Izráel tizenkét törzse
Izráel tizenkét törzse 1. Jákóbnak, későbbi nevén Izráelnek, lett tizenkét fia: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Dán, Naftáli, Gád, Ásér, Issakár, Zebulon, József, Benjámin.
Ez a tizenkét fiú lett Izráel tizenkét törzsének ősatyja. A nép egésze tehát Jákób - Izráel - nevét, a törzsek pedig gyermekeinek nevét viselik. Izráel ősi államformája ennek a 12 törzsnek a szövetsége (1Móz 29,31; 30,24; 35,16-19; vö. 4Móz 1,20-47). A fiúk négy különböző anyától születtek. Leától, a csellel hozzáadott asszonytól: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakár, Zebulon. Ráheltől, az igazinak tekintett feleségtől: József; Benjámin. Zilpától, Lea szolgálójától: Gád, Ásér. Bilhától, Ráhel szolgálójától: Dán, Naftáli.
2. A törzs h. neve: sébet vagy matteh, mindkettő botot jelent. A törzs nemzetségekre, ez nagycsaládokra oszlik (Józs 7,16-18). Néha ugyanarra az egységre keverve használják a törzs és nemzetség szót (Bír 18,1.2.11), vagy törzs helyett nemzetséget mondanak. Izráel fiai alkotják a népet (h. cám). Mindez arra mutat, hogy Izráel népe a vérségi kötelékek alapján szerveződőnek érezte/értelmezte magát. Törzsfőnökökről, a törzsek irányításáról semmit sem tudunk. A 4Móz 1,1kk-ben felsorolt fejedelmek szerepe formális, adminisztratív segítői Mózesnek és Áronnak. Az irányítást bizonyára a nemzetségfők, vének tanácsa látta el, mint Izráel minden hagyományos testületében. Hadi helyzetben pedig rátermett férfiak, karizmatikus vezetők ragadták magukhoz a vezetést, hasonlóan a bírákhoz. A királyság idején aztán átvette a törzsek szerepét a területi beosztás, királyi tisztviselőkkel.
3. A tizenkettes szám mélyen gyökerezik. Ennyi fia van Náhórnak (1Móz 22,20-24) egy fő- és mellékfeleségtől, ennyit ígér és ad Isten Izmaelnek (17,20; 25,13-16). Tizenkét tagból álló törzsszövetségeket ismerünk a mediterrán világból.
A hagyomány ügyel arra, hogy a 12 törzs megmaradjon. Jákób (1Móz 49) és Mózes áldásában (5Móz 33) Lévi, József szerepelnek. A 4Móz 1 felsorolásában Lévi törzsét nem sorozzák be (1,47kk), mert papi törzs. József törzsét viszont felosztják Efraimra és Manasséra, így tizenkét besorozott van. Hasonlóan 4Móz 26. Amikor egy büntető hadjárat után csaknem kipusztul Benjámin, rádöbbennek, hogy egy törzs hiányzik Izráelből (Bír 21,3) és mindent megtesznek helyreállításáért. Ugyanazok, akik előzőleg kiirtották.
Arra következtetnek ebből, hogy a tizenkettes szövetség általánosan elterjedt volt. A tizenkét fiútól való származtatás, a családok történetének köntösébe öltöztetett történelem - tudósok szerint - az ősi sémita történetírás jellegzetessége, melyet a B-i történetírás is átvett. A törzsek rokonok voltak (közös ősapa Izráel), de nem teljesen azonos eredetűek (különböző anya). Azok voltak közelebbi rokonok, akiket az elbeszélések közös anyától származtatnak. Különbözőek voltak hagyományaik is, amiket aztán egy nagy egységes egésszé olvasztottak össze.
Kétségtelen: Izráel távoli múltjáról igen nagy vonalakban beszél a B, a fő vonalakat domborítva ki. A vándorló törzsek magukba olvaszthattak kisebb csoportokat. A honfoglalás után csatlakoztak kisebb csoportok, pl. kéniek (Bír 1,16), akiket csak egy ideig tudunk nyomon követni, beleolvadtak. Ugyanígy a kezdetben köztük lakó kánaániak. Néhány generáció múlva ezek mind Ábrahám vagy Izráel fiainak hívták magukat; teljes joggal, noha test szerint máshonnan származtak.
A »tizenkét törzs« kifejezés egy évezreddel a törzsi rendszer megszűnése után is Izráel teljességének kifejezése (Mt 19,28; Csel 26,7; Jak 1,1; Jel 7,4kkBibLink>kk). Ez annál feltűnőbb, mert az ÓSZ listái néhol hiányosak. Mózes áldásából hiányzik kettő (5Móz 33). A 2Sám 19,42-47 és 1Kir 11,29kk 10+1 törzsről tud, bár a próféta köpenyét 12 részre kell hasítani. Simeon ekkor már eltűnt Júda D-i részéről, később Júda és Benjámin a D-i ország egyik elnevezése (Ezsd 1,5; 4,1), Debóra éneke hallgat Júdáról, Simeonról, még meg se rója őket. Másokat más néven említ: Mákír és Gileád, Manassé fia, ill. unokája voltak. A törzsekről szóló hagyomány tehát ingadozásokat mutat. A királyok alatti területi beosztás csak részben említ törzsneveket, a tartományok élén nem a vének, hanem királyi helytartó állt (1Kir 4,7-19). Szd.-okkal később Ezékiel látomása törzsek szerint osztja fel az országot (Ez 48).
A honfoglalás után az egyes törzsek területe között olyan kánaáni települések voltak, melyek elválasztották őket. A közös föllépést ez is akadályozta, de a szándék sem volt mindig egységes (Debóra éneke).
4. A törzsi területek (Józs 13-19): Júda és Simeon D-en, Filisztea és a Holt-tenger között, tőlük É-ra két kisebb terület, Ny-ról K-re Dán és Benjámin a Jordánig. Középen Efraim a Földközi-tenger partjától a hegyvidéken át a Jordán völgyéig, Manassé területe a legnagyobb, a tengerparttól a Jordánon túlig. É-ra Issakár, Zebulon, Naftáli, a tengerparton Ásér. A Jordánon túl Manassé fél törzsének területétől D-re Gád. Ettől D-re Rúben, a Holt-tenger É-i felétől K-re. Dán később átvándorolt a Genezáreti-tótól É-ra.
CP
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
