Verő József

Full text search

Verő József (Sopron, 1904. jan. 26.Bp., 1985. máj. 21.): kohómérnök, az MTA tagja (l. 1947, r. 1949), Kossuth-díjas (1949, 1958). Vaskohómérnöki oklevelét 1926-ban, doktori oklevelét 1933-ban szerezte meg Sopronban a Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolán, majd ugyanott tanársegéd. Közben 1927-28-ban állami ösztöndíjjal a berlini Műszaki Főiskolán volt tanulmányúton. Hazatérve a Metallográfia és a Fémek technológiája c. tantárgyak meghívott előadója. 1934-ben adjunktussá, 1940-ben intézeti tanárrá nevezték ki, egyúttal megbízták a metallográfiai tanszék vezetésével. 1935-től egy.-i magántanár, 1943-tól ny. r. tanár. A tanszéket (1952-től a Miskolcra költözést követően is) 1968-ig vezette. Sopronban 1949-1951 között a Bánya- és Kohómérnöki Kar dékánja. Tanszékvezetői állásával párhuzamosan, 1952- 1974 között a Vasipari Kutató Intézet ig.-ja. (1968-tól főállásban). 1974-ben vonult nyugállományba. A fémtan egyik megteremtője volt. Az MTA Fémszerkezettani Bizottságának elnöke (1950-től), az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alelnöke (1952-72), majd t. tagja. – F. m. Vas- és fémipari anyagvizsgálat 1-2. (Bp., 1952-59 között 3 kiadás); Az ipari vasötvözetek metallográfiája 1-2. (Bp., 1960, 1964); Fémtan (Bp., 1969); Vasötvözetek fémtana (Bp., társszerzővel, 1966-1987 között 4. kiadás). – Irod. V. J. 75 éves (Bányászati és Kohászati Lapok-Kohászat, 1978. 12. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT