egyéniségkutatás

Full text search

egyéniségkutatás: a folklorisztika irányzata, amely a folklór alkotásaiban nem valami személytelen alkotó erő megnyilvánulását látja, hanem a nép körében élő alkotó személyiségek tudatos tevékenységét kutatja, és azt alkotáslélektanilag, esztétikailag, ritkábban társadalomtörténetileg is vizsgálja. Ez a gondolat a folklorisztika kezdetei óta felbukkant, határozott módszerű irányzattá azonban csak néhány esetben és főként olyan jelenségekkel kapcsolatban vált, ahol az egyéniség szerepe nyilvánvaló ( népmesekutatás, tánckutatás, félnépi folklór). A német filológiában a szociológiai irodalomtörténet metodikájának kialakulásával szoros kapcsolatban J. Schwietering és tanítványai; az orosz folklorisztikában a múlt századi „arisztokratikus” iskola képviselői, majd a Szokolov fivérek és Azadovszkij, elméleti szinten P. G. Bogatirev és mások formálták elméletté. A magyar kutatásban Kálmány Lajos és mások kezdeményezései után az 1930-as évektől kezdődően Ortutay Gyula fogalmazta meg elveit, más oldalról Tomori Viola (pszichológiai), Marót Károly (esztétikai) megközelítése is itt említendő. Az 1940-től meginduló Új Magyar Népköltési Gyűjtemény módszertani alapelve volt, továbbfejlesztése során Kovács Ágnes a hagyományozó közösség, Dégh Linda pedig a kortársi folklorisztika eredményeivel egészítette ki. Bizonyos fokig a népművészet kutatásában is megjelent (Madarassy László, Domanovszky György, Manga János), a népzene kutatásában csak alkalmilag vált határozott módszerré (Barsi Ernő), a tánckutatásban (Martin György) hasonló szinten maradt. – A kiformálódott gondolatokat több periódusra oszthatjuk. Az 1930-as években Ortutay Gyula az alkotáslélektani vonásokat hangsúlyozta és ezt kiegészítette a parasztság demokratikus szellemi-társadalmi emancipációjának gondolatával. Az 1940-es években a terepmunkából folyó tapasztalatok összegyűjtése folyt: főként a mesemondókat és a mesemondás alkalmait vizsgálták. A hatvanas években került sor általános folklorisztikai és esztétikai kérdések ide kapcsolására, ekkor a hagyomány és a variálódás kérdései kerültek előtérbe. Legutóbb a szájhagyomány sokoldalú megközelítésébe vonták be az egyéniségkutatás eredményeit. A nemzetközi kutatás néhány kivételtől eltekintve nagy elismeréssel övezte ezt az irányzatot, és „magyar iskola” vagy „budapesti iskola” néven előbb a mesekutatásban, újabban a folklórelméletben polgárjogot kapott. Voltaképpen ez az egyetlen olyan folklorisztikai áramlatunk, amelynek metodikája nemzetközileg elismerést nyert, legutóbb a terepkutatás elméletével foglalkozó finn kutatók részéről lényeges módon továbbfejlesztve. ( még: egyéniség és közösség, folklorisztika) – Irod. Ortutay Gyula: A magyar lélek alapvonásai népi kultúránkban (Szeged, 1933); Tomori Viola: A parasztság szemléletének alakulása (Szeged, 1935); Madarassy László: Művészkedő magyar pásztorok (Bp., 1935); Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél (UMNGy I. Bp., 1940); Marót Károly: A népköltészet elmélete és magyar problémái (Bp., 1949); Dégh Linda: Az egyéniségvizsgálat perspektívái (Ethn., 1960); Ortutay Gyula: A magyar népmesekutatás eredményei és feladatai (MTA I. Oszt. Közl., 1963); Dégh Linda: Folktale and Society (Bloomington–London, 1969); Voigt Vilmos: A folklór esztétikájához (Bp., 1972); Ortutay Gyula: Hungarian folklore. Essays (Bp., 1972).
Voigt Vilmos

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages