öklel
öklel – ‘‹állat a szarvával› döf’; ‘‹régen› lóhátról szúrófegyverrel viaskodik’. Származékai: öklelés, öklelőzik.
Az ~ egy ökl- alapszóból gyakorító -l képzővel jött létre. Az alapszó talán nem más, mint az ököl főnév, az ököllel való egyenes ütés és a szúrás, döfés ugyanis némileg hasonló.
