Ég, égboltozat
Ég, égboltozat H. rakiac = vár, boltozat, firmamentum; sámaim = ég, menny; g. ouranosz = ég, menny. Kozmológiai és teológiai fogalom. A sámaim, ill. a g. megfelelője egyaránt jelenti a látható (kozmológiai) eget, égboltozatot és a láthatatlan eget, az Isten lakóhelyét, mint teológiai fogalmat. A magyar B-fordítás általában a látható eget nevezi égnek azzal, hogy a rakiac-t a boltozat szóval adja vissza, a rakiac hassámaim kifejezést égboltozatnak és a sámaim-ot mennynek fordítja, az ÚSZ-i ouranosz-t többnyire mennyként értelmezi, de több esetben égnek fordítja (Lk 15,21; Ef 4,10; Zsid 1,10; Jel 20,11; 21,1).
A sámaim és a rakiac nem szinonimák, csak közel áll egymáshoz jelentésük. A rakiac az ÓSZ-ben mindössze 17-szer fordul elő. A sámaim legtöbbször a söhákim-mal (felhők) alkot parallelizmust (5Móz 33,26; Ézs 45,8; Jer 51,9; Zsolt 108,5; 26,6; 57,11; 78,23; Jób 35,5; 38,37) és antitetikus értelme van a földdel és az embervilággal.
Az ÓSZ-ben az ég a földdel együtt - az ókori K-i világképnek megfelelően - a mindenséget, az Isten teremtette világot jelenti, amely három megkülönböztethető részből áll: fent van az ég, középen helyezkedik el a föld, amelyet körülvesznek a vizek (tenger) úgy, hogy alatta is vizek vannak.
Az égboltozatot a világ teremtésekor Isten teremtette, hogy általa az égi és a föld alatti vizeket elválassza egymástól (1Móz 1,6kk). Ahogy a földnek, úgy az égnek is szilárd, stabil körvonalai vannak. Az égboltozat sátorszerű, ki van feszítve (Zsolt 104,2; Ézs 40,22), csillagokkal van ékesítve, mint a kárpit (Zsolt 104,2). Össze lehet tekerni, mint a könyvtekercset, s amelyet Isten a nagy ítéletkor össze is fog tekerni (Ézs 34,4; Jel 6,14). Egy másik ábrázolás szerint az ég boltozata olyan, mintha kristályból (Ez 1,22), zafírból (2Móz 24,10) vagy éppenséggel ércből (Jób 37,18) készült volna harangszerűen, s magas hegyeken, mint oszlopokon, nyugszik (Jób 37,18). Alsó, a föld felőli oldalán mozognak az égitestek a Napnak és a Holdnak a vezényletével (1Móz 1,14kk). Az égitestek a maguk szabályos mozgásával az idő és az évszakok meghatározói (1Móz 1,14; Zsolt 104,19). A felhők eltakarhatják az égboltot (1Kir 18,45). Az égbolton vannak ablakok (1Móz 7,11; 8,2; 2Kir 7,2.19; Ézs 24,18), ajtók vagy kapuk (1Móz 28,17; Zsolt 78,23).
Isten megnyithatja az ég ajtóit és özönvizet bocsáthat a földre (1Móz 7,11; 8,2; Zsolt 78,23) és bezárhatja azokat (1Kir 8,35) és olyanná teheti az eget, mint a vas (3Móz 26,19; 5Móz 28,23) és akkor nem részesül a föld Isten áldásaiban (5Móz 11,17; 33,13; Lk 4,25; Jak 5,17): esőben, harmatban. Mert Isten az ég ajtóin át bocsátja le a földre az esőt (1Móz 8,2), a havat (Ézs 55,11), a harmatot, a ködöt (1Móz 27,28) és büntetésként port és hamut (5Móz 28,24), jégesőt (Józs 10,11), kénköves tüzet (1Móz 19,24; Józs 10,11; Zsolt 11,6; Ez 38,22; Lk 17,29; 2Móz 9,13kk). 5Móz 28,12 szerint az ég Isten kincseskamrája. Innen hullatta alá népének a pusztai vándorlás alatt a mannát (2Móz 16,14). Az égboltozat elérhetetlen magasságban van a föld felett (Zsolt 103,11; Ézs 55,9), ember oda fel nem juthat (Péld 30,4). Isten maga azonban felemelheti a földről az égbe a kiválasztottait (1Móz 5,24; Zsid 11,5 - Énók; 2Kir 2,11 - Illés). Elképzelhető (1Móz 11,4), hogy egy torony, vagy egy létra (1Móz 28,12), a füst (Józs 8,20), a tűz lángja (Bír 13,20) felér az égig.
Az égboltozat Isten trónusa (Zsolt 11,4; 103,19; Ézs 66,1; Mt 5,34), a föld lábainak zsámolya (Ézs 66,1; Mt 5,35). Az égboltozaton építette fel palotáját (Ám 9,6) és onnan hallgatja az imádságokat (1Kir 8,30), amiket az emberek felemelt kézzel mondanak el (5Móz 30,12). Alátekint az emberekre (Zsolt 11,4; 33,13.14). Előszólítja az ég seregeit, az égitesteket (Zsolt 50,4; Ézs 40,26), mint segítőeszközeit (Józs 10,12.13; Bír 5,20). Ezek hirdetik Isten igazságát (Zsolt 50,6) és ujjongva örvendeznek szabadító tetteinek (Ézs 44,23; 49,13; Jer 51,48). Jób 22,14 szerint Isten az égbolt peremén jár-kel. A 2Sám 22,10 és a Zsolt 18,10, valamint Zsolt 144,5-ben (költői művek) Isten lehajlítja az eget és úgy száll le a földre választottainak megsegítésére, ill. ellenségeinek a megsemmisítésére.
Az égből Ézs 45,8 szerint nemcsak testi, hanem lelki áldásokat is bocsát Isten alá a földre választott népének.
Ahogy a föld, úgy az ég is elmúlik (Zsolt 102,26k; Ézs 51,6) és helyet ad az új teremtésnek (Ézs 65,17; 2Pt 3,10.13; Jel 21,1).
Az ÚSZ felfogása szerint a teremtett világ az égből, a földből (Mt 5,18) és az alvilágból áll (Fil 2,10). Gyakran topográfiai vagy teológiai meghatározás nélkül jelöli az »ég és föld« kifejezés az egész teremtést, a kozmoszt (Mt 5,18; 28,18; ApCsel 14,24; Ef 1,10; Kol 1,16). A syn beszélnek arról, hogy a messiási jelek az égboltozaton lesznek láthatók (Mt 16,1; 24,30kk; Mk 8,11).
Az ÚSZ-ben jobban, mint az ÓSZ-ben, az ég, mint kozmológiai fogalom, elkülönül az égtől mint teológiai fogalomtól (menny) és a föld-ég antitézist (mint az ember világa és Isten világa) felváltja, helyettesíti a jelenlegi világ (föld és ég együtt) és az új teremtés (új ég és új föld) párhuzamba állítása (Jel 21,1; 2Pt 3,7.13). Ebben az új teremtésben Isten együtt lakozik teremtményeivel s ennek következtében megszűnik az ég és a föld között most még meglévő különbség.
SzB
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
