Úr napja

Full text search

Úr napja Az ÓSZ-i prófécia és eszkhatológia kifejezése, amelyet az ÚSZ-i szóhasználat is megtartott. H. jóm jahve, jóm hahú; g. hémera tou küriou. Azt a napot jelöli, amikor Isten minden ellenségét megsemmisíti az emberiség történelmének végső fázisában. Az UTOLSÓ ÍTÉLET napja.
Ez a nap eredetileg az öröm napja volt (Ám 5,18), de már Ámós is úgy beszél róla, mint a sötétség napjáról (Ám 5,20). Később a próféták kozmikus méretűvé tágítják a képzetet, hogy Isten ítéletének rettenetességét kifejezhessék (Zof 1,14kk: dies irae, dies illa; Ézs 13,6-13; 34,5-11; Jóel 1,15-2,11; Ez 7,1-27). Isten kegyetlen küzdelemben győzedelmeskedik ellenségei fölött. Ez a küzdelem a »szent háború« jegyeit viseli magán (harci kiáltás, sötétség, földrengés, pánik stb.). A próféták hangsúlyozzák a kozmikus jelleget, azaz az Úr napja nem csak az összes népet érinti, hanem a teremtett világmindenséget is (Ézs 13,1kk; 34,2; Abd 15; Jóel 4,12; Zak 12,2). Új elem a képzetben, hogy Isten hűtlenkedő, törvényszegő népét is megítéli ama napon (pl. Ám 5,18; Zof 1,7; Ez 7,10). Ezért az Úr napját megelőzi a bűnbánatra, megtérésre való felhívás (Jóel 1,13k; 2,12; Mal 3,2.23). A kiválasztás ui. nem automatikusan biztosítja az üdvösséget (vö. Ám 3,1k; 5,18kk; 9,1). Jeruzsálem eleste (Kr. e. 587) és a babiloni fogság mélyen belevéste Izráel hitébe az Úr napjának eljövetelét (Ez 13,5; 34,12; JSir 1,21; 2,22). A fogság utáni próféták szerint Isten ama napon elpusztítja népének ellenségeit (Zak 12,3-6; 14,13), népét pedig megtisztítja (Zak 13,1-14,7; Mal 3,2-6.19-24). Az utolsó nap eljövetele előtt elküldi követeit: egy angyalt vagy Illés prófétát (Mal 3,1.23).
Az ÓSZ-ben az Úr napja nem feltétlenül a teremtett világ végső történelmi pillanatát jelölte, hanem sokszor azt a napot, amikor Isten népe és a világ életében döntő jelentőségű fordulatot készít elő. Az ÚSZ-i képzet annyiban tér el ettől, hogy ott mindig ennek a világkorszaknak a végét jelöli a kifejezés. Jézus »ama« napról beszél, amelyet egyedül az Atya ismer (Mt 7,22; Mk 13,32; Lk 10,12). Úgy jön el, mint éjjel a tolvaj (Mt 24,42; 1Thessz 5,2; 2Pt 3,10), kozmikus katasztrófák kísérik (Mk 13). Pál apostol szerint Isten »ama« napon megítéli a gyülekezetet és a népeket egyaránt (1Thessz 5,5; 1Kor 1,8; 3,13; Fil 1,6.10), sőt, magát az apostolt is (2Kor 1,14; Fil 2,16).
A zsidó apokaliptikus tradícióhoz hasonlóan az ÚSZ is beszél a bűnösök megbüntetéséről, a kegyesek üdvösségéről, ennek a világkorszaknak a végéről, amikor egy új korszak következik, amelyben igazság lakozik (2Pt 3,12; Júd 6; Jel 6,17; 16,14). A zsidó apokaliptika nyilvánvaló hatása a 2Pt 3,12-ben említett » VILÁGÉGÉS« motívum is, ami a későbbi keresztyén teológiában az annihilatio mundi (a világ teljes megsemmisülése) néven vált ismertté. A gondolat az ÚSZ eszmeiségétől idegen. Isten hűséges marad teremtett világához (vö. Jel 21,1: »megújult ég és föld«).
Ugyancsak ÚSZ-i jellegzetesség, hogy az Úr napja és a Krisztus napja egy és ugyanazon fogalom. [Már a zsidó apokaliptikusok is a »Messiás napjaként« emlegették az Úr napját (1Hén 61,5; 4Ezsd 13,52).] Jézus az »Emberfiának napját« azonosítja a maga visszajövetelével, ill. az utolsó ítélettel (Mt 25,31kk; Lk 17,24; Jn 8,56). Az emberiség történelme, Pál apostol szerint, Krisztus végső megjelenésével lesz teljessé (1Kor 1,8; Fil 1,6-10; 2,16; 1Thessz 4,13kk; 2Thessz 2,1.8; 2Pt 3,4), amikor Krisztus megfeszített Úrként, Bíróként és Szabadítóként kijelenti magát.
VG

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages