János levelei

Full text search

János levelei
1. Gondolatmenetük
1Jn: Bevezetés: 1,1-4; I. rész: 1,5-2,17. Az Istennel való közösség és az istenismeret a testvéri szeretetben válik valósággá. II. rész: 2,18-3,24. A tévtanítók fellépése a végidők jeleként érthető. Az Antikrisztussal szemben ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. III. rész: 4,1-5,12. A hitvallás, a reménység és az etika összefüggése. Befejezés: 5,13. Záradék: 5,14-21 halálos és nem halálos bűnök.
2Jn: Köszöntés: 1-3; Főrész: 4-11; Intés a parancsolatok (testvéri szeretet!) megtartására, óvás a tévtanítóktól. Zárás: 12-13. Az író rövidesen meglátogatja a címzetteket. Köszöntések.
3Jn: Köszöntés: 1; Főrész: 3-8; Dicséret azért, mert a címzett az igazságban jár, befogadja a vándormisszionáriusokat. Panasz Diotrefész ellen: 9-10; Dicséret Demetriosznak: 11-12. Zárás, üdvözlés; az író rövidesen megérkezik: 13-15.
2. Az adott történeti helyzet a levelek keletkezése idején
1Jn - A 2,18-19-ből kiviláglik, hogy abban az egyházi közösségben, amelyhez mind az író, mind a címzettek tartoztak - »Jánosi körnek« nevezi a szakirodalom -, feszültség támadt azért, mert a gyülekezetekből kivált tanítók téves gondolatokat terjesztettek. Ők is Jn-ra hivatkoztak, akárcsak a levél írója, de gnosztikus értelemben magyarázták azt. Tévtanításuk főbb jellemvonásai: lényegi azonosság az ember legbensőbb énje és Isten között, melyből a bűntelenség hamis képzete adódott (1,8.10 »nem vétkeztünk«). Szerintük a »lelki ember« belsejében nincs ott a bűn, mert az csak a test világában jelentkezik. Istent szerették, de az Ő képére formált embert nem (4,20). Olyan elvont igazságokat hirdettek, melyekből nem támadt igaz élet, a rászorultak iránti felelősségvállalás (3,7.17). Hamis krisztológiát tanítottak, Jézust nem vallották testben eljött Krisztusnak (2,22; 4,15; 5,15). Vagyis különválasztották a történeti Jézust attól a Krisztustól, akinek feltámadását hirdették. Azt mondták, hogy csak »vízben« jött el, de nem »vérben« (5,6), azaz csak a vízben való megkeresztelkedésétől kezdve kapta meg Isten Lelkét és az isten-fiúság ajándékát, de a »vér«, azaz a kereszthalál előtt »elhagyta« őt ez az isteni Lélek. Az 1Jn ez ellen a tévtanítás ellen harcol. »Antikrisztusinak'«-nak nevezi azt, aki Jézust nem vallja testben megjelent Krisztusnak (4,2-3) - egybehangzóan Jn 1,14-gyel.
2-3Jn Az előző levéltől eltérőleg e két levél szerzője megnevezi magát, ő a presbiter. A 2Jn címzettje a »kiválasztott úrnő« (= az egyik gyülekezet), célja pedig az, hogy ne fogadják be az egyházba azokat a tanítókat, »akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el« (2Jn 7). - A 3Jn címzettje GÁJUSZ, akit az író éppen azért dicsér meg, mert befogadta a vándormisszionáriusokat, akik az igaz tanítást terjesztik. Ugyanakkor megbélyegzi DIOTREFÉSZt, aki »nem fogadja be a testvéreket« (3Jn 10). Diotrefész »elsőségre vágyása« az ún. monarchikus episzkopátus, a gyülekezet egyszemélyes vezetésére törekvés egyik első jele az ősegyházban.
3. A levelek irodalmi formája és egységessege
Az 1Jn nem levélformában készült, hiányzik belőle a címzettek és a szerző megnevezése, a köszöntés és az üdvözlés. Bár 13-szor fordul elő benne az »írtam« formula, tehát tartalmilag levélnek tekinti szerzője. Valószínűleg körlevélnek (egyszerre több gyülekezethez, a gyülekezetek bizonyos csoportjához) vagy traktátusnak készült. A 2 és 3Jn-nak határozott levéljellege van, megnevezett címzettekkel és íróval. Az 1Jn sok tekintetben utánozza a Jn irodalmi formáját. Saját bevezető szavai az ev prológusára hasonlítanak, a vége (1Jn 5,13) pedig Jn befejezéséhez (20,31). A »mi« névmás használatával érzékelteti, hogy a »Jánosi Kör«-höz tartozik, helyesen értelmezi az ev-ot.
Az 1Jn egységességét egyes kutatók kétségbe vonták. Feltételezésük szerint a szöveg egy alapiratra és annak magyarázatára választható szét. Amikor azonban a két feltételezett forrást meg kellene különböztetniük a szövegben, ellentmondó válaszaikkal maguk cáfolják meg kérdésfeltevésük jogosságát. Több alapja van annak a feltételezésnek, hogy az 5,14-21 záradéka eredetileg nem tartozott a levélhez. Az ún. Comma Johanneum (5,7-8) bővített formáját csak egyes újabb kéziratok hozzák, a régi tekintélyes kéziratok nem. Az ÚF el is hagyja ezt a bővített formát. - A 2 és 3Jn egységessége nyilvánvaló.
4. A szerző személye, a levelek keletkezési helye és ideje
Az 1Jn szövege nem említi szerzőjét. A címirat későbbi keltezésű. Biztos, hogy az ún. »Jánosi Kör«-höz tartozó személy műve, aki talán azonos Jn írójával vagy annak hű tanítványa. Az 1Jn-ra már a 2. szd. elején hivatkoznak. Polikárposz szmirnai püspök (Fil 1,1), Papiász és Justinus mártír. A 2. szd. végén pedig Irenaeus (Lyon), a Muratori Kánon (Róma), Alexandriai Kelemen és Tertullianus (É-Afrika). Mivel a Jn után írták, keletkezési idejét 100-110 körülre tehetjük, kisázsiai környezetben. - A 2 és 3Jn szerzőjét »Presbiter«-ként említi. Ez a szerző egyházi tisztségére vonatkozott. Papiász adata alapján az efezusi presbiter Jánosra gondolhatunk. Stíluselemzéssel nem lehet biztos következtetést levonni e rövid levelekből szerzőjük kilétére nézve. Keletkezésük ideje a 2. szd. elejére tehető, helye pedig Szíria vagy Kis-Ázsia.
BJ

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages