ős – ‘személy, akitől egy család, nemzetség származik’: isemüküt, Adamut (Halotti Beszéd); ‘egy nép igen régen élt nemzedékei’: honfoglaló őseink; ‘valaminek legrégibb, kezdetleges változata’: a fényképezőgép őse; ‘ősi’: Az ős Bizony, a biztos romlás (Ady). Származékai: ősi, ősiség.
Ősi örökség az ugor korból: vogul as (‘anyai nagyapa’), mordvin otjse (‘nagybácsi’), finn isä, szamojéd jasze (‘apa’). A régi magyar is, es alakokból ös lett, amelyben a magánhangzó csak a 18. század vége felé nyúlt meg. Lásd még isten, ős-.
A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban
