Judit
Judit – (Jud) jómódú és erényes zsidó özvegyasszony Betulia városában. Mikor Nabukodonozor hadvezérének, Holofernesznek hadai a várost ostromzár alá vették, s az éhség és szomjúság már sokakat megölt, a szép ~ szolgálójával kilopózott a várból, s az ellenség táborába ment. Holofernesszel elhitette, hogy az ő győzelmére számít, és elárulja honfitársait. A vezér megbízott benne, szabad mozgást engedett neki. Öt nap múltán sátrában megvendégelte az asszonyt, mert szépsége megigézte, és vele akart hálni. A sok bortól megrészegedve azonban elaludt, s mivel mindenki mást kitiltott a sátorból, ~ akadálytalanul levágta a fejét, és szolgálójával együtt visszatért a várba. A vezér nélkül maradt sereg másnap felhagyott az ostrommal, Betulia megszabadult. – Sem a helyszín nem azonosítható, sem a szereplők nem valóságosak vagy nem az adott korban éltek (pl. Nabukodonozor); a fiktív elbeszélés a zsidók biztatására íródott a Makkabeusok korában, a szeleukida vallásüldözés idején vagy az után (Kr.e. II.sz.), a ~ név is zsidó (júdeai) nőt jelent. – Már Luther is megjegyezte, hogy ~ története jó tragikus alapanyag. A XVII. századtól kiváló írók (Hans Sachs, Opitz, Nestroy, Hebbel, Kaiser, Giraudoux) formálták drámává vallásos-heroikus, klasszicista vagy szkeptikusabb, sőt ironikus szellemben. Hebbel Judit c. tragédiájának hősnőjét lenyűgözi Holofernesz szinte emberfeletti, minden morálon kívül és afelett álló formátuma, és önként adja magát oda neki; ezzel azonban összeomlott női büszkesége és küldetéstudata, és ezért ragad kardot. Utóbb elítéli magát, mert úgy érzi, személyes motívumból ölt, s népe elöljáróitól, akik szabadítójukként ünneplik, halált kér, már csak azért is, nehogy világra kelljen hoznia a monumentális emberszörny, Holofernesz magzatát. Georg Kaiser A zsidó özvegy c. darabja a groteszk-ironikus feldolgozás példája: ~ férjet keresni megy az ostromlók táborába, s előbb Holoferneszre vet szemet, majd megöli azért, mert Nabukodonozort még előnyesebb partinak találja; végül hazatérve a főpapot hálózza be. – A hős asszony története a korai középkor óta kedvelt témája a keresztény művészetnek freskókon, padlómozaikokon, bibliai illuminációkon. ~ győzelme az erény diadalát jelképezi az érzékiség hatalma felett; alakja némiképp Mária1 előképe is, aki fia révén győzte le a Sátán hatalmát. A reneszánsz óta a festményeken az események minden fontos epizódja szerepel: ~ a vezér asztalánál (id. Cranach), ~ levágja Holofernesz fejét (Tintoretto, Caravaggio, Gentileschi, Goya, Vernet); ~ szolgálójával együtt kivonul a táborból, kezében a levágott fővel (Mantegna, Michelangelo, Veronese, Tintoretto); ~ felmutatja a fejet Betulia ujjongó népének (Bloemart, Solimena). – A téma a zeneszerzőket is vonzotta, számos oratórium (Alessandro Scarlatti, Vivaldi, Benedetto Marcello, Mozart, Honegger) és opera (Gagliano, Jomelli, Reznicek) született belőle.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
