áll1 | Magyar etimológiai szótár

áll1

áll1 – ‘(ember vagy állat) a lábaira nehezedve egy helyben van’; ‘függőleges helyzetben van’; ‘nem mozdul el, nem mozog’; ‘valamilyen részekből van’: öt cikkelyből áll; ‘‹régebben› van, létezik’. Származékai: állás, állhatatos, állhatatlan, állhatatosság, állhatatlanság; állat (‘felállít’ pl. állata őrzeni négy alabárdost, Arany), állít, állomány, állvány, állványoz, állványzat.

Ősi finnugor eredetű igénk: votják szil- (‘áll’), cseremisz sal(gem) (‘áll’). A szókezdő sz, s a magyarban eltűnt, a tőbeli l később megkettőződött. Lásd még állag, állam, állandó, állapot, állat, állítmány, állítólag, állomás, álltó, székálló, útonálló.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me