ékes
ékes – ‘díszes, díszített, választékos, pompás’. Származékai: ékesség, ékességes, ékesít, éktelen, éktelenség, éktelenkedik.
Bizonytalan eredetű szó. Feltehető ék alapszava a régebbi forrásokból nem mutatható ki, csak a nyelvújítás korában vonták el a szócsalád tagjaiból ‘dísz’ jelentéssel: nyakék, fejék, ékszer. Vitatható az a nézet, hogy az alapszó az ék1 volna, és fafelületek ék alakú bemetszéseire mint díszítő elemekre utalna.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
