Aphrodité

Full text search

Aphrodité – a szerelem görög istennője. Vagy Zeusz és Deióné lánya (így tudja Homérosz), vagy pedig abból a tajtékból (elcsöppent ondóból) lett, amelyet Uranosz szemérme vetett, amikor Kronosz levágta és az égből a tengerbe hajította (így ír Hésziodosz az Istenek születése c. művében, s nyomán a legtöbb irodalmi és mitográfiai forrás). Ez Küthéra sziget partjainál történt, ezért nevezik ~ Küthereiának is; Küprisz vagy Küpria, Cypria nevét onnan nyerte, hogy először Ciprus (Küprosz) szigetén ért partot. Ő lett a szerelem istennője, aki varázsövével istenben és emberben olthatatlan vágyakozást tud kelteni. Keleti vonások is lelhetők benne (Asztarte és Istar), erre vall az Adonisz-Thammuz párhuzam is. Utóbb a rómaiak Venusszal azonosították. Az istenek akaratából ~ a legtorzabb égilakó, Héphaisztosz felesége lett, de ő inkább a daliás Arész széptevését fogadta, és öt gyermeket szült neki: Erószt, Anterószt, Harmoniát, Phoboszt és Deimoszt. Hermésztől a boldogtalan Hermaphroditoszt foganta, s Dionüszosznak szülte a torz Priaposzt. Egy ízben földi halandónak adta ki magát, s a dardaniai Ankhiszész révén a hős Aineiasz anyja lett. Mivel Parisz az ő javára ítélt az Erisz almájáért való versengésben, Helenének a szerelmével jutalmazta meg az ifjút; az ennek nyomán támadt nagy háború során ~ érthetően a trójaiakat pártfogolta. Hathatósan segítette más tisztelőit is, Pügmalión1t, Meilaniónt (lásd Atalanta), kegyetlenül büntette viszont, aki megtagadta a vágyakat, és szűzies életre törekedett, ahogy azt Hippolütosz és Narkisszosz esete is mutatja. Az ő bosszújának lett áldozata Mürrha és ennek apja, Kinürasz; az ő gyermekükbe, Adóniszba ~ szeretett bele, s ezzel közvetve az ifjú halálát okozta. – A homéroszi eposzokban többször is előlép az istennő, a legnevesebb az az epizód, amelyben furfangos férje „in flagranti” éri őt szeretőjével. A Homérosznak tulajdonított himnuszok közül három szól őhozzá, egyik az Ankhiszésszel való szerelmi kalandját adja elő. Euripidész Hippolütosz c. tragédiájának ~ a prológusa, és ő a végzetes események értelmi szerzője. Szapphó is himnuszt írt hozzá, Horatius három ódában ünnepli (persze Venus néven), s fontos szereplője Shakespeare Venus és Adonis c. költeményének. – Képzőművészeti ábrázolásainak valóban se szeri, se száma. Az ókorból több száz váza- és csészefestmény, dombormű és pompás szobor (a knidoszi, a kürénéi, a capitoliumi, a Medici Venus és a Louvre büszkesége, a méloszi (milói) Venus) maradt fenn róla. Az újkorban is képek százait ihlette, többek közt Botticelli, Giorgione, Tiziano, Cranach, Rubens, Reni, Poussin, Velázquez, Boucher festményeit; témájuk többnyire ~ (Venus) születése vagy Venus és Mars enyelgése. Az ókor szobrászaival Canova, Rodin és Maillol keltek sikerrel versenyre ~ ábrázolásában. II A3, III C2, XII D1

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages