Semmelweis Ignác Fülöp
Semmelweis Ignác Fülöp (Buda, 1818. júl. 1. – Bécs, 1865. aug. 13.): orvos, a gyermekágyi láz kóroktanának megalapítója, a magyar orvostudomány történetének legnagyobb alakja. Budai szülőháza, ahol apjának ~ Józsefnek fűszerüzlete volt, ma Orvostörténeti Múzeum. (I. Apród u. 1–3.) Anyja, Müller Teréz krisztinavárosi kocsigyártó leánya ~ a család ötödik gyermeke volt. Iskolai tanulmányait Budán végezte, majd atyja kívánságára a bécsi egy. jogi karára iratkozott be, azonban csakhamar orvostanhallgató lett. Orvosi tanulmányait Bécsben és Pesten folytatta, oklevelet a bécsi egy.-en 1844-ben kapott. 1846-ban ugyanott megszerezte a sebészdoktori és a szülészmesteri képesítést. Bécsi éveiben kezdődött barátsága Markusovszky Lajossal és Balassa Jánossal. Bécsben előbb Karl Rokitansky tanár nagy hírű kórbonctani intézetében dolgozott, ahol elsajátította az akkor uralkodó „anatómiai gondolat” elveit. Ezután a Klein tanár vezetése alatt álló szülészeti klinikán vállalt asszisztensi állást. Ezen a klinikán történt az orvostanhallgatók kiképzése, és akárcsak a többi szülészeti intézetben, itt is igen nagy volt a gyermekágyi láz halálozási arányszáma, ellentétben a bábák oktatását végző másik bécsi klinikával, ahol ilyen betegségek ritkábban fordultak elő. Velencei útjától Bécsbe visszatérve értesült barátjának, Kolletschka tanárnak tragikus haláláról. A törvényszéki orvostan tanára boncolás során szerzett fertőzésben halt meg, és ~ átnézve a boncolási jegyzőkönyvet, megállapította, hogy barátjának kórbonctani lelete azonos volt a gyermekágyi lázban elhalt anyák kórbonctani elváltozásaival. Ennek alapján fogalmazta meg korszakalkotó megállapítását, hogy a gyermekágyi láz nem önálló kórkép, hanem fertőzés következménye, mint a sérüléseket követő gennyvérűség. A fertőzést a „bomlott szerves állati anyag” okozza, aminek forrása lehet gennyedés, szétesett rákos daganatok, hullák, közvetítője pedig az orvos keze, műszerek, kötözőanyagok, ágynemű stb. A fertőző ágens klóros vízzel elpusztítható, s ezért a vizsgálatok és kezelések előtt az orvos kezét ilyen oldattal kell fertőtleníteni, ugyancsak a használt eszközöket is. ~ felismerését és tanításait a korszak haladó orvosai elismerték, de a szülészek többsége elutasította, mert ellentétben állottak a korabeli elavult felfogással, mely a gyermekágyi lázat sokszor misztikus okokkal igyekezett megmagyarázni: kozmikus hatások, a föld kigőzölgése, az időjárás okozta vérrögösödés, a leányanyák bűntudata stb. ~ tanait klinikai észlelésekkel, kórbonctani leletekkel, állatkísérletekkel és az akkor egyre jobban előtérbe kerülő statisztikai módszerekkel alapozta meg. A klórvizes fertőtlenítés hatására a bécsi szülészeti klinikán csaknem teljesen megszűnt a gyermekágyi láz. Klein professzor ennek ellenére nem fogadta el tanait, s ezért tanársegédi kinevezését sem hosszabbították meg, noha Rokitansky, Skoda és Hebra tanárok mind mellette foglaltak állást. 1850-ben Bécsben elnyerte a magántanári képesítést, azonban több körülményt kifogásolt, s ezért hazatért szülővárosába, ahol a Rókus Kórházban vállalt – díjmentesen – szülész-főorvosi állást. 1855-ben, Birly Ede halála után a pesti egy.-en a szülészet tanára lett. Egyes irodalmi adatok szerint Zürichbe is meghívták tanárnak, azonban a pesti egy.-en maradt. 1857. jún. 1-én házasságot kötött Weidenhoffer Máriával a krisztinavárosi templomban. Az 1848. évi bécsi forradalomban tagja volt a Nemzeti gárdának (Nationalgarde), hazaérkezése után pedig aktív tagja lett a Balassa János és Markusovszky Lajos körül csoportosuló orvosi társaságnak. Bár az alkalmazott módszerek hatására ~ pesti klinikáján a gyermekágyi láz csaknem teljesen megszűnt, csak kis számban fogadták el a külföldi szülészek tanításait. 1861-ben német nyelven jelent meg ~ alapvető könyve a gyermekágyi lázról, miután az Orvosi Hetilapban már előzetesen magyarul ismertette tanait (1858). Az MTA-hoz intézett levélben arról ír, hogy tanait hazánkban teljesen elfogadták, és a Helytartótanács a pesti egy. orvoskarának felterjesztésére az összes törvényhatóság figyelmébe ajánlotta azok gyakorlati megvalósítását. A külföldi szülőházak többségében azonban változatlanul tovább pusztított gyermekágyi láz, s ez indította ~et arra, hogy megírja „nyílt levelét” Scanzoni, Spaeth és Siebold tanárokhoz, majd a szülészet összes tanárához. A kérdés körül egyre éleződő tudományos harcban Markusovszky Lajos az Orvosi Hetilap hasábjain erőteljesen védelmezte ~ igazát, majd több külföldi szakember is, mint Froriep, Veit, Pernice, Pippinsköld, Kugelmann, Michaelis és mások elfogadták ~ tanait, továbbá a szent Semmelweis Ignác Fülöp pétervári orvosegyesület (Hugenberger), sőt később maga Spaeth is, Siebold pedig közeledett felfogásához. A többség (pl. Scanzoni. Karl Braun, Virchow) azonban élesen szemben állt azzal. Élete végén ~nél súlyos idegrendszeri tünetek léptek fel, s ezért 1865 júl.-ában az egyik bécsi ideggyógyintézetbe szállították, ahol meghalt. A boncolási jegyzőkönyv és a csontmaradványokon 1963 – 64-ben végzett kórbonctani (Regöly-Mérei Gyula) és radiológiai (Zsebők Zoltán) vizsgálat szerint ~ a jobb kezén kialakult subacut csontvelőgyulladásból támadt szepszisben halt meg, abban a betegségben tehát, amelynek kórlényegét felfedezte. Az idegrendszeri tünetek biztos okát jelenleg még nem ismerjük, erre vonatkozóan még több felfogás áll egymással vitában. ~ tanaival nemcsak a gyermekágyi láz kórlényegének felfedezője, amiért méltán nevezi az utókor „az anyák megmentőjé” -nek, hanem a sebészi aszeptikus elvnek is korai előfutára. Mint operatőr is kiváló tevékenységet fejtett ki, így hazánkban elsőként végzett petefészek-műtétet és másodiknak császármetszést. Hamvait felesége 1891-ben Bp.-re hozatta családjának sírboltjába. 1965-ben új sírba helyezték szülőházának udvarában. 1960-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetem évenként kiosztásra kerülő Semmelweis emlékérmet alapított. Nevét felvette a bp.-i orvostudományi egyetem. – F. m. A gyermekágyi láz kóroktana (Orv. Hetil. 1858, hét folytatás); A gyermekágyi láz fölötti véleménykülönbség köztem és az angol orvosok között (Orv. Hetil. 1860, 4 folyatás); Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (Pest – Wien – Leipzig, 1861); Zwei offene Briefe an Dr. J. Späth, Professor der Geburtshilfe an der k. k. Josefs-Akademie in Wien und an Hofrath Dr. F. W. Scanzoni von Lichtenfels, Professor der Geburtshilfe in Würzburg (Pest, 1861); Zwei offene Briefe an Hofrath Dr. Eduard Caspar von Siebold, Professor der Geburtshilfe in Göttingen und an Herrn Hofrath Dr. F. W. Scanzoni (Pest, 1861); Offener Brief an sämmtliche Professoren der Geburtshilfe (Ofen, 1862); A szt.-péterádri orvosegylet a gyermekágyi láz oktanáról és védkezeléséről (Orv. Hetil. 1863, 5 folytatás): Semmelweis gesammelte Werke (Jena, 1905); Semmelweis összegyűjtött munkái (Bp., 1906). – Irod. Markusovszky Lajos: S. I. (Orv. Hetil. 1861, 1862, 1864, 1865); Fleischer József: Emlékbeszéd (Orv. Heti(. 1872); Hegar, A.: Ignaz Philipp S. Sein Leben und seine Lehre (Freiburg, 1882); Bruck J.: S. I. F. (Bp., 1885); Schürer von Waldheim: Ignaz Philipp S. Sein Leben und Wirken (Wien – Leipzig, 1905); Cullingworth és Győry Tibor: S. és Holmes (Bp., 1906); Sinclair, W. J.: S. His Life and His Doctrine (Manchester, 1909); Domány Imre: S. küzdelmes élete a tudományos igazság szolgálatában (S. emlékbeszédek 1907 – 41, szerk. Domány Imre, Bp., 1947); E. Lesky: Ignaz Philipp S. und die Wiener Medizinische Schule (Wien, 1964); Haranghy László – Nyirő Gyula – Regöly – Mérei Gyula – Hüttl Tivadar: S. betegsége. Die Krankheit von S. (Bp., 1965); Regöly-Mérei Gyula: S. I. (Élővilág, 1965); Fekete Sándor: S. (Orv. Heti(. 1965); Antall József: S. (Term. tud. Közl. 1965); Hidvégi Jenő: S. (Orv. Hetil. 1965); Darvas István: S. (Magy. Nőorv. L. 1966); Sós József: S. (MTA V. oszt. Közl. 1966); Gortvay György – Zoltán Imre: S. élete és munkássága (Bp., 1966); Benedek István: S. és kora (Bp., 1967). – Szi. Kertész Róbert: Az anyák megmentője (r., Bp., 1942); Thompson Morton: Az élet ára. S. I. életregénye (Bp., 1962); Száva István: Egyedül a halál ellen (S. I. életregénye. Bp., 1963); S. (film, 1939. 1952; televízió, 1967).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
