csalánmunka
csalánmunka: a csalán (lat. Urtica dioica) feldolgozása textilneművé hagyományos módon és eszközökkel. Bár irodalmi és népmesei utalások, valamint idős emberek emlékezései arról tanúskodnak, hogy valamikor a magyar parasztság is foglalkozott csalánmunkával, olyan adatok nem állnak rendelkezésünkre, amelyek a növény rostjainak kikészítéséről részletesebb tájékoztatást nyújthatnának a Kárpát-medencében. Felhasználásáról tudjuk, hogy durva, erős vásznából pl. lúgzókendőt, hamvast (→ mosás) készítettek. A csalánmunkára vonatkozóan igen gyér ismereteink vannak a keleti szlávoktól is. Részletesebben ismert azonban obi ugor rokonnépeink, a vogulok és osztjákok csalánmunkája. Ennek alapvető jellegzetessége az, hogy a növény szárának felületén elhelyezkedő rostot nem a belső szövet megtörése (→ lentörő sulyok) útján szabadítják fel, hanem kézzel fejtik le szalagokban, szálakban. Ez a lefejtés valószínűleg még a legprimitívebb szövetkészítésre szolgáló nyersanyag, a háncs, a nyírfakéreg szalagokban való lefejtése technikájának az emlékét őrzi, ami nemcsak a csalánmunkába, de elszigetelten napjainkig megmaradva a kendermunkába is átment (Bretagne, Spanyolo., Piemont, Székelyföld és több elszigetelt csoportban a keleti szlávok lakta területen). Az obi ugorok a lefejtett csalánrostot famozsárban megtörték, hogy a szélesen lehúzott rostszalagokat vékony szálakra szétrepesszék. A rost mozsárban való „szálasítása” a kendermunkában is megtalálható: általános a keleti szlávoknál és az e területen lakó finnugor népeknél, de egykori nagyobb európai elterjedésére enged következtetni egy 18. sz.-i franciao.-i adat is. Feltehető, hogy a rostfejtés mellett a mozsárban való szálasítás a csalánmunka technológiájának jellegzetes része volt, ami a csalánhoz közel álló másik rostnövény, a kender kikészítésének munkájában élt tovább, s itt-ott elszigetelten a legutóbbi időkig megmaradt. A csalánmunka további menete a helyi, történetileg kialakult fonó-szövő technika szintjén és módján folytatódott. – Szórványosan előfordult a legszegényebb társadalmi rétegek körében a gyűjtögetett csalán emberi táplálékul történő felhasználása. Növendék kacsáknak a beáztatott, összevágott, kukoricadarával összekevert csalánt napjainkban is adják. – Irod. Sirelius, U.T.: Die Handarbeiten der Ostjaken und Wogulen (Suomalais-ugrilaisen seuran aikakauskirja, 1904).
Szolnoky Lajos
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
