ölt
ölt – ‘fűz, áthúz ‹cérnát›’; ‘összefon’: kart karba öltve; ‘‹ruhadarabot› magára vesz’: ünnepi ruhát öltött; ‘kidug’: nyelvet ölt. Származékai: öltő, öltés, öltöget, öltöny; öltözik, öltözködik, öltöztet, öltöztető, öltözet, öltözék, öltöny.
Vitatott eredetű szó. Valószínűbben az illik ill- tövéből lett műveltető -t képzővel; a magánhangzó alakulását a -lt szóvég befolyásolhatta, mint a kel ⇨ költ, telik ⇨ tölt esetében. Az ill- tő ‘hozzáér, tapad’ értelme alapján a fenti alapjelentések jórészt magyarázhatók. Kevésbé valószínű, hogy közvetlen ótörök előzményre kell gondolnunk: ujgur, kun elt-, oszmán, jakut ilt- (‘vezet, visz’), mert ezekből nehéz a ‘ruhát ölt’ jelentést levezetni. Lásd még emberöltő.
