Lechner Károly,
Lechner Károly,
orvos- és sebészdoktor, egyetemi tanár, szül. 1850. márcz. 21. Budapesten; orvosi tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemen végezte. Orvosi oklevelét 1873., a sebészdoktori, szülészmesteri és szemészmesteri okleveleket 1874-ben szerezte meg, és ekkor két évig a budapesti egyetem I. belgyógyászati korodáján gyakornoki minőségben volt alkalmazva Wagner tanár mellett. 1876-ban ugyanott tanársegéd, 1877. elfoglalta a Schartzer-féle budapesti magán elme- és ideggyógyintézet főorvosi állását, melyet hat évig viselt. Közben megbizatott a pestvidéki kir. törvényszék területén a törvényszéki orvosi teendők ellátásával. 1881–82. elnyerte a Schordann-féle utazási ösztöndíjat, és ekkor két évig külföldön az elmegyógyászat körébe eső tanulmányokat tett. Ugyanekkor foglalkozni kedzett az agyvelő finomabb bonczolás-tanával Meynert mellett, a psychologiával Lazarus iskolájában és kiséletileg a psychophysiologiával, Tanulmányútjáról hazatérve 1883-ban kinevezték igazgató-főorvossá a budapesti angyalföldi m. kir. országos elmebeteg-ápoló intézetnél, melyet ő rendezett be. 1889-ben rendes tanárnak nevezték ki a kolozsvári egyetem újonnan rendszeresített elmekórtani és törvényszéki lélektani tanszékére. 1892–93. az orvosi kar dékánja volt. A kolozsvári kir. törvényszéki orvosi vizsgálóbizottsági tagja.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1881. A bujakórosok álmatlansága s annak okai, 1882. A téboly agytáplálkozási zavarainak lokalisatiója, 1885. Adatok a hallucinatiók localisatiójához, 1888. Az érzéki észrevevés némely rendellenességeiről, 1892. A psyche materialis alapja); a M. Philosophiai Szemlében (1884. Az érzéki észrevevés elemi alkatrészei); a Természettud. Közlönyben (1884. Az álomról); az Egészségben (1889. A kedély neveléséről, 1891. A testgyakorlás befolyása szellemi működéseinkre); a M. orvosok és természetvizsgálók XXV. nagyváradi vándorgyűlésének Munkálataiban (1890. Az izommunka szerepköre értelmi műveleteinkben tekintettel a testgyakorlásra); a Magyar Orvosi Archivumban (1891. Adalék az általános reutosisok alapján kifejlődő kóralakok ismeretéhez); a Budapesti Szemlében (1897. XCI. Az egyetemek és a társadalom); az Athenaeumnak is munkatársa.
Munkái:
1. Zur Pathogenese der Gehirnblutungen der luethischen Frühformen. Wien, 1881.
2. A tudatosság ténye szellemi életünk eseményeiben. Bpest, 1892. (Különnyomat az Athenaeumból.)
3. Kétes elmeállapotok. Törvényszéki lélek- és elmekórtan. U. ott, 1896. Két kötet. (A m. orvosi könyvkiadó társulat kiadványa.)
Pallas Nagy Lexikona XI. 322. l. (dr. Antal János.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
