Páger Antal
Páger Antal (Makó, 1899. jan. 29. – Bp., 1986. dec. 14.): színész, Kossuth-díjas (1965), kiváló művész (1963). Az I. világháborúban az olasz fronton volt katona. Leszerelése után Bp.-en a Pázmány Péter Tudományegy.-en jogot tanult. Egy műkedvelő előadáson tűnt fel, amely után Andor Zsigmond táncoskomikusnak szerződtette Székesfehérvárra. További állomásai: Kecskemét, Pécs, Nagyvárad, Szeged. Népszerűségét itt szerezte meg operett és naturbursch szerepekben, pompás humorával, tánckészségével és karikírozó képességével. 1929-ben Bárdos Artúr szerződtette az igazgatása alatt működő Andrássy úti, illetve a Belvárosi Színházba. Itt már drámai szerepeket is játszott, mint pl. a Dauphint Shaw Szent Johanna c. darabjának hazai ősbemutatóján, vagy Molnár Ferenc Liliomának címszerepét. A harmincas években játszott a Magyar, a Király és a Vígszínházban. 1939-ben vendégként fellépett a Nemzeti Színház Kamaraszínházában (Zoltán, Bókay János: A feleség). A második világháború idején az Andrássy Színház tagja volt. 1944 végén feleségével, Komár Júliával és családjával külföldre távozott; Argentínában telepedett le és festészettel foglalkozott, kiállításokon szerepeltek képei. 1956 aug.-ában kormányengedéllyel hazatért, a Vígszínháznak lett a tagja. Elsőnek Molnár Ferenc A hattyú c. vígjátékában lépett fel 1957-ben, utána Kodolányi János Földindulásában Kántor Jánost alakította. Miután elvált Komár Júliától, feleségül vette Szilágyi Bea színésznőt (1958). Az eltelt évtizedek alatt színészi eszközei leegyszerűsödtek, szuggesztív ereje megnövekedett. Mindent tudott a színpadon: klasszikusokat, modernet, tragikusat, komikusat, humorosat, groteszket és a kisember ábrázolásának számtalan változatát. Időskori szerepeiből mélységes humánumot sugárzott. 1932-től több mint száz filmben szerepelt. 1964-ben a Cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díját (megosztva) kapta Vajkai Ákos alakításáért a Pacsirta c. filmben.– F. sz. Styx Jankó (Offenbach: Orfeusz az alvilágban); Dauphin (Shaw: Szent Johanna); Percy (Benatzky: Az esernyős király); Liliom (Molnár Ferenc: címszerep); Zoltán (Bókay János: A feleség); Bors István (Hunyady Sándor: címszerep); Kántor János (Kodolányi János: Földindulás); Taláros úr (Kohout: Ilyen nagy szerelem); Az író (Mesterházi Lajos: A tizenegyedik parancsolat); Bors Dezső (Thurzó Gábor: Záróra); Starbuck (Nash: Az esőcsináló); Bolkonszkij herceg (Tolsztoj–Piscator: Háború és béke); Turai (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban); Atyus (Williams: Macska a forró bádogtetőn); A vándor (Szörényi-Bródy: Kőműves Kelemen); Bódog (Szakonyi Károly: Adáshiba); Lapaglia (Aldo Nikolaj: Hárman a padon); Eugéniusz (Mrożek: Tangó). Halála napján ez utóbbi szerepét a plakátok és a színlapok még hirdették. – I. f. Bors István (1939); Dr. Kovács István (1941); András (1941); Földindulás (1939); Igen vagy nem? (1940); Dani (1957); Don Juan legutolsó kalandja (1958); Kálvária (1960); Fűre lépni szabad (1960); Felmegyek a miniszterhez (1961); Mici néni két élete (1962); Isten őszi csillaga (1962); Elveszett paradicsom (1962); Hattyúdal (1963); Pacsirta (1963); Húsz óra (1964); Honfoglalás (1-3. rész 1963, tv-film); Vízivárosi nyár (1-3. rész 1964, tv-film); Az orvos halála (1966); Utószezon (1966); Isten hozta, őrnagy úr (1969); Fuss, hogy utolérjenek! (1972); Nyulak a ruhatárban (1972). – Negyvennél több tv-filmben is játszott. Az utolsó Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom c. darabjának tv-feldolgozása volt, amelynek felvételén 1986. december 12-én még részt vett, de az ő részéről befejezetlen maradt. A tv játékot így is sugározták. – Irod. Bogácsi Erzsébet: Beszélgetés P. A.-lal (Magy. Nemzet, 1981. júl. 26.); Gergely Ágnes: Ami nyolcvan év alatt történik. P. A. (Huszonegy, Bp., 1982); Szakonyi Károly: Üres öltöző (Film, Színház, Muzsika, 1987. jan. 24); Koltai Tamás: P. A. alakváltozásai (Kritika, 1987. 2. sz.); Molnár Gál Péter: A Páger-ügy (Bp., 1988); Kutasi Kovács Lajos (London): Makói vándorszínész Dél-Amerikában (Délvilág, 1990. nov.).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
