Mikó Imre, gróf
Mikó Imre, gróf (Zabola, 1805. szept. 4. – Kolozsvár. 1876. szept. 16.): művelődéspolitikus, miniszter, történetíró, az MTA tagja (t. 1858, ig. 1865). A nagyenyedi Bethlen-kollégiumban tanult 1813-tól 1824- ig. 1824-től joggyakornok a marosvásárhelyi kir, táblánál, 1826-tól Kolozsvárt guberniumi tisztviselő, 1837-től consiliarius (főkormányszéki tanácsos), 1847-től 1849-ig erdélyi kincstárnok. Az erdélyi reformnemzedék egyik vezére. Erdély és Mo. uniójáért, a jobbágyfelszabadításért harcolt. 1848 okt -ében az agyagfalvi székely ngy. elnöke. 1848. dec. 2-án az erdélyi gubernium folyamodványát – melyben Erdély politikailag veszélyes belállapotát vázolják – személyesen vitte el az akkor Olmützben székelő kir. udvarhoz. A folyamodványra választ nem kapott, ~t tíz hónapig Olmützben őrizetben tartották, csak 1849. okt.-ben engedték haza. A Bach-korszakban a passzív ellenállás politikájának híve. 1861-ben rövid ideig Erdély főkormányzója, mikor azonban a bécsi udvar magyarellenes törekvései újból nyilvánvalókká váltak, visszavonult. Az 1865-ös kolozsvári és pesti ogy.-eken az unióért küzdött. 1867. febr. 20-tól 1870. ápr. 21-ig közmunka- és közlekedésügyi miniszter volt Andrássy Gyula kormányában. Tervet dolgozott ki a vasút- és úthálózat kiépítésére. Az elnyomatás éveiben is hatékony kulturális szervező tevékenységet fejtett ki. 1838-tól a nagyenyedi kollégium, 1840-től az erdélyi ref. egyházkerület főgondnoka volt. 1844-ben megalapította az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületet azzal a céllal, hogy az elmaradt erdélyi mezőgazdaságot magasabb színvonalra emelje. 1843-tól a kolozsvári Nemzeti Színház felügyelő bizottságának elnöke. A falusi isk.-k színvonalának emelést érdekében szorgalmazta a tanítóképzés reformját és az egy.-i szintű papképzést. Támogatta az 1848 – 49-ben elszegényedtett szászvárosi ref, kollégiumot. Neki köszönhető, hogy 1849 végétől Kolozsvárt újból elkezdődtek a m. színielőadások. A színház épületét saját költségén megnagyobbította és berendezését felújította, 1859-ben megalapította Sepsiszentgyörgyön a később nevéről elnevezett ref. kollégiumot. Jelentős alkotása az általa 1859-ben alapított Erdélyi Múzeum Egyesület, ill. az Erdélyi Múzeum, híres könyv- és levéltárával. A Magyar Történelmi Társulat egyik megalapítója, s alapításától, 1867-től haláláig elnöke volt. Közreműködésével hozta létre az állam 1872-ben Kolozsvárt a második m. tudományegy.-et. Szerk. az Erdélyi Történelmi Adatok (I – III., Kolozsvár, 1855 – 1858.) c. forrásgyűjteményt. Kiadta Debreczeni Márton A kióvi csata c. hőskölteményét (Pest, 1854). – F. m. Erdély különválása Magyarországtól (Buda, 1860); Gróf Kemény József emlékezete (Buda, 1860); Irányeszmék (Pest, 1861); Bod Péter élete és munkái (Pest, 1862); Magyarország vasúthálózata (Pest, 1867); Benkő József élete és munkái (Pest, 1867); Emlékirat őfelségéhez a magyarországi vasutakról (Kolozsvár, 1868). – Irod. Báró Kemény Gábor: Emlékbeszéd gr. M. I. felett (Századok, 1877); Jancsó Elemér: gr. M. I. a művelődéspolitikus (Cluj-Kolozsvár, 1940); Jancsó Elemér: Erdély Széchenyije (Bp., 1942); Klima, Helmut: Guvernatorii Transilvaniei 1774 – 1867 (Nagyszeben 1943)
.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
