Előszó

Full text search

Előszó
Az átlagosan művelt, nyelvét szerető magyar olvasót akármikor elkaphatja a kíváncsiság, hogy vajon
miért egy az egyház,
miért öregbítjük azt, amit gyarapítunk,
miért kapott Petőfi a lant idegébe,
miben és miképpen különbözik a bodnár a bognártól,
kitől búcsúzunk a búcsúban,
milyen falról van szó, ha köntörfalazunk, és
miféle szelet hámoz a szélhámos.
Vagy esetleg az érdekli csupán, honnan valósiak legköznapibb, ízes magyarnak érzett szavaink, melyik tartozik ősi örökségünkhöz, melyiket alkotta maga a nyelv géniusza, és melyiket kölcsönöztük más nyelvekből, és vajon melyekből.
De éppily joggal kérdezheti azt is, hogy
miért nem a meteorokat vizsgálják a meteorológusok,
fakadhat-e egy tőről az informálás és az informális,
nincs-e valami köze a kobaltnak a koboldokhoz,
valóban hallucinálhat-e a szemünk is,
jó-e, ha virulens a dédnagypapa,
volt-e valaha az alkohol szépítőszer,
lehet-e a makarónit szavalni, és ha igen, miért,
és hogy soviniszták-e a kálvinisták,
és ha igen, akkor csak milyen értelemben.
Magyarán, azt szeretné tudni, mit jelentenek és honnan erednek azok a szavaink, amelyeket úgyszólván mindenki idegennek érez, de azért a mindennapi életben, a sajtó nyelvében, a tudományok, művészetek és szakmák nyelvezetében naponta találkozhat velük, és a többségét maga is használja; hogy hány kézen, azaz hány nyelven ment át egy-egy ilyen szó, amíg kikötött a miénkben.
Napjainkig nem volt olyan kézikönyv, amelyhez az érdeklődő olvasó magvas, közérthető, egyszersmind tudományosan megbízható magyarázatért fordulhatott volna mindezekben a kérdésekben.
A magyar etimológiai szótár a magyar anyanyelvi szókincs 6500 alapszavát öleli fel, s nagyjából ugyanennyi idegen szót, másfélezer származékuk kíséretében. Minden egyes szócikk első része a szó fontosabb jelentéseit adja meg, szükség esetén köznyelvi vagy olykor irodalmi példákkal illusztrálva, tehát e tekintetben a könyv értelmező szótárként is használható. A második rész fedi fel a szó származását, az átadó nyelvtől a forrásnyelvig haladva, a közbenső állomások érintésével. Az idegen nyelvi adatokat – latin betűs nyelvek esetében – az adott nyelvek helyesírása szerint nyújtja; a kiejtést akkor jelöli csupán, ha az a magyar szóalak kifejlődésének megértéséhez szükséges. Az egyéb nyelvek szavait a megközelítő kiejtés szerint, magyar beszédhangokkal átírva jeleníti meg.
Az eredetet bizonyító példák után, zárójelben és emelt vesszők között, a jelentést találjuk. Ha egy szóalak előtt csillag (*) áll, ez azt jelzi, hogy a kérdéses forma hajdani meglétét a nyelvi adatok és törvényszerűségek fényében joggal feltételezhetjük, de írott formában nincs bizonyítékunk róla.
A nyelvi források megjelölésében a pontosság olyasmiket is megkíván, mint ótörök, csuvasos, népi latin, késői latin, ófelnémet, alnémet, bajor-osztrák és hasonlók; a hangfejlődés állomásait is néha bajos leírni az ablativus, palatalizáció, partitivus, szillabikus, vagy akár az egyszerejtés, hangátvetés, népetimológia, tükörfordítás szavak használata nélkül. Aki nem szerzett alaposabb ismereteket a nyelvtudományban, annak számára e szakszók vagy szakkifejezések némi magyarázatra szorulhatnak: ez a magyarázat megtalálható a kötet végi KISLEXIKONban. Nagyon remélem, hogy olvasóim nem sajnálják a fáradságot, és odalapoznak, ha először ütköznek egy nem pontosan értett szóba vagy kifejezésbe.
A puszta magyarázatnál egyébként többet ér néha egy-egy jó példa. Ilyen példákból is igyekeztem minél többet elhelyezni a szövegben. Ahol ez könnyen adódik, lépésről lépésre mutatom be a szó hangalakjának fejlődését a forrásnyelvitől a mai magyar köznyelvi formáig. Nem minden ilyen lépés igazolható írásos adattal, s az sem biztos, hogy az egyes fázisok ilyen sorrendben követték egymást. Ám arra jók, hogy külön-külön szemléltessék az olyan elvont fogalmakat, mint ejtéskönnyítő magánhangzó, elhasonulás, hanghelyettesítés, hiátustöltő, két nyílt szótagos tendencia, labializáció, nyelválláscsere vagy affrikálódás.
 
Könyvem írásában számos tudományos forrás segített. Az anyanyelvi szókincs esetében kizárólag A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára című hatalmas, háromkötetes alapműre támaszkodtam (Akadémiai Kiadó, Budapest 1967, főszerkesztő Benkő Loránd). Ezt ajánlom azok figyelmébe, akik esetleg az itt találhatónál sokkal mélyebbre akarnak hatolni egy-egy szó dokumentált történetébe. Az idegennek tekinthető szavak történetét, amely szavak legnagyobb részt megtalálhatók a Bakos Ferenc-féle Idegen szavak és kifejezések szótárában, a forrásnyelvek, illetve a közvetítő nyelvek etimológiai szótáraiban kutattam fel.
Tótfalusi István.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages