Lengyel Menyhért

Full text search

Lengyel Menyhért (Balmazújváros, 1880. jan. 12.Bp., 1974. okt. 23.): drámaíró. Miskolcon végezte el a felsőkereskedelmi isk.-t, majd Bp.-en újságíróskodott. Utána Kassán biztosítási tisztviselő és újságíró volt. Első drámáját, A nagy fejedelmet 1907-ben adta elő nagy sikerrel a Thália Társ., ekkor Bp.-re költözött. Második darabja, a Hálás utókor, melyet a Nemzeti Színház 1908-ban mutatott be, a legnépszerűbb drámaírók sorába emelte, meghozta a hivatalos elismerést is, az MTA Vojnits-díját. Első színdarabjai a század eleji progresszióval való azonosulását bizonyítják. Legnagyobb sikerét a kitűnő színpadtechnikai tudással megírt japán tárgyú Tajfun (bem. Vígszínház, 1909) hozta, amely majd minden jelentősebb európai nyelvre lefordítva sikerrel szerepelt külföldi színpadokon is, 1914-ben megfilmesítette Th. H. Ince amerikai rendező. Későbbi darabjai közül jelentős a Sancho Panza királysága (1916). Az I. világháború alatt Svájcban élt, onnan küldte a Nyugat számára háborúellenes cikkeit, ezek 1918-ban Egyszerű gondolatok címen könyvalakban is megjelentek. 1917-ben megírta Bartók Béla számára a Csodálatos mandarin c. balettpantomim szövegkönyvét. Az I. világháború után sorozatban írta darabjait, amelyeket itthon is, külföldön is sikerrel játszottak. 1929-ben a Belvárosi Színház ig.-ja lett. 1931-ben A boldog város címmel szatirikus regényt jelentetett meg. Még ebben az évben Londonba költözött, s onnan küldte Pestre darabjait és cikkeit a Pesti Naplónak. 1937-től az USA-ban élt, ahol forgatókönyveket készített Ernst Lubitsch (Angyal, 1937, Lenni vagy nem lenni, 1942, Ninocska) és más rendezők részére. A hatvanas évektől Rómában élt. Utolsó éveiben emlékiratait írta. 1974-ben hazatelepedett, pár hét után elhunyt. Molnár Ferenccel együtt a m. színpadi irodalmat külföldön is ismertté tette. Itthon negyedszázadig az egyik legtöbbet játszott szerző volt. Kiváló színpadi technikával rendelkezett, több műve éles kritikai látásmódról tanúskodik. 1963-ban írói munkásságáért Róma város nagydíjával tüntették ki. Az író lányának ajándékaként 1978-ban hazakerült naplójának tizenhét füzetét a Petőfi Irodalmi Múz.-ban őrzik. – F. m. A táncosnő (Vígszínház, Bp., 1915); Charlotte kisasszony (Nemzeti Színház, 1918); Amerikai napló (jegyzetek, Bp., 1922); A waterlooi csata (Renaissance Színház, Bp., 1924); Antonia (Vígszínház, 1924); Mária (Belvárosi Színház, 1925); Seybold (Vígszínház, 1926); Királyi vér (1937); L. M. színművei (I–V., Bp., 1928). – Irod. Lukács György: A modern dráma fejlődésének története (Bp., 1911); Kosztolányi Dezső: Színház (Bp., 1948); Hatvany Lajos: L., a drámaíró (Irodalmi tanulmányok, Bp., 1960); Bóka LászIó: L. M. (válogatott tanulmányok, Bp., 1966); Antal Gábor: Római este L. M.-nél (Magyar Nemzet, 1972. aug. 13.); Ungvári Tamás: Búcsú L. M.-től (Élet és Irod., 1974. 44. sz.); Deák Gábor: A miskolci diák (Borsodi Szle, 1974. 4. sz.); Hegedűs Géza: L. M. ravatalánál (Nagyvilág, 1975. 1. sz.); Hubay Miklós: L. M. (Színház, 1975. 3. sz.); Zalán Magda: L. M. római estéje (Új Látóhatár, München, 1975); Illés Endre: Elfelejtett remekművek. L. M.: A csodálatos mandarin (Új Tükör, 1976. 43. sz.); Nagy Péter: L. M. (Drámai arcélek, Bp., 1978).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages