őrül
őrül – ‘eszét veszti’. Származékok és kapcsolt szavak: őrült, őrülés, őrület, őrületes; őrjöng, őrjöngés, őrjít.
Az ~ ótörök eredetű: ujgur, csagatáj evril (‘megfordul, forgolódik’), türk evrül (‘visszatér’); ezek visszaható képzős formák, s szótövük ‘forgat’ jelentésű (lásd őröl). A magyar jelentés a tébolyodottakra jellemző keringő, körben járó mozgás alapján fejlődhetett ki, vagy a sámánok vad forgására utal, amellyel révületet idéznek elő. Az őrjöng, őrjít alakok j eleme lép fel a terül–terjed szópárban is; az őrjöng szóra talán a kering alakja hatott. Lásd még őr, öröm, örvény.
