csalogatás
csalogatás: a → páros táncok lényegét, udvarló-szerelmi karakterét meghatározó formulák (szemben táncolás, eltávolodás és közeledés, egymás kerülgetése és üldözése stb.) összefoglaló neve a népi szóhasználatban és szakirodalmunkban. Főbb típusai: 1. az agresszív, küzdelemszerű csalogatás; – 2. a gáláns udvarló karakterű csalogatás; – 3. a páros forgással kiegészült csalogatás a páros táncok egyes történeti periódusaira jellemző tartalmi és formai sajátosságok hordozója. Az agresszív elemekkel átszőtt, küzdelmet megelevenítő csalogatás alapján a páros táncok korai periódusáról alkothatunk képet. A csalogatás ilyen típusát őrzi a felső-tiszavidéki cigányoknak és pásztoroknak a párbajszerű fegyvertáncokban gyökerező páros → botolója, másodlagos formáit pedig az → ügyességi táncok páros változatai, eszköz nélküli formáját pedig a páros → cigánytánc. A csalogatás ilyen vonásairól adnak hírt a korai történeti források, így a kb. 1000-ből származó latin nyelvű Rudlieb, valamint Balassi Bálint, Wathay Ferenc és a Vásárhelyi daloskönyv táncjellemzései. Erre a csalogatós típusra utal a szelíd madarat űző ragadozó hasonlata, a táncosok suhanását és kartartását felvillantó leírás és az „egymást űző tánc” említése. A korai páros táncnak ezt a fegyverrel vagy fegyver nélkül járt, agresszív csalogatását hitelesíti a balkáni, a kaukázusi táncfolklór, a hajdútánc páros formáira utaló források, továbbá történeti ábrázolásaink; a páros táncot fegyverrel járó kuruc tisztet és a Sáros megyei parasztokat megörökítő képek. A csalogatás következő, az udvari tánckultúrában gyökerező, gáláns-udvarló típusát a 15–16. sz.-i → történelmi társastáncokból ismerjük. S a csalogatásnak ez az összefogódzás nélkül járt, vagy kézfogással párosuló formája jellemző a balkáni páros táncokra, s ezt a típust képviseli a tánckultúránk régi rétegébe tartozó → ugrós páros. A zárt összefogódzással, páros forgással kiegészült csalogatás viszont már a páros táncoknak azt a felszabadult szerelmi líráját tükrözi, ami általános jellemzője az újkori táncáramlatoknak. A forgós páros tánc hazai elterjedésének első nyomait a 16. sz. végéről ismerjük s a csalogatás e felszabadult formáira utaló jellemzéseket a 17. sz.-ból. Tánchagyományunkban a → marosszéki forgatós képviseli e csalogatós típus korai, sűrített szerkesztésű formáját, oldottabb és csapongóbb karakterű megjelenése pedig már a → csárdásra jellemző. – Irod. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924); Sachs, C.: Eine Weltgeschichte des Tanzes (Berlin, 1933); Wolfram, R.: Die Volkstänze in Österreich und verwandte Tänze in Europa (Salzburg, 1951); Andrásfalvy Bertalan: Párbajszerű táncainkról (Ethn., 1963); Louis, M.A.L.: Le Folklor et la Danse (Paris, 1963); Pesovár Ernő: A csalogatós csárdás (Tánctud. Tanulm., 1965–66, Bp., 1967); Pesovár Ernő: Der Tändel-Tschardasch (Acta Ethn., 1969); Pesovár Ernő: A páros táncok történeti problémái a Kárpát-medence tánchagyományában (Táncműv. Ért., 1972., 3. sz.).
Csalogatás (19. sz. első fele)
Csalogatás (Berzence, Somogy m.)
Csalogatás (Bag, Pest m.)
Pesovár Ernő
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
