Fábry Zoltán
Fábry Zoltán (Stósz, 1897. aug. 10. – Stósz, 1970. máj. 31.): író, publicista, kritikus. A bp.-i tudományegy.-en folytatott magyar–történelem szakos tanulmányait kezdődő tbc-je miatt abbahagyta, szanatóriumba került. 1919 őszén visszatért szülőhelyére, Stószra, ahonnan kisebb-nagyobb előadókörutakat kivéve sohasem mozdult el. 1920-ban jelent meg első írása nyomtatásban A bot címmel, a kassai Esti Újságban. További cikkei a Kassai Naplóban, a Magyar Újságban, a Prágai Magyar Hírlapban, majd a Kassai Munkásban jelentek meg. Az 1920-as évek elején írásaira a német expresszionizmus hatott. Következetes radikalizmusa juttatta el a marxizmus elfogadásához. 1925-ben kapcsolatba került a Csehszlovákia Kommunista Pártja Munkás c. lapjával és az erdélyi Korunk c. folyóirattal, melyeknek szlovákiai szerk.-je is volt (1926-39). Levelezése tette számára lehetővé, hogy mo.-i és erdélyi irodalmi körökkel kapcsolatot tartva, Stószról tájékozódjon a világ jelentős eseményeiről. Megindította Az Út c. folyóiratot (1931–36), Stószon. Csehszlovákia Kommunista Pártja jelöltjeként a község bírája lett. A hatóságok két év múlva törvénytelenül visszavonták mandátumát. 1932-ben került sor kárpátaljai utazására a Nemzetközi Munkássegély megbízásából. Az éhség legendája címmel 1932-ben megjelentette utazásának tapasztalatait. Könyvét azonban elkobozták. E könyv a csehszlovákiai m. irodalom szociográfiai törekvésének első komoly jele, teljes egészében csak 1945 után jelenhetett meg. Részt vett a Sarló-mozgalomban, 1936–38-ban az ostravai Magyar Nap munkatársa volt. Esszégyűjteményei jelentek meg Korparancs (1934), Fegyver s vitéz ellen (1937) címmel. Könyveiben és több ezer cikkében Közép-Kelet-Európában az elsők között szállt szembe a fasizmussal. Antifasiszta és háborúellenes tevékenységéért 1941-ben az illavai várbörtönbe zárták. 1945 után a csehszlovákiai magyarság legnagyobb tekintélye, a haladó irodalom vezető egyénisége lett. 1946-ban megírta A vádlott megszólal c. memorandumát, mely több mint két évtizeden át kéziratban volt olvasható. A pozsonyi Irodalmi Szemlének 1958-tól élete végéig főmunkatársa volt. Stószi otthona irodalmi emlékhely és írói alkotóház. – M. A gondolat igaza (Bratislava, 1955); A béke igaza (tanulmány, Bratislava, 1956); Hidak és árkok (válogatott cikkek, tanulm., Bratislava, 1957); Palackposta (cikkek, Juraj Spitzer utószavával, Bratislava, 1960); Emberek az embertelenségben (Bratislava, 1962); Harmadvirágzás. Szlovákiai magyar irodalmi adalékok (Bratislava, 1963); Kúria, kvaterka, kultúra. Adalékok a csehszlovákiai magyar kultúra első fejezetéhez (1918-38) (Bratislava-Bp., 1964); Európa elrablása (Pozsony, 1966); Valóságirodalom (Pozsony, 1967); Hazánk, Európa (Tanulmányok, vál., szerk., bev. Simon István, Bp., 1967); Stószi délelőttök (esszék, Bratislava, 1968); Vigyázó szemmel (Pozsony, 1971); Egy ember megszólal (cikkek, tanulmányok, összeáll. Balogh Edgár, 1973); Vox Humana (Kassa, 1974); Ady igaza (vál. bev. és utószó: Turczel Lajos, Pozsony, 1977); Tanú és tanulság voltam (visszaemlékezések Sándor László válogatásában, bevezetésével, Bratislava-Bp., 1977); Válogatott levelezése 1916–1946 (Csanda Sándor, Varga Béla válogatásában, Bratislava-Bp., 1979). – Irod. Féja Géza: Ősz Stószon (Kortárs, 1969. 12. sz.); Búcsú F. Z.-tól: B. Nagy László, E. Fehér Pál írása (Élet és Irod., 1970. 23. sz.); Pomogáts Béla: F. Z. halálára (Nagyvilág, 1970. 8. sz.); Kovács Győző: F. Z. (Bp., 1971); F. Z. kortársai szemével (válogatta Duba Gyula és E. Fehér Pál, szerk. és az előszót írta Duba Gyula, Bratislava, 1973); Dobossy László: F. Z. igaza (A középeurópai ember, Bp., 1973); Illyés Gyula: Az oltárőrző (Iránytűvel, Bp., 1975); Simon István: F. Z. (interjú, Írószobák, Bp., 1976); Sziklay László: F. Z. (Visszhangok, Bp., 1977); Hajek, Jiři: Jelen van Európában (Népszabadság, 1977. aug. 7.); Batta György: Portré-tanulmány F. Z.-ról (Hét, 1977. 32. sz.); Jócsik Lajos: Két születésnap (F. Z.-ról születésének 80. évfordulója alkalmából) (Napjaink, 1977. 8. sz.); Nyolcvan éve született F. Z. (Kritika, 1977. 9. sz.); Fónod Zoltán: Megmozdult világban. Fábry Zoltán élete és munkássága (Pozsony-Bp., 1987.). – Szi. Bede Anna: F. Z. halálára (vers, Kortárs, 1970. 10. sz.); Fecsó Pál: F. Z. emlékére (vers, Napjaink, 1972. 6. sz.); Ratkó József: Tánc. F. Z.-nak (vers, Életünk, 1979).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
