Igaz

Full text search

Igaz Az »igaz« jelző jelentéstartalma többféle. Jelentheti azt, hogy a valóságnak megfelelő, amiről meg lehet győződni hittel, vagy tapasztalati úton. Lehet a szónak olyan árnyalata is, hogy az »igazi«, a valódi. A jelző vonatkozhat abszolút értelemben Istenre, továbbá Jézus Krisztusra. Emberekkel kapcsolatban mindig relatív értékű: valamihez, valakihez mérten, vagy éppen a gonoszokkal ellentétben, a bűnösökkel szemben, amit peres ügyben a bírói eljárás derít ki. Végül igaz az az ember, akit Isten nyilvánít vagy fogad el annak.
1. Igaz tehát az, ami megfelel a valóságnak. Sába királynője Salamonnak mondta, hogy »igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról« (1Kir 10,6), a sareptai asszony Illésnek hálálkodott: »Most már tudom, hogy igaz a te szádban az Úr igéje« (1Kir 17,24). Az ÚSZ pásztori leveleiben visszatérő formula az, hogy »igaz beszéd ez, és elfogadásra méltó« (1Tim 1,15; 3,1; Tit 3,8). Tárgyi természetű az a követelmény, hogy a kereskedelemben »igaz mérleget, igaz súlyokat, igaz vékát«, tehát hiteles mérőeszközöket kellett használni (3Móz 19,36). A bíráknak pedig kötelességük volt, hogy igaz - tehát a valósághoz illő - ítéletet hozzanak peres ügyekben (5Móz 16,18). Szigorúan tiltott volt a részrehajló, vagy éppen vesztegetés révén adódó hamis ítélethozatal: »a megvesztegetés az igaz beszédet is elcsavarja« (2Móz 23,8). Az Úr szereti az igaz ítéletet (Zsolt 33,5), és ennek követelményét önmagára nézve is elfogadja, amikor pl. Ábrahám közbenjárt Sodomáért: »az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet?« (1Móz 18,25).
Az igaz = valódi jelzőnek van egy minősített jelentésárnyalata: »igazi«. Különösen Jézus jelképes, önmagáról mondott kijelentései szemléltetik ennek értelmét: Őbenne adta az Atya az igazi mennyei kenyeret (Jn 6,32), sőt mint mondta: »Az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital« (Jn 6,55), vagy »én vagyok az igazi szőlőtő« (Jn 15,1). Ilyen értelemben lehetett folytatni a hasonlatot: mint főpap, Krisztus volt »az igazi sátor szolgája« (Zsid 8,2), vagy hogy »az Ige volt az igazi világosság« (Jn 1,9; vö. 1Jn 2,8).
2. Ilyen értelemben illik Istenre az, hogy Ő az igaz(i) Isten. A prófétai direkt-beszédben: »Nincs más Isten rajtam kívül, igaz és szabadító Isten nincs más« (Ézs 45,21). Prófétai reménység viszont, hogy majd »az igaz Isten nevével mondanak áldást, és az igaz Istenre esküsznek« (Ézs 65,16), az evangélium szerint pedig az örök élet az, hogy (a tanítványok) ismerhetik az egyedül igaz Istent« (Jn 17,3; vö. 1Thessz 1,9). - A továbbiakban Istennek olyan »tulajdonsága« az igaz jelző, amely abszolút értelemben fejezi ki a tökéletességét, nem elvont módon, hanem konkrét dolgokhoz kapcsolva esetleg rokonértelmű szavakkal világosabbá téve: »Isten igaz és egyenes« (5Móz 32,4). »Igaz az Úr, nincs benne álnokság« (Zsolt 92,16); »Isten igaz bíró« (Jer 12,1). »Isten igaz, az emberek pedig hazugok« (Róm 3,4). E szembeállításból fakad az őszinte vallomás: Istennek van igaza, a bűnös embernek pedig szégyenkeznie kell (Dán 9,7; vö. Jób 9,2).
Igaz az is, amit Isten mond vagy tesz, el lehet, és el is kell fogadni hittel és bizalommal: »Én, az Úr, igazat mondok« (Ézs 45,19); »az Úr igéje igaz« (Zsolt 33,4); »útjai igazságosak és igazak« (Jel 15,3). Az »út« szó jelképes értelme kétféleképpen oldható fel: jelentheti az eljárást, a cselekvést, mint az idézett példában, de jelentheti az Isten által előírt életutat az ember számára: Az Úr útjai egyenesek, az igazak járnak rajta (Hós 14,10; vö. Zsolt 25,3.8-10). Ezért Isten parancsolata is szent, igaz és jó (Róm 7,12).
Abszolút értelemben veendő az igaz jelző Jézusra vonatkoztatva is. Áll ez isteni dicső voltára: (a fehér lovon ülő) neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél (Jel 19,11), de áll embervoltára is: Pilátus hangoztatta, hogy »ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől« (Mt 27,24); egy másik pogány ember pedig a kereszt alatt vallotta, hogy »ez az ember valóban igaz volt« (Lk 23,47). Igaz emberként vállalt áldozatával váltotta meg a bűnös emberiséget (1Pt 3,11-8; vö. Róm 5,19).
3. A B beszél igaz emberekről is, de csak relatív értelemben. A bírói eljárás során egyik félről megállapítják, hogy vétkes, a másikról pedig, hogy igaz: az igazat felmentik, a bűnöst elmarasztalják (5Móz 25,1). Abszolút értelemben véve azonban valóban igaz ember nincs (Róm 3,10). Épp ezért meglepő, hogy mind az ÓSZ, mind az ÚSZ említ olyan embereket, akik igazak voltak: Nóé, Jób, Keresztelő János szülei, Jézus földi apja, József, Kornéliusz százados és még többen. Hogy miben állt »igaz« voltuk, azt rendszerint valami magyarázza. Nátánáel pl. »igazán izraelita« volt, akiben nem volt álnokság, amely utóbbi bizony sok honfitársában megvolt (Jn 1,47; vö. Lk 18,9). Nóé igaz voltát úgy magyarázza az Írás, hogy »az Istennel járt Nóé« (1Móz 6,9). Jób feddhetetlensége őszinte kegyességben és másokért való imádkozásában állt (Jób 1,1.5). Gyakori viszonyítási alap az Isten törvénye, s az ahhoz való engedelmes ragaszkodás (Lk 1,6; vö. Ez 18,5kk). Nem jelenti ez azt, hogy bárki is meg tudna tartani minden törvényt; a törvényhű élet inkább az igazságra igyekvés értelmében veendő, ez látszik abból a fogalmi ellentétből, hogy az ún. gonoszok-bűnösök azok, akik tudatosan szegik meg az általuk is ismert törvényt. Az ítéletben válik külön az igazak (igazságra igyekvők) és a (megátalkodott) bűnösök sorsa (Zsolt 1,5k; 37,17.20), és ezt az ÚSZ magasabb szinten is megerősíti: »Lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a hamisaknak« (ApCsel 24,15), a megfelelő jutalmazás-kárhoztatás értelmében (vö. Dán 12,2).
Viszont az ÓSZ-ben is nyitva áll az út a bűnösök előtt is a megtérésre, hiszen Isten nem gyönyörködik a bűnös halálában. Ezért ha a bűnös, bár ha az ítélet fenyegetésének hatása alatt is, megtér, és törvény és igazság szerint él, ...akkor elkövetett vétkei nem kerülnek említésre (Ez 33,14-16). Az ítélet által megtisztított Jeruzsálemet fogják úgy nevezni, hogy »igaz város« (Ézs 1,26). Így lehet az ítélet is a megigazító kegyelem eszköze. - Szebb lelki tartalommal bírnak azok a kijelentések, amelyek szerint »az igaz ember a hite által él« (Hab 2,4; Róm 1,17; Zsid 10,38). Az Isten szavát, ígéretét hitben elfogadó embert nyilvánítja igaznak Isten szuverén kegyelme (1Móz 15,6; Róm 4,3; Gal 3,6). Az igaznak elfogadott emberek pedig termik az Istenhez tartozó jó élet gyümölcseit (Péld 10,7.11.16; 29,2).
TK

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages