya, a törzsek szövetségének ez a rendszere ismeretes volt Izráelben is; itt is tizenkét törzs tartozott össze. Amíg az izráeli törzsek szövetsége meglehetősen laza volt (még a Debóra-ének sem említi mind a tizenkét törzset!), addig a jól szervezett és határerőd-rendszerrel rendelkező Edóm fölényben volt Izráellel szemben; az erők összemérésére nem is lehetett még gondolni. Emellett a királyi udvar kedvezett a kor színvonalán álló kultúra kifejlődésének is, éppen úgy, mint később Izráelben. Edóm bölcsei híresek voltak (Jer 49,7; Abd 8). Sőt Jób egyik barátja, Elifáz is edómi, a Szela (Petra) melletti Témánból való. Edóm tehát mind katonai, mind kulturális tekintetben magasabb színvonalon állt Izráelnél egészen Dávid idejéig.
Dávidnak azonban sikerült legyőznie Edómot. A győzelmet nem csellel vívta ki, ahogyan az Ézsauról és Jákóbról szóló történet elbeszéli, hanem fegyverrel (2Sám 8,13k). A harcokban nagy segítséget jelentett Dávidnak Jóáb, a hadsereg parancsnoka, aki rengeteg edómi férfit megöletett (1Kir 11,15k). A győzelem után Dávid helytartót helyezett Edómba, és az országot birodalmához csatolta, adófizetővé, »szolgájává« tette; ez azonban csak addig maradt így, amíg Dávid élt. Dávid és Jóáb halála után Salamon már nem tudta megakadályozni Edóm elszakadását és önállósulását. Edóm újból önálló királyság lett (1Kir 11,14-22.25b). Azonban Edóm függetlensége nem volt teljes, mert az Akabai tengeröböl É-i részén levő fontos kikötőváros, Ecjón-Geber Salamon birtokában maradt (1Kir 9,26-28; 10,11k.22). Ez a tengeri kereskedelem szempontjából igen fontos volt. Hasonlóképpen Salamon használta az Ecjón-Geberben levő réz- és vaskohókat is, a hozzájuk tartozó kovácsműhelyekkel együtt, ahol a rezet és a vasat megmunkálták. Ez a felemás helyzet még kb. egy évszd.-on át tartott: bár Edómban király uralkodott, az ország függő viszonyban maradt Júdával. Különös esetet ír le 1Kir 22,48-50 Jósáfát júdai király idejéből (Kr. e. 870/69-848). Edómban éppen nem volt király, csak királyi helytartó. Ecjón-Geber és a hozzá vezető út Júdához tartozott. Jósáfát hajókat készíttetett, melyekkel tengeri kereskedést akart folytatni. De a hajók még Ecjón-Geberben hajótörést szenvedtek (a LXX csak egy hajóról beszél). Bizonyára az edómiak szabotázs-cselekménye áll a háttérben. Az ÓSZ nem ír arról, hogy Jósáfát király bármiféle megtorlást hajtott volna végre, az ui. lázadáshoz vezetett volna. De Jósáfát fiának, Jórámnak az idejében (Kr. e. 848-841) már elszakadtak Júdától az edómiak; újból királyt választottak maguknak, és megfutamították Jórám seregét (2Kir 8,20-22). Amacjá (Kr. e. 796-767) megint legyőzte őket, és visszaszerezte Júda számára Élát kikötővárost (2Kir 14,7). Az edómiak csak Áház idejében, a szír-efraimi háború idején (Kr. e. 732) tudták Élátot visszafoglalni, mivel Recín arám király kiűzte onnan a júdaiakat (2Kir 16,6).
Kr. e. 602-ben Jójákim júdai király fellázadt Nebukadneccar babilóniai király ellen, aki káldeus és edómi (így olvasandó 2Kir 24,2 »arám« szava), móábi és ammóni csapatokat küldött megtorlásul. A babiloni fogságba történt első deportáció után pedig (Kr. e. 598) edómiak nyomultak be Júda D-i részére, az ún. Negebre. Amikor Jeruzsálem elesett (Kr. e. 587), megtörtént a második deportáció, a jó szándékú Gedaljá lett Júda helytartója. Az ő szavára sokan hazatértek azok közül, akik a nehéz időkben a móábiaknál, az ammóniaknál és az edómiaknál találtak menedéket (Jer 41,14k). Ebben az időben az edómiak nemcsak kárörömmel szemlélték Júda bukását, hanem véres bosszút is álltak a történelem folyamán elszenvedett sok vereségért (Zsolt 137,7; Ézs 34; 63,1-6; JSir 4,21; Ez 25,12-14; 35,1-15; 36,5; Jóel 4,19; Abd 10-15). Nem ok nélkül hirdetik meg a próféták Isten ítéletét Edóm felett a Júda ellen elkövetett kegyetlen vérontásért. Ez az ítélet nem túlságosan sokára be is következett. Az edómiak kénytelenek voltak átengedni az Arába-mélyedéstől K-re fekvő területeket a nabateusoknak (Kr. e. 300 táján). Az ettől K-re megmaradt területen, mely az Idumea nevet kapta, az ország régi birtokosaival, a júdaiakkal kerültek összeütközésbe. I. Johannesz Hirkanosz Kr. e. 128-ban meghódította Idumeát, a népet pedig erőszakkal júdaizálta: rájuk kényszerítette a körülmetélkedést és a zsidó vallási törvények megtartását. Ezzel az edómiak beolvadtak a zsidóságba.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages