Ünnep, ünnepek

Full text search

Ünnep, ünnepek »Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi az ÚR Isten színe előtt!« (2Móz 23,17), tehát három, zarándoklattal egybekötött ünnepe volt Izráelnek, melyet az Isten jelenlétét jelképező TEMPLOM ( SZENT SÁTOR; SZÖVETSÉG LÁDÁJA) előtt kellett megtartani: a) a páska, a kovásztalan kenyerek ünnepével, b) a hetek ünnepe, c) a leveles színek ünnepe a termés betakarításakor. Az ünnepi kalendáriumok - keletkezésük feltételezett sorrendjében: 2Móz 23,10-19; 34,18-26; 3Móz 23,4-44; 4Móz 28k; 5Móz 16,1-17.
Az ünnepek jellemzője: Izráel Istene az élő, cselekvő, dinamikus ÚR (Jahve), akit hívei elsősorban a történelemből, a történelemben véghezvitt cselekedeteiből ismerhetnek meg. Izráel alapvető istenélménye Isten szabadító tette, az Egyiptomból való szabadulás. Teológiájának legfontosabb fogalma a szövetség: az erős, cselekvő Isten a jövőre nézve is fölajánlja védelmét. Amikor Izráel megismerkedett a kánaáni élettel, akkor megrázkódtatások és harcok árán (ld. PRÓFÉTA), de fölismerte: a természeti áldásokért is azt az Istent kell dicsérni, akinek cselekvését eddig is tapasztalta. Ez magyarázza az ünnepi rendeletek közti kisebb különbségeket. Az ünnepeket az idők folyamán átmotiválták. Bármely eredetű volt is egy ünnep, vagy annak egyes eleme (nomád vagy kanaáni), mind az egy ÚR előtt történik, és az ő cselekedetére emlékeztet.
A páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe: A 2Móz 23 és 34 csak az utóbbiról beszél, melyet Abib hónapban hét napig kell ünnepelni. A második utal a páskára, de külön (2Móz 34,25). Az 5Móz 16 már szól a páskáról. Nem szabad akárhol megenni, csak »azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr«. Ez sorolja tehát be először a páskát a nagy zarándokünnepek közé, ez kapcsolja össze először a kovásztalan kenyerek ünnepével. Innen van egy apró feszültség a szövegben: este kell megenni a páskát, másnap hazaindulni (16,6k), ugyanakkor mellé hét (hat) napig kovásztalan kenyeret enni (16,3.8).
Jósiás reformja idején (2Kir 23,21-23) tartják először ennek alapján. »Nem tartottak ehhez hasonló páskát a bírák ideje óta«, ugyanis ekkor ülték meg először a központi szentélyben. 3Móz 23,4kk és 4Móz 28,16kk világos: az első hónap tizennegyedikén este van a páska, másnaptól kezdve hét napon át a kovásztalan kenyéré.
Eredetileg tehát két ünnep volt: a) A nomád korból hozott páska, mely családi ünnep (2Móz 12,3!), pap, oltár nem szerepel benne, de fontos az engesztelő vér. b) A kovásztalan kenyerek ünnepe földművelő eredetű. Az új kezdetet jelképezi, a kovászt, ami az elmúlt évből maradt, nem szabad összekeverni az újjal. Ezért esznek kovásztalan kenyeret és - Józs 5,11 - pörkölt magvakat.
Az említett alapvető istenélmény alapján a két ünnep összeolvadt, mindkét része a szabadulás estéjére emlékeztet: a bárány, melynek vérével az ajtófélfát kenték be és a sebtében kisütött kovásztalan kenyér. Így lett az egyesült ünnep Izráel alapvető élményének legszebb kifejeződése. Jézus ezt az ünnepet formálta át és helyettesítette az új szövetség megünneplésével, az úrvacsorával (Mt 26,17.26-29 par).
A hetek ünnepe: aratási ünnep (2Móz 23,16). Egyrészt a termés miatt érzett öröm kifejezésének, megélésének alkalma (5Móz 16,11; Ézs 9,2), másrészt az ajándékozó iránti köteles hála ünnepe. Csak akkor volt szabad fogyasztani az új termésből, amikor már bemutatták a belőle készült áldozatot (3Móz 23,10-14). Ez nyilván egybeesett a kovásztalan kenyerek ünnepével, és innen kellett számolni hét hetet (innen az ünnep neve). Az ötvenedik napon újabb áldozatokat kellett bemutatni, immár kovászosat (3Móz 23,15-17). A két ünnep tehát vonatkozásban volt egymással, egyiktől a másikig kellett számolni, a kovásztalan után kovászosat bemutatni. Persze állatáldozatot is (3Móz 23,18kk; 4Móz 28,27kk).
Az ünnep g. neve az ötvenedik napról pentékosté, innen származik a mi pünkösd szavunk. Jézus ezen a napon küldte el a megígért Szentlelket. A két ünnep között azonban semmiféle tartalmi kapcsolat nincs. A hetek ünnepe inkább az új kenyérért való keresztyén hálaadásnak felel meg.
A sátoros vagy leveles színek ünnepe: a mezőgazdasági évet lezáró nagy őszi örvendező és hálaadó ünnep (2Móz 23,16b). 5Móz 16,13-15 Jeruzsálemhez köti, de változatlanul hangsúlyozza, hogy a szérűről és borsajtóról való betakarítás után történik. Az ünnep hét napja alatt gallyakból rögtönzött hajlékokban kellett lakni (3Móz 23,40). A következő vers viszont kapcsolatba hozza a történelemmel: ezek a sátrak a pusztai vándorlás sátraira emlékeztetik Izráelt. Eredetileg bizonyára szüret idején a szőlős- és gyümölcsöskertekben építettek ilyeneket.
5Móz 31,9-13 a hétévenkénti szövetségmegújítást ennek az ünnepnek az idejére írja elő. Megtartotta a fogságból hazatérő gyülekezet, ugyancsak szövetségmegújítással kapcsolatban (Neh 8,13-18).
Egyéb ünnepek: A kürtzengés ünnepe, munkaszünettel és áldozatokkal a hetedik hónap első napján kellett tartani (3Móz 23,24; 4Móz 29,1). Egyes kutatók az újév ünnepével azonosítják azon érv alapján, hogy a korábbi időszámítás szerint ez volt az első hónap, ekkor kezdődött az év.
A nagy engesztelő nap. Néhány nappal a leveles színek ünnepe előtt, a hetedik hónap tizedik napján kell ünnepelni az »ünnepek ünnepét« (3Móz 23,27-32; 4Móz 29,7-11). Részletes leírása: 3Móz 16.
Csak a két legkésőbbi ünnepi kalendárium emlékezik meg róla, és nincs besorolva a három főünnep közé. Bizonyára későbbi eredetű, eredetileg a nagy őszi ünnep bevezetése lehetett: a szentély megtisztítása az ünnepre. Bűnbánati tisztulás, majd örvendezés és hálaadás. Ebből önállósult, később jelentősége egyre nőtt, ahogy a bűnbánat jelentősége egyre inkább nőtt Izráel vallásosságában.
A szövetség megújítása. Ld. a sátoros ünnepnél.
Az újholdat mindig a szombattal szoros kapcsolatban említi az ÓSZ (2Kir 4,23; Ézs 1,13; 66,23; Ám 8,5; Hós 2,13). Szövegeink egyértelműen az ünnep fontosságáról tanúskodnak, mégsem olvasunk sehol rendelkezést arról, hogy meg kell ülni. Mindössze két utasítást találunk, mindkettő a templomi kultuszra vonatkozik: ünnepeken és újhold napján meg kell fújni a kürtöket (4Móz 10,10; vö. Zsolt 81,4), és bizonyos külön áldozatokat kell bemutatni ezen a napon (4Móz 28,11-15; vö. Ez 46,6).
Családi ünnep volt, melyen a ház tagjai rituális étkezésre gyűltek össze (1Sám 20,5.18). Ebben csak a kultikusan tiszták vehettek részt (1Sám 20,26), kétnaposnak látszik, legalábbis ott és akkor (20,27.34). Munkaszünet jellemezte, a szombattal azonos tartalommal töltötték meg (2Kir 4,23; Ám 8,5). A fogság után egyre inkább a templomhoz kötődik (1Krón 23,31; 2Krón 2,3; Neh 10,34; Ézs 66,23). Előkészítette ezt Ez 46,1kk látomása.
Az ÚSZ idején ugyanezek az ünnepek voltak érvényben, de a jeruzsálemi templomba a távol lakók évenként csak egyszer, a szétszórtságban élők esetleg csak egy életben egyszer jutottak el. Újabb ünnepek: a púrim ünnep, ajándékozással. Vidámsággal egybekötött nap, üdvtörténeti megalapozása az Eszt-ben olvasható. Templomszentelési ünnep annak emlékére, hogy a makkabeusok visszafoglalták Kr. e. 164-ben a három évvel korábban elvett és meggyalázott templomot. (Ld. még SZOMBAT)
CP

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages