Maradék
Maradék 1. Általános értelemben. A B-ban a h. sö'án, jeter, pelet, szárid, a g. leimma, hüpoleimma, kataleipein fordításaként olvasható. A rev. Károliban olykor a leszármazottat, utódot jelenti (2Móz 16,32; 4Móz 32,14; 1Sám 24,22; 2Sám 4,8; 1Kir 14,10; 16,3; Zsolt 69,37; Jer 35,19). Köznapi értelemben maradék az, ami valamiből valamilyen okból megmaradt; amit a jégeső megkímélt, megette a sáska (2Móz 10,5), amit a sáska meghagyott, megette a szöcske (Jóel 1,4). Csapások után (2Móz 10,5; Jóel 1,4), hadjáratok, háborúk után (5Móz 3,11; Józs 23,12; Ézs 10,19; 14,22), amit a vadállat meghagyott, vagy amit a szájából kimentett a pásztor (1Móz 31,39; Ám 3,12), ami étkezés után megmarad (Mt 14,20; 15,37; vö. Ez 34,18).
2. A prófétáknál. A prófétai maradék-fogalom szoros összefüggésben van Isten kiválasztásával, bűn miatti ítéletével, könyörülő szeretetével, örök hűségével. Maradék, ami Isten akaratából megmarad, s új kezdet, Isten ígéretei beteljesedésének a hordozója. Ezért a maradék a B egyik igen fontos kulcsszava. Voltaképpen már Nóé (1Móz 6,8), Ábrahám (1Móz 12,1-3), Mózes (2Móz 2,1kk) s Izráel, mint nép (2Móz 19,4kk; 5Móz 4,20; 7,6kk) maradék a kegyelemből való kiválasztás szerint (vö. Róm 11,5). A maradék gondolattal kifejezetten először Illésnél találkozunk. Aháb uralkodása idején Izráel teljesen elfordult az Úrtól. Illés, Jezábel elől menekülve, a Hóreben elpanaszolja az Úrnak, hogy a prófétákat megölték, egyedül maradt, őt is halálra keresik. Isten válasza, hogy nem maradt egyedül, van maradék, s bár eljön az ítélet, de meghagy kétezer embert, minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt (1Kir 19,18). Az illési maradék-fogalom lényeges vonása, hogy a maradék igaz, hű az elfordult nép közepette. A maradék fogalmának ez az ága, patakja, nem szárad ki a későbbiek során, ebben az értelemben is van mindig maradék, igaz, száma egyre kevesebb, ilyen maradéknak tekinthetők a próféták, míg végül egy személyben, a Messiásban testesül meg (Ézs 4,2; 11,1; Ézs 53; Gal 3,13-16). A későbbi próféták, Ámós, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel stb. is beszélnek maradékról. A maradék-fogalomban azonban egy fontos változás történt: az ézsaiási maradék már semmivel sem különb azoknál, akik elpusztulnak az ítéletben (Ézs 1,9; 10,22k; Jer 6,9). A maradéknak is megtérésre van szüksége, ami nem csak szükség, hanem Isten ígérete is (Ézs 7,3; 10,21k). Isten kegyelmes lesz a maradékhoz (Mik 7,18; Zak 8,11): megszabadítja (Jer 31,7), összegyűjti (Ézs 11,11.16; 49,7kk; 60,1kk; 62,1kk; Jer 23,3; Mik 2,12; 4,6k; 5,3.7; Zof 2,7; Zak 8,6), megtisztítja, megszenteli (Ézs 4,3; Zof 3,13; Ez 36,24kk); A maradék olyan lesz a népek között, mint az Úrtól való harmat (Mik 5,6). S ha majd Isten ítélete a népek felett is végbemegy, a népek maradéka is az Urat imádja (Ézs 45,20kk; Zak 14,16).
3. A fogság után. A babiloni fogságból hazatértek maradéknak tekintették és nevezték magukat (Hag 1,12; 2,2; Zak 8,6; Ezsd 9,8.13k). Tehát az egész megmenekült, hazatért nép maradék. A későbbi időkben azonban ez egyre inkább elhalványodik. Énók könyve szerint csak a kegyesek tekinthetők maradéknak (1 Énók 83,8; 90,30, vö. 4Ezsd 7,28; 13,24.26.48). Hasonlóan vélekedik a Makkabeusok könyve is (1Makk 1,52k). Különböző kegyességi csoportok, pl. az esszénusok, a farizeusok csak magukat tekintették szenteknek, igazaknak, Izráel maradékának.
4. Az ÚSZ-ben. Az ÚSZ nyilvánvalóan ismeri a maradék fogalmát, a Mt 3,9.12; 22,14; Lk 12,32; Jn 1,1 1k.47; Róm 2,28 mögött is ez áll. Jézus tanítványait nevezi maradéknak kereszthalála előtt (Lk 22,28). A prófétai maradékfogalmat következetesen Pál apostol alkalmazta. A názáreti Jézus, Ábrahám utóda, Dávid sarja (Gal 3,16) az egyetlen maradék, aki által az Atya mindeneket megváltott, újjáteremt, egybeszerkeszt (1Kor 3,11; Ef 1,7kk; 2,14kk). Bár Izráel többségében nem fogadta el Jézust Messiásnak, vannak, akik elfogadták, s ők jelentik a kegyelmi kiválasztás szerinti maradékot. De ahogyan Isten Ábrahámot és Izráelt a népekért választotta ki, úgy a kegyelmi kiválasztás szerinti maradék is az egész Izráelért és a népek világáért van. Így a végidőkig a prófétai maradékfogalom mindkét ága folytatódik: van maradék, amely már megtért, és van maradék, amely majd megtér (Róm 11,5.25kk).
NA
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
