Gábor László
Gábor László (Debrecen, 1910. nov. 22. – Bp., 1981. okt. 28.): építészmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1973, r. 1979), Ybl- díjas (1963), Állami díjas (1965). Egy.-i tanulmányait a bp.-i műegy.-en végezte, 1933-ban szerezte meg építészmérnöki oklevelét. Kezdő éveiben jónevű építészi irodákban dolgozott beosztottként, tervezőként, majd önálló tervező építészként. Lakó-, köz- és ipari épületek tervezésével foglalkozott: családi házakat, villákat, bérházakat, lakótelepet, szerelőcsarnokokat, műrost gyári épületeket, karosszériagyárat, vegyipari építményeket, gyógyszergyárat tervezett. Minthogy eredetileg festő szeretett volna lenni, e pályakezdő években grafikai, képzőművészeti tevékenységet is folytatott: plakátokat, könyvillusztrációkat, színpadképeket is tervezett. 1945 után tervezőépítészként a háború okozta károk helyreállításán, új épületek tervezésén dolgozott (Kül- és Belügymin. székháza, Hungária Vegyiművek stb.). 1948 márc.-ában lépett áll. szolgálatba: a Hazai Magas- és Mélyépítő Rt. kirendelt vállalat vezetője lett, ez év júl.-ában az Építésügyi Min.-ba (ÉM) került főosztályvezetőnek. 1949-ben vezette az ÉM tervezési főosztályát, később a városrendezési főosztályt. 1949 okt.-ében cserélte fel az alkotói építészi pályát a pedagógus-tudóséval: a Bp.-i Műszaki Egy. épületszerkezeti tanszékének lett tanszékvezető tanára. Itt tevékenykedett 1981. jún. 30-i nyugdíjazásáig. 1953-tól 1958-ig az Építészmérnöki Kar dékánja, 1964-től 1967-ig tudományos rektorh., majd 1967-1972 között ismét a kar dékánja volt. 1971-ben kinevezték-tanszékvezetői egy.-i tanári megbízásának fenntartásával-az újonnan alakult Épületek Szerkezetei és Berendezései Intézet ig.-jává. Oktatói tevékenysége mellett kimagasló tudományos munkát végzett: ő alapozta meg a hazai épületszerkezettant négykötetes, itthon és külföldön nagy elismerést aratott tankönyvével. Utolsó éveiben – munkatársaival együtt – nagy figyelemmel fordult a nagyipari jellegű építés tudományos problémái felé. Behatóan foglalkozott a tömeges építés elméleti kérdéseivel, a szerkezeti rendszerek és az építési technológiák nyíltságának problémáival, a tervezési, gyártási és építési változatok elméleti alapkérdéseivel. Az MTA Építészettudományi Bizottságának elnöke, a Magy. Építőművészek Szövetségének alapító tagja volt. – F. m. Tetőfedések és fémlemezmunkák (I-III, Bp., 1952); Épületszerkezettan (I-IV., Bp., 1973-77); Az információ továbbítása és vétele az iparosított építésben. Bevezetés a vaktervezés elméletébe (Párkányi Mihállyal, Bp., 1979); A falszerkezetek fejlődése (Zöld Andrással, Bp., 1981). – Irod. N. n.: Dr. G. L. 1910-1981 (Jövő Mérnöke, 1981. nov. 21); N. n.: G. L. (BME Évk. 1981-82); Párkányi Mihály: G. L. (Magy. Építőművészet, 1982. 2. sz.); Csonka Pál: G. L. (Magy. Tud., 1982. 4. sz.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
