Sámuel

Full text search

Sámuel
1. Neve, származása.
Sámuel Izráel bírája és prófétája volt. A bírák sorában az utolsó, a próféták sorában, amitől kezdve folyamatosan voltak Izráelben próféták, az első (vö. ApCsel 3,24; Zsid 11,32). Elkáná és Anna fia. Apja, Elkáná, a Lévi törzséből származott (1Krón 6,11k). Annának sokáig nem volt gyermeke. Egy silói zarándoklat alkalmával Anna az Úr elé borult. Fiúgyermeket kért tőle, s megfogadta, hogy a gyermeket egész életére az Úrnak szenteli. Isten meghallgatta Anna kérését. Anna a gyermeket Sámuelnek nevezte el, mondván: az Úrtól kértem őt. A h. sömú'él jelentése vitatott. Valószínű jelentése: Az Úr meghallgat.
2. Élettörténete.
Sámuel szülei, Anna fogadalmának megfelelően, egészen kicsiny, feltehetően 3-5 éves korában, elvitték Silóba, Éli paphoz, hogy az Úrnak szolgáljon. Amikor ifjúvá lett, isten egy éjjel kijelentette magát neki a templomban. Ez volt Sámuel prófétai elhívása (1Sám 3,1-14). Egész Izráel megtudta ezt, és kezdték keresni az Urat. Éli halála, a filiszteusoktól elszenvedett vereség után 20 év múlva Sámuel Micpában összegyűjtötte Izráelt. Igaz bűnbánatra, megtérésre hívta a népet. A filiszteusok megtámadták a Micpában egybesereglett népet, de az Úr megsegítette Izráelt, a nagy győzelem emlékére Sámuel emlékkövet állított fel Micpa és Sén között, amit Eben-Háézernek nevezett el, hogy hirdesse Isten szabadítását (1Sám 7,12). Sámuel székhelye Ráma volt, de Isten prófétája és Izráel bírájaként járta az országot is: Bételt, Gilgált, Micpát évente felkereste (1Sám 7,15-17). Amikor Sámuel megöregedett, fiait tette Izráel bíráivá. Fiai azonban nem követték példáját, gonoszul bíráskodtak. Ez szolgáltatta a közvetlen okot arra, hogy a nép vénei királyt kérjenek Sámueltől. Sámuel rossz dolognak, Isten királysága elleni lázadásnak tekintette a nép kérését. Nem a nép kívánságának, hanem Isten szavának engedve kente fel Sault Izráel királyává (1Sám 8,7kk; 10,1kk). Amikor Saul győzelmet aratott az ammóniak felett, Sámuel letette a király és a nép előtt bírói tisztét. Búcsúbeszédében bizonyságot tett feddhetetlen életéről, és figyelmeztette a népet, hogy félje az Urat, járjon az ő utain, különben királyukkal együtt elvesznek. Megígérte, hogy prófétaként nem szűnik meg imádkozni a népért (1Sám 12). Később az engedetlen Saulnak meghirdeti Isten ítéletét (1Sám 15,23), majd Isten parancsára, titokban királlyá kente Dávidot, a betlehemi Isai fiát. A Saul elől menekülő Dávidnak oltalmat ad (1Sám 19,18). Ezután már csak a haláláról értesülünk, ami nem sokkal Saul elesése és Dávid uralomra jutása előtt következett be (1Sám 25,1).
3. Jelentősége.
Sámuel Izráel kiemelkedő jelentőségű bírája és prófétája volt, a teokrácia híve és védelmezője. Bírói tisztében feddhetetlenül járt el (1Sám 12,1-5), prófétaként pedig »semmit sem hagyott a földre esni« Isten beszédéből (1Sám 3,19). A nép tisztelte és félte (1Sám 16,4). Emlékét Izráel a későbbi századokban is megőrizte, nevét a Mózeséval és az Áronéval együtt emlegette (Zsolt 99,6). De sokkal nagyobb dolog az, hogy Isten maga helyezte Sámuel nevét, közbenjáró szolgálatát a Mózesé mellé. A B-i tudósítás szerint határozottan ellene volt annak, hogy Izráel a láthatatlan, mennyei királyt látható, földi királyra cserélje fel. Az 1Krón 29,29 szerint írói tevékenységet is folytatott, leírta Dávid életének eseményeit. Ez a krónika valószínűleg nem azonos Sámuel könyveivel, de fontos részévé, alapjává válhatott. Személye körül próféták csoportja alakult ki, akik tanítványai és szükség esetén segítőtársai voltak (1Sám 10,5; 19,19kk).
NA

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages