magas | Magyar etimológiai szótár

Full text search

magas – ‘függőlegesen nagy kiterjedésű’; ‘nagy rezgésszámú ‹hang›’; ‘függőlegesen nagy távolságra lévő’: magasan száll a sas; ‘nagy hatalmú, sokak fölé rendelt’: magas állás, pozíció, magas látogatók; ‘erkölcsi, szellemi színvonalával kiemelkedő’: magas eszmények, magas kultúra; ‘nehezen felfogható’: ez nekem magas; ‘‹főnévként› magasan fekvő hely’: a magasban van; ‘az ég’: Dunnába bútt fenn a magas (József Attila). Származékai: magaslat, magaslik, magasul, magasodik, magasít, magasított, magasság, magasságos.

Bizonytalan eredetű; talán a mag származéka -s denominális melléknévképzővel, a szó ősibb ‘test’ jelentése alapján: ‘testes’ ⇨ ‘megtermett’ ⇨ ‘magas termetű’ ⇨ ‘magas’. Figyelemre méltó a régi és tájnyelvi magos alakváltozat! Lásd még magasztal.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me