debreceni kerámia | Magyar néprajzi lexikon

Full text search

debreceni kerámia: A közép-tiszai kerámia stíluscsoport kialakítója Debrecen volt. A debreceni kerámia alapszíne többnyire a fehérnek és a sárgának különböző színárnyalata, de van barna és zöld alapszínű edény is. A díszítőelemek között leggyakrabban stilizált virágok szerepelnek madárral vagy emberi figurával párosítva. A díszítmények színezése az alapszíntől függően zöld, sárga, vörös, barna, ritkán kék. E stíluscsoport motívumai, alap- és díszítményszínei a → mezőcsáti kerámiának is alkotóelemei. A stílusról és a mesterség magas színvonaláról tájékoztatnak a debreceni Déri Múz.-ban őrzött rangos, évszámmal is ellátott tárgyak: egy 1763-ból származó kancsó; 1792-ből boroskancsó; 1830-ból egy tányér; 1832-ből korsó; 1844-ből tál; 1851-ből kancsó. – A legújabb kutatások szerint Debrecenben már a 17. sz.-ban önálló fazekascéh működött. Első céhszabályuk 1715-ből való, s 1765-től 1920-ig ismerjük a céhben dolgozó mesterek nevét is. A korai céhalakításnak valószínűleg az lehetett az oka, hogy a környező falvakhoz képest Debrecen iparossága kevesebb kárt szenvedett a török hódoltság alatt, és gyorsabban megindult a fejlődése. Bár a központ hagyományai évszázadokra nyúlnak vissza, meglepően kevés a tárgyi emlék, és e viszonylag kevés tárgy nem tanúskodik egységes stílusról. Ez egyben képet adhat a tárgyakat elsősorban felvásárló debreceni polgárság összetettebb ízléséről is. – Irod. Domanovszky György: Magyar népi kerámia (Bp., 1968).