Bárczi Géza
Bárczi Géza (Zombor, 1894. jan. 9. – Bp., 1975. nov. 7.): nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1939, r. 1947), a debreceni egy. díszdoktora (1973), Kossuth-díjas (1952) Állami díjas (1970), a Finn Akadémia külső tagja (1967). A bp.-i tudományegy. magyar–latin–görög, majd francia szakán tanult mint az Eötvös Kollégium tagja. 1914 nyarán ösztöndíjjal Franciao.-ba ment, ott az I. világháború alatt internálták. A Nemzetközi Vöröskereszt kieszközölte, hogy Svájcba kerüljön. A lausanne-i egy.-en fejezte be tanulmányait. 1919-41-ben Bp.-en középisk. tanár. 1932-től a szegedi, 1938-tól a bp.-i egy.-en magántanár volt ófrancia nyelvből, 1941-től ny. r. tanár a debreceni egy. magyar és finnugor nyelvészeti tanszékén, 1952-től a bp.-i ELTE II. sz. magyar nyelvészeti tanszékének vezetője nyugalomba vonulásáig, 1969-ig. Első tudományos munkája, Autour d'une étimologie 1923-ban jelent meg. Eleinte inkább a romanisztika érdekelte. A francia-m. nyelvi-művelődési kapcsolatok vizsgálatán keresztül hamar eljutott a m. nyelvtudomány műveléséhez. Legfontosabb m. nyelvtörténeti, s ezen belül a történeti hang- és alaktanra vonatkozó munkássága. A tudományt és a népszerűsítési igényeket egyformán kielégítő alkotása a Magyar szófejtő szótár (Bp., 1941), Országh Lászlóval együtt szerk. A magyar nyelv értelmező szótárát (Bp., 1959–62). Szervezte és vezette a bp.-i egy. bölcsészeti karán a helyes kiejtés versenyeit, a Magyarosan c. folyóirat állandó munkatársa volt. Tagja volt az MTA nyelvművelő és helyesírási bizottságainak. Sokat tett a hazától távol élő magyarok nyelvének megőrzése érdekében. Szerk. 1941–49-ben a Magyar Népnyelv c. folyóiratot, részt vett az 1947-ben induló Magyar Nyelvatlasz gyűjtési és szervezési munkájában. Számos egy.-i és gimn. tankönyvet írt. Egy.-i tankönyvei: A magyar szókincs eredete (Bp., 1951); Magyar hangtörténet (Bp., 1954); A magyar történeti szóalaktan. 1. A szótövek (Bp., 1958); A magyar nyelv története (társszerzőkkel, Bp., 1967) alapvető kézikönyvek a tudományos kutatás számára is. A helsinki Finnugor Társaságnak 1942-től külső, 1958-tól t. tagja, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak több mint másfél évtizedig elnöke volt. – F. m. A „pesti nyelv” (Bp., 1932); Ó-francia hang- és alaktan (Bp., 1933); A középkori vallon–magyar érintkezésekhez (Bp., 1937); A magyar nyelv francia jövevényszavai (Bp., 1938); Régi magyar nyelvjárások (Bp., 1947); Fonetika (Bp., 1951); A Tihanyi Apátság Alapító levele mint nyelvi emlék (Bp., 1951); Bevezetés a nyelvtudományba (Bp., 1953); A magyar nyelv életrajza (Bp., 1963); Nyelvművelésünk (Bp., 1974); A magyar nyelv múltja és jelene (válogatott tanulmányok. Összeállította és szerk. Papp László, Bp., 1980). – Irod. Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből, B. G. születésének 70. évfordulója alkalmából (Szerk. Benkő Loránd, Bp., 1963); D. Bartha Katalin: B. G. 80 éves (Magy. Nyelv, 1974. 1. sz.); Széll Jenő: B. G. halálára (Élet és Irod., 1975. 46. sz.); Pál Ottó: B. G. (Könyvtáros, 1976. 1. sz.); Kovalovszky Miklós: A nyelvművelő B. G. (Magy. Nyelvőr, 1975, 3. sz.); Benkő Loránd: B. G. (Magy. Tud., 1976. 4–5. sz.); Kálmán Béla: B. G. (Nyelvtud. Közl., 1976. 1. sz.); Bírálni és segíteni (Interjú. Riporter Karinthy Ferenc, Kritika, 1976. 1. sz.); Szathmári István: B. G. és a magyar nyelvtudomány (B. G. munkásságának jegyzékével, Nyelvtud. Közl. 1978. 1. sz.); Ruffy Péter: Elment B. G. (Világaim, Bp., 1979).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
