pad – ‘több személynek való ülőbútor támlával vagy anélkül’; ‘ülőrészből és asztalkából álló iskolai bútor’; ‘ülő, térdelő és kartámasztó részből álló hosszú templomi bútor’.
Déli szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén pod (‘padló’). Elsőként a magyarban is deszkázott padlót jelentett, később deszkaállványt, abból egyszerű ülődeszkát, s utóbb bútort. Lásd még padlás, padló.
A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban
