úr | Magyar etimológiai szótár

Full text search

úr – ‘a hatalom birtokosa’: urak és szolgák; ‘férfi udvarias megszólítása, címzése’: Molnár úr, uram!; ‘valamit kézben tartó, irányító’: ura a helyzetnek, úrrá lett a nehézségeken; ‘férj’: az én drága uram; ‘‹nagybetűvel› Isten, Krisztus, Jahve’: az Úr kegyelme, Krisztus úr, az Úr népe. Származékai: úri, úrias, uras, uraság, uraskodik, ural, uralkodik, uralkodás, uralkodó, uralom, uralmi, uradalom, uradalmi, uraz, urizál.

Bizonytalan eredetű szó. Talán finnugor örökségünk része: finn uros, urhoon (‘férfi, hős’), lapp varesz (‘hím állat’). Mivel az egyeztetés csak távoli rokon nyelveket érint, a megfelelés nem teljesen meggyőző. Lásd még ország, úrbér.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me