Jósiás
Jósiás I. 1. Neve: h. jócsijjáhú, jelentése: »az Úr (Jahve) gyógyítson meg«. Júda királya (Kr. e. 640-609). Kezdetben Asszíria hűbérese, majd amikor az egyre kevésbé tudja összetartani a birodalmat, változtat a nemzeti politikán, s igyekszik Júdát, valamint a hozzá szerzett izráeli, valamint Földközi-tenger vidéki területeket függetleníteni az asszír befolyástól.
2. Származása: Ámón júdai király, valamint a Bockatból való Adájá leányának, Jedidának gyermeke (2Kir 22,1). Az istenfélő Ezékiás király dédunokája (2Krón 29,1). Jézus Krisztus nemzetségkönyvében is nyilván van tartva (Mt 1,10k).
3. Tulajdonságai: istenfélő: »még ifjúkorában kezdte keresni ősének, Dávidnak az Istenét (2Krón 34,3); s másokat is istenfélelemre serkent (2Kir 23,2k; 2Krón 34,31k); megbízik alattvalóiban (2Kir 22,7); bűnbánatra és megtérésre kész ember (2Kir 22,19k; 2Krón 34,27k): »nem volt hozzá hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével, egészen a Mózes törvénye szerint; és utána sem támadt hozzá hasonló« (2Kir 23,25); a nép szeretete és megbecsülése övezte, emlékét halála után is kegyelettel őrizték (2Krón 35,25). Jeremiás próféta törvényszerető, igazságos emberként említi (Jer 22,15k).
4. Jósiás élettörténete: Apját, Ámónt követte a trónon, aki ellen az udvar tagjai - feltehetően magas rangú tisztviselők - összeesküvést szerveztek és a királyi palotában meggyilkolták. Az »ország népe« - valószínűleg a földbirtokos nemesség - azonban kivégeztette az összeesküvőket, s Ámón király nyolcéves fiát, Jósiást ültette a trónra (2Kir 21,19kk). Jósiás trónralépésével véget ért Júda történetének, Aház és Manassé királyok nevével fémjelzett, dicstelen korszaka, amikor is a Jahve-tiszteletet a nyílt politeizmusba süllyedés veszedelme fenyegette. Jósiás király »mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért el arról sem jobbra, sem balra« (2Kir 22,2). Már uralkodása 8. évében elhatározta, hogy változtat a nemzeti politikán és buzgólkodni fog Jahve tiszteletén, azonban szándékainak megvalósításához a kedvező alkalom csak uralkodásának 12. esztendejében érkezett el (2Krón 34,3). Erre az időre Asszíria befolyása gyengülni kezdett, s többé nem volt abban a helyzetben, hogy fölléphessen Jósiás egyre tudatosabban vállalt és gyakorolt függetlenségi politikájával szemben. A 2Kir 22k csaknem kizárólag Jósiás kultuszreformjával foglalkozik, mégis közvetett módon kiolvasható belőle, hogy Jósiás Júdát nemcsak az asszír hűbéri viszonytól függetlenítette, hanem uralmi területét is sikerült kiterjesztenie Samáriára (a Jeroboám által épített bételi oltár leromboltatása - 2Kir 23,15), valamint az asszírok által bekebelezett É-i országrész területeire (vö. a Józs 15,21-62; 18,21-28; 19,2-7 településlistáival).
A politikai önállósodás velejárója egy általános belpolitikai reform, mely Júda története legátfogóbb reformjának tekintendő. Igen valószínű, hogy a hivatalos asszír kultuszt (vö. 2Krón 34,3) már Jósiás uralkodásának 8. évében megszüntették, s utána a 12. évben elkezdődött minden bálványimádó gyakorlat radikális fölszámolása (2Krón 34,3kk), amit egyébként az uralma alá vont területekre is kiterjesztett.
Uralkodásának 18. esztendejében elrendeli a templom kijavítását és megtisztítását. Sáfán kancellár Jósiás utasítására - Maaszéjáhú városparancsnok és Jóáh főtanácsos társaságában - elmegy Hilkijjá főpaphoz, hogy összeszedje az Úr házában összegyűlt pénzt, amit az ajtóőrök gyűjtöttek a néptől és átadja azt a templomnál lévő munkások felügyelőinek, hogy azok pedig adják át a templom kijavításán fáradozó munkásoknak (2Kir 22,3-7; 2Krón 34,8-13). Amikor kihozták a templomban összegyűlt pénzt, Hilkijjá főpap törvénykönyvet talált az Úr házában és odaadta azt Sáfánnak, aki pedig elvitte a könyvet a királyhoz és jelentést tett neki a történtekről, majd fölolvasott a törvénykönyvből. Jósiás hallva a törvény igéit, megszaggatta ruháját. Ezután a király küldöttséget menesztett Hulda prófétanőhöz, hogy a megtalált törvénykönyvvel és az így kialakult helyzettel kapcsolatban eligazítást kérjen. Hulda azt jövendölte, hogy a hitszegő nép a törvényben rögzített isteni ítéletet el nem kerülheti, de a magát megalázó és Istenhez térő király kegyelmet nyer, békességgel kerül sírjába, az ítélet bekövetkeztét nem kell megérnie (2Kir 22,8-20; 2Krón 34,14-28). Erre a király az egész népet a templomba gyűjti és fölolvassa előttük a megtalált törvénykönyvet, majd szövetséget köt az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit megtartják és teljesítik a szövetség igéit. Megszünteti az idegen kultuszokat és vallásgyakorlatokat (2Kir 23; 2Krón 34,29-33). Hosszú idő óta újra sor kerül a páska Isten rendelése szerinti megtartására, amikor is Jósiás saját vagyonából juhokat, bárányokat és kecskéket ajándékozott a népnek a páskához, szám szerint harmincezret; továbbá háromezer szarvasmarhát (2Kir 23,11kk; 2Krón 35,1kk).
A 2Krón szerint a templomjavítás és megtisztítás maga is reformintézkedés volt, vagyis része egy korábban kibontakozó folyamatnak, a 2Kir 23,23-ból pedig úgy tűnik, mintha Jósiás reformintézkedéseinek kizárólagos kiváltója a templomjavítás során megtalált törvénykönyv volna.
Kr. e. 609-ben Jósiás király megpróbálta megállítani azt az egyiptomi sereget, amely Palesztinán keresztül vonult É felé, hogy segítséget vigyen az asszírok (médek és babilóniaiak által körülzárt) utolsó csapatainak.
Jósiás Megiddónál szembeszállt Nékó fáraó seregével, de csatát vesztett, sőt őt magát is megölték. Holttestét harci kocsin vitték Jeruzsálembe, ahol a nép nagy gyásza közepette eltemették (2Kir 23,29kk; vö. Zak 12,11).
A 2Krón 35,20kk szerint Jósiás súlyosan megsebesült, és csak Jeruzsálembe szállítása után halt meg.
Tragikus halála hamar véget vet nagyszabású politikai és vallási életművének, s utána Júda is hamarosan összeomlik. Halála után fiai egymást követik a királyi trónon: Jóáház (609), Jójákim (609-598).
5. Jósiás feleségei: Hamutal (a Libnából való Jirmejáhú lánya (2Kir 23,31), Zebuddá a Rumából való Pedájá leánya (2Kir 23,36).
II. Cefanjá fia (Zak 6,10), aki szállást adott annak a néhány babilonai zsidónak, akiknek az ezüst és arany adományaikból készült Jósúa főpap koronája.
CP
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me