dézsmaváltság
dézsmaváltság: a földesúri szőlődézsma egyszer s mindenkorra kártalanítással történő megváltása. Az egyházi tizedet az 1848-as törvények eltörölték, de a földesúri borkilenced, a dézsma (→ bordézsma) továbbra is érvényben maradt. Az 1853. évi úrbéri pátens szerint csak azok a szőlők estek állami kártalanítás alá, amelyeket a jobbágytelek tartozékának tekintettek, tehát a → kertszőlők. A többi szőlőbirtok után továbbra is fizetni kellett az 1848 előtt érvényben levő szolgáltatásokat mindaddig, amíg a birtokos meg nem váltotta a földesúrtól. A pátens lényegében tehát a kertszőlők kivételével minden szőlőt majorsági birtoknak tekintett, és a megváltás összegét szabad alku tárgyává tette a szőlőbirtokosok és a feudális tulajdonjoggal rendelkező földesúr között. A pátens által meghatározott elv alapján dolgozták ki a szőlőbirtok után járó tartozások megváltásáról szóló, vagyis a dézsmaváltság-törvényt (1868: 29. tc.). A változás mindössze annyi, hogy a törvény lehetővé tette az „országos közvetítést”, amennyiben a váltságkötelezett nem tudná egy összegben kifizetni az egész tartozást. A másik jelentős előrelépés az volt, hogy a törvény a megváltást kötelezővé tette. A korábbi feudális szolgálmányi viszony a két fél kölcsönös megegyezése alapján sem volt tovább fenntartható. A dézsmaváltsági per indítására a dézsmaszedésre jogosult felet kötelezte. A dézsmaváltság összegét az 1856–1867 közötti tíz év átlagtermésének a hússzorosában állapították meg. A törvény azonban késve érkezett: 1868-ig a szőlősgazdák nagyobb része már megváltotta vagy legalábbis egyezséget kötött. Ezekre pedig a törvény hatálya nem terjedt ki, ill. csak mindkét fél hozzájárulásával lehetett perújrafelvételt indítani. Már a pátens megjelenése után a sajtóban országos vita alakult ki a szőlődézsma úrbéres vagy nem úrbéres minőségéről. A szenvedélyes és hosszú vita érthető, hiszen a bordézsma a legfontosabb földesúri szolgáltatások egyike volt. A dézsmaváltság módozata mind a dézsmaszedésre jogosultak, mind a borárutermelésből élők számára súlyosan esett a latba. Egy hold szőlő váltságösszege országos viszonylatban 60–140 Ft között mozgott. A váltságösszeghez jött még különböző címeken 8% kamat. A törlesztés időtartamát 22 évben állapították meg. Ha számításba vesszük, hogy az 1848-tól kezdve gyakori dézsmamegtagadásból származó összeget is felszámították tartozásként, felmérhetjük, hogy milyen súlyos terhet jelentett a parasztság számára a dézsmaváltság. A kor nem egy szakírója ebben látta fő okát a szőlő- és bortermesztés hanyatlásának. A parasztgazdaságok számára nagy megterhelést jelentő dézsmaváltság éppen ezért hosszan el is húzódott. A kérdésre végül a → filoxéravész tett pontot oly módon, hogy az 1895: 14. tc. egyszer s mindenkorra eltörölte a még fennálló dézsmaváltsági tartozásokat. – Irod. Für Lajos: Jobbágyföld – parasztföld (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, I., szerk. Szabó István, Bp., 1965); Feyér Piroska: Szőlő- és borgazdaságunk történetének alapjai (Bp., 1970).
Égető Melinda
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
