Szabó Ferenc

Full text search

Szabó Ferenc (Bp., 1902. dec. 27.Bp., 1969. nov. 4.): zeneszerző, Kossuth-díjas (1951, 1954), érdemes művész (1952), kiváló művész (1962). Parasztszülők gyermeke. A Bp.-i Piarista Gimnáziumban tanult, ahonnan a Galilei Körben való részvétele miatt kimaradt. Festőművésznek készült. A Tanácsköztársaság alatt Uitz Béla növendéke volt. Ebben az időben kezdett autodidaktaként zenével foglalkozni, az Operaház egyik brácsása tanította hegedülni ebédhordás ellenében. 1921–1926 között a Zeneak.-n előbb Siklós Albert, majd Weiner Leó és Kodály Zoltán tanítványa; 1926-ban szerzett zeneszerzésből diplomát. 1922-ben került kapcsolatba a munkásmozgalommal Tamás Aladár és Vámos Ilonka révén. 1925-ben az MSZMP kulturális rendezvényeinek zenei műsorait irányította. 1926-ban Kadosa Pállal, Szelényi Istvánnal, Kelen Hugóval alapította meg a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületét. 1927-től illegális pártmunkát végzett és egyúttal az Alkoholellenes Munkásszövetség kórusát, ill. ennek utódját, a 100% kórust vezette. Ebben az időben már több kórusfeldolgozást komponált, többek között a Munkát! Kenyeret! c. dalt. 1931-ben Londonban egy zenei ünnepélyen bemutatták Petőfi versére írt kórusművét, a Farkasok dalát. 1931 novemberében pártutasításra Berlinbe ment, ahol az emigráns m. írók és újságírók között végzett szervező munkát. 1932 áprilisától Moszkvában élt emigrációban. Elvégezte a 3 éves pártegyetemet. 1938-tól a Szovjet Zeneszerzők Egyesülete nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályát vezette. Kórusfeldolgozásai, dalai ekkor már Európa-szerte terjedtek. A II. világháború kitörése után főhadnagyi rangban a Vörös Hadsereg politikai tisztjeként vett részt a voronyezsi, a Kárpátok alatti harcokban és Bp. ostromának hadműveleteiben. 1945 után néhány hónapig a Vörös Hadsereg lapjának, az Új Szónak a munkatársa. 1945 őszétől a Zeneművészeti Főisk.-n a zeneszerzési tanszak vezető tanára. 1950-től a M. Zeneművészek Szövetségének elnöke. 1951-től 1958-ig ogy.-i képviselő, 1954-ben beválasztották az MDP Központi Vezetőségébe. 1957-től a főisk.-t vezető hármas tanács egyik tagja, néhány hónap múlva ig. 1958-tól 1967-ig, nyugdíjba vonulásáig a Zeneművészeti Főisk. főig.-ja volt. A kodályi stílusból kiindulva világos, diatónikus stílusban komponált és ebben a gondolatkörben oktatott. Főleg kórusműveket, kamaraműveket, szviteket, zongoradarabokat írt. Egyetlen operáját (Légy jó mindhalálig) betegsége miatt nem tudta befejezni. (Borgulya András fejezte be; bemutatták 1975. dec. 5-én az Erkel Színházban.) – F. m. Toccata zongorára (1928); Cselló-szólószonáta (1929); Két szólószonáta hegedűre (1930–31); Lúdas Matyi-szvit (1950); Emlékeztető-szimfónia (1952, mint a Különös házasság c. film kísérőzenéje is); Föltámadott a tenger (oratórium Petőfi-versekre, 1955); Felszabadult melódiák (tíz zongoradarab, 1949, hét közülük hangszerelve zenekarra, 1955); Vallomás (kórusmű, 1967). – Irod. Maróthy János: Zene, forradalom, szocializmus. Sz. F. útja (Életrajz, Bp., 1975); Pernye András: Sz. F. fiatalkori kamaraművei (Magyar Zene, 1963. 1. sz.); Pernye András: Sz. F. (Bp., 1965); Sárai Tibor és Újfalussy József búcsúbeszéde (Magyar Zene, 1969. 3–4. sz.); Sárai Tibor Újfalussy József-Pernye András: Búcsú Sz. F.-től (Muzsika, 1970. 1. sz.); Maróthy János: Sz. F. indulása. A népi-lírai „klasszicizmustól” az „expresszionizmusig” (Bp., 1970); Breuer János: Sz. F. emlékezete (Magyar Zene, 1977. 4. sz., szemelvényekkel Sz. F. írásaiból).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages