Gorove István (gattájai),
Gorove István (gattájai),
val. belső titkos tanácsos, volt földm-, ipar- és keresk. ügyi, utóbb közlekedésügyi miniszter, a m. tudom. akadémia tiszt. tagja, G. Lászlónak, a m. tud. akadémia lev. tagjának s Rácz Mária-Magdolnának fia, szül. 1819. aug. 20. Pesten; alsó iskoláit Szolnokon és Gyöngyösön, az V. és VI. gymnasiumi osztályt (1831–33.) a pesti piaristáknál, bölcseleti s jogi tanulmányait az egyetemen végezte, hol az ifjuság körében tehetségeivel, szólásban való jártasságával és már akkor tekintélyes modorával nagy hatást gyakorolt. Mikor a politikai köröket az ismeretes szólásszabadsági ügy tartotta izgalomban, ő a szólásszabadság mellett lelkesen harczolván, egyik tanárával összeütközésbe jött és elhagyta az egyetemet. Az 1839–40. évet a pozsonyi országgyűlésen töltötte, hol az országgyűlési ifjuság vezér-egyéniségei közé tartozott. Már ekkor foglalkozott az irodalommal és Magyarországon először ő mondotta ki a nagyobb közlekedési eszközöknek az állam részéről nyújtandó jövedelembiztosítása (garantia) nagy jelentőségű eszméjét. Első nagyobb útját barátja Tóth Lőrincz társaságában 1842–43-ban tette Európa nyugati országaiban és alaposan tanulmányozta a mívelt külföld politikai s államgazdasági viszonyait. Ez útjában kötött számos érdekes ismeretséget, többi közt Bowringgal, ki hazánk és irodalmunk iránt rokonszenvét késő öregségeig megtartotta; O'Connellel a nagy ir agitátorral, Listtel a hires államgazdával, Mittermayerral a nagy jogtudóssal, Aragóval, Thierssel, Hugó Viktorral, az akkori Francziaország három legelső kitűnőségével a tudomány, a politika és a költészet terén. A m. tudom. akadémia 1843. okt. 7. levelező tagjává választotta (1860. jan. 30. pedig tiszteleti tagjai sorába emelte föl.) Politikai szereplését Hevesmegyében kezdette meg, hol szónoklataival szintén kitünt. Azonban csakhamar Temesmegyébe költözött át. Itt atyjáról (ki 1839-ben halt el) maradt igen szép örökségének felügyelete s rendezése mellett, nagy szorgalommal adta magát a nemzetgazdasági tudományok tanulására, minek eredményét nemcsak megyei szónoklatokban tüntette fel, hanem hirlapi czikkekben is bemutatta. A közelismerés Temesmegyében már 1843–44-ben az országgyűlésre követűl jelölte. Ekkor azonban Temesmegyében a conservativ párt győzött és ő az országgyűlésre be nem juthatott. 1846-ban az országos védegylet, az épen lelépő Kossuth helyébe igazgatójává választotta s ő Pestre tette át rendes lakását. Az 1848. pesti országgyűlésre Temesmegye egyik kerületéből küldetvén képviselőűl, tartalmas és correct nyilatkozatai által kitünő helyet foglalt el a házban, hol ismeretes jeles tolláért jegyzőnek is választották. Az aug. 3. ülésben ő tette a nevezetes indítványt a Frankfurtban egyesült Németországgal minél szorosb kapcsolatba lépés iránt. A miniszteri párthoz tartozott, s bár Batthyány bukása után Kossuth politikáját nem helyeselte, mint hű hazafi megjelent Debreczenben és Szegedre is követte a kormányt. A világosi fegyverletétel után Törökországba s innét Párisba menekült és csak nyolcz évi távollét után, 1857-ben tért ismét vissza, engedélylyel, hazájába. Akkor a közélet teljes pangásában nem tehetett jobbat, mint magányba vonulni s a gazdasága elhanyagolt ügyeit rendezni. Az 1860. év ismét kiszólította magányából. Ekkor már többnyire Pesten lakván, az 1861. országgyűlésre Pest-Terézvárosa küldötte képviselőül. Deák felirati javaslata mellett tartott beszéde (máj. 23.) általános figyelmet keltett. Az 1865. decz. 10-re összehívott országgyűlésen ismét mint Pest-Terézváros képviselője jelent meg és a Deák-párt törzskarának egyik tekintélyes tagja volt. Mint szónok nem szerepelt ugyan, de tevékeny részt vett az eszméket előkészítő értekezletekben és a nevezetesebb bizottságokban, különösen a közösügyiben. Az Andrássy-miniszteriumban (1867) a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri tárcza bizatott reá, melyet a Lónyai-miniszteriumban (1871) a közmunka s közlekedésügyi miniszterséggel cserélt fel. Az Ausztriával való viszonyokban mindig az önállóság szószólója volt, és szakmájában az ügykezelés magyarosítását erélyesen mozdította elő. A későbbi országgyűléseken Temesmegye orczyfalvi kerületének képviselője volt. Majd kilépvén a miniszteriumból, a Deák-párt körének elnöke lett. Buzgó előmozdítója volt a Deák-párt és az ellenzék fuziójának és a kettőből alakult szabadelvű párt ismét őt választotta elnökéül. A magyar gazdasági egyesületnél, melynek alapító tagja volt, 1843-tól a közgazdasági vitákban vett részt; az 1848. tisztujításkor és az 1864. febr. 3. ujra szervezkedő közgyűlésen választmányi taggá választatott; az ő elnöklete alatt tartatott meg Pesten 1868-ban az első országos gazda-congressus. Az iparnak szintén lelkes pártolója volt, így nemcsak 1848 előtt volt buzgó tagja az akkor fennállott iparegyesületnek és működött az azzal kapcsolatban levő iparos mozgalmakban, hanem a hatvanas évek elején is egyike volt azoknak, a kik Eötvös József báró elnöksége alatt a most fennálló országos magyar iparegyesület létesítésén közreműködtek. Meghalt 1881. máj. 31. Budapesten. A m. tudom. akadémiánál az atyjától létesített Gorove-alapítvány tőkéjét kiegészítette, hogy abból évenként száz aranyból álló pályadíjt lehessen kifizetni.
Egy költeménye van a Zsenge Mutatványok. Pest, 1833. cz. gyűjteményben; czikkei az Athenaeumban (1839. Linczi fogház, Lincz-gmundeni vasut), a Regélő Pesti Divatlapban (1842. Ischl, 1843. Kisfaludy Sándorról, mint nemzeti költőről), az Életképekben (1844. Egy historiai kérdés, Brüsseli műkiállítás, A hollandi nők, Baaden), a Magyarország Anyagi Érdekeiben (1865. A telepítések kérdése); irt az 50–60-as években a Pesti Naplóba s a Magyarországba.
Munkái:
1. Nemzetiség, jelenünk szempontjából. Pest, 1842.
2. Nyugat. Utazás külföldön. Pest, 1844. Két kötet. (Ism. Regélő Pesti Divatlap, Életképek és Honderű.)
3. Javaslat a magyar uj vámtariffa tárgyában. Pest, 1847.
4. Gattajai Gorove István emlékezete. Gyűjtemény irodalmi s szónoklati hagyatékaiból. Bpest, 1882. kőny. arcz. (György Endre Emlékbeszéde, A mostani s a dunaparti magyar szinház 1840, Kivonatok egy uti naplóból 1839, a Nemzetiségből 1842, a Nyugatból 1844, Vegyes irodalmi művek: A német hirlapok megtámadásai, Csapó Dániel emléke 1844, Adózás és költségvetés 1845, A képviseletről, Elleneink és mi, Igazgatói körlevelek a védegylet ügyében 1846, A képviselők háza júl. 11. 1848, A magyar Akadémia házáról 1860, Az 1848. törvények s a magyar rendszer, Kiss Miklós 1861. Miniszteri jelentés az 1867. közgazdasági állapotokról 1868, Országgyűlési beszédek: 1848. aug. 3. A német szövetség tárgyában, 1861. máj. 23. Felirati vita, 1867. decz. 16. Vám és kereskedelmi szerződés, 1868. ápr. 18. Ipar- és kereskedelmi kamarák, 1870. máj. 30. Vasuti kérdések, 1871. jan. 31. Vasuti s közlekedésügyi politika, márcz. 3. Uj és tervezett vasutakról, 1873. jan. 20. A pénzügyi helyzetről, Vegyesek: Emlékirat a miniszterelnökhöz a czímkérdés tárgyában 1867., Budapesti választókhoz tartott beszéd 1869., Két el nem mondott beszéd: A közigazgatósági bizottságról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmából., Deák F. emlékének törvénybe iktatása alkalmából 1876., Orczyfalvai választókhoz tartott beszéd 1875, Nyilatkozat a szabadelvű párt nevében.)
Kéziratban: Több rendbeli jogphilosophiai s magyar-történelmi dolgozat.
Irodalmi Őr 1846. 143. l.
Magyar Hirlap 1851. 568. sz. (Haditörvényszéki ítélet.)
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 11. l.
Danielik, M. Irók II. 94.
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 423. l.
M. Akadémiai Almanach 1861. 157., 1863. 230., 1864. 235. 1882. 257. l.
Ország Tükre 1862. sz. arczk.
Magyar Világ 1866. 82. 84. sz. (Érkövy).
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 7. 8. sz. arczk. 1881. 23. sz. arczk.
Hazánk és a Külföld 1867. 11. sz. arczk.
Kákay Aranyos, Nagy férfiaink. Bpest, 1874.
Vasárnapi Ujság 1878. 45. sz. arczk. 1881. 23. sz. arczk. (Szász K.)
1881: Hon 150–153. sz. Főv. Lapok 124. 125. sz. Ellenőr 273–279. sz. Magyarország 150–152. sz. Egyetértés 150–151. sz. P. Napló 150–152. sz. Délmagyarországi Lapok 126. 128. sz.
Szinnyei Repertóriuma. Történelem II., Természettud. I.
Magyar Tisztviselő 1881. 23. sz.
Török Zsigmond, Apró Fényképek, Szabadka, 1882.
M. Könyvészet, 1882.
Galgóczy Károly, Országos M. Gazd. Egyesület Emlékkönyve IV. 90. l.
Petrik Könyvészete s Bibliographiája.
György Endre, Emlékbeszéd Gorove István tiszt. tagról, Bpest, 1892.
Endrődi Sándor, Általános Mutató a m. országgyűlés képviselőházának Naplójához 1861–68. Bpest, 1894. I. 3. 21. l. és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
