étkezések napi rendje

Full text search

étkezések napi rendje: a táplálkozási alkalmaknak az életritmussal összehangolt tagolódása. Gerincét a napi állandó étkezések képezik. Ezek száma, időpontja és jellege korszakonként, tájanként és az egyes társadalmi csoportok között gyakran eltérően alakult. A középkor csupán két állandó napi étkezése délelőttre és késő délutánra esett. A napi három állandó étkezés rendje a késő középkortól kezdve fokozatosan alakult ki. A 15–16. sz.-ban a kétféle rendszer Közép-Európában még az előkelők és városlakók házaiban is párhuzamosan jelentkezett. A 17. sz.-ban német területen már túlsúlyba került a háromtagú forma. A középkori kettős tagolás megtartása mégis Közép-Európa számos pontján nyomon követhető városi polgároknál a 18., elsősorban paraszti rétegeknél a 19–20. sz.-ig. Mo.-on a 17. sz. közepéig töretlen a kéttagú étkezési rend uralma, főúri és polgári körben is ez a gyakorlat. A délelőtti étkezés időpontja 9–10 óra, a neve ebéd. A vacsora délután 4–6 órakor követi. A század első felében de. 10 órára esett a napi főétkezés a Bécs vonzásában élő főúri udvartartásokban is. A 17. sz. közepétől a központi és a magyar kormányhivatalok munkarendjének változása miatt a hazai főúri körökben az ebéd ideje későbbre, 11 órára tolódott. Az ilyen rendhez tartozhat állandó harmadik, reggeli étkezés is, de biztosan tudjuk, hogy a 11 órai ebéd járt kettős étkezési renddel is. A század második felében Erdélyben a fejedelmi udvar és az előkelőségek a régi középkori kettős szerkezetet tartják még. A reggeli fogalmára korábban a früstök (ném. Frühstück) szócsalád alakváltozatai használatosak, amelyeket a reggeli a 19. sz. elejétől a népnyelvbe szorított vissza. A korai magyar alak a fölöstököm, amely a 14. sz. végéről kimutatható. Az étkezéselnevezés léte és használata azonban önmagában nem jelenti az étkezés mindennapos érvényű voltát. A napi három állandó étkezés rendjének megszilárdulásáról hazai forrásaink a 18. sz.-ban tudósítanak először. A régi kettős és az új hármas étkezési rend váltása hosszan elhúzódó folyamat, amelynek részletei még tisztázatlanok. Az új hármas szerkezetben az ebéd elnevezés többségben a déli főétkezésre tolódott át, és később a köznyelvben ez állandósult, de mellette megjelenik az ebéd étkezésnévnek az új, a harmadikként belépett állandó napi étkezés, a „reggeli” megjelölésére való áttolódása is. Ezek a körülmények magyarázzák, hogy éppen a 18. sz.-ban alakul ki a déli étkezés olyan szóösszetétellel (délebéd) való megjelölése, amely visszaállítja az étkezéselnevezés félreérthetetlen időpontjelző érvényét is. – A mindennapi étkezések új, háromtagú szervezete Mo.-on a paraszti rétegeknél jutott leglassabban, legkésőbben általános érvényre. Hosszú időszakon át jellegzetes az évnek a mezőgazdasági munka szerinti megoszlásához igazodó megosztott gyakorlat az étkezések napi rendjében: nyáron háromtagú, télen két étkezés ből álló szerkezet. A téli időszakra korlátozva a középkori kéttagú étkezési rend gyakorlata igen kiterjedten megérte a 20. sz. elejét, és máig sem tűnt el teljesen. Ugyanez egész éves érvénnyel a századfordulón csak szórványosan, elsősorban peremvidékeken jelentkezett. A téli kettős szerkezetben délelőtt 10 és vidékenként változóan délután 3, ill. 5–6 óra körül ettek, többnyire mind a kétszer frissen készült, meleg ételeket. A késő délutános változat (főként Erdélyben) esetén világosan a délelőtti alkalom a napi főétkezés. A kora délutános változatnál a helyzet nem ilyen egyértelmű; leves, kása, főtt és sült tészta a délelőtti étkezésen is szerepel, főétkezésnek mégis a délutáni alkalom látszik, amennyiben itt tálaltak a nyári ebédekhez hasonló ételeket. A kettős tagolású étkezési rend első (délelőtti) étkezését a Székelyföldön és Beregben ebédnek nevezik. Megkülönböztetésül a nyári déli étkezés neve délebéd, dél. A többi országrészeken a kettős tagolású téli rend első étkezésének fölöstököm, früstök (és alakváltozataik) a népnyelvi megjelölése csakúgy, mint a nyári reggelinek. A 19–20. sz. fordulóján a téli kéttagú étkezési rend parasztságunknál nem kizárólagos érvényű, gyakori a nyárihoz hasonló s így egész éven át állandó hármas szerkezet is. Az utóbbi reggelije nyáron 8, télen 9 óra körül, középső étkezése 12 körül, vacsorája nyáron este 8, télen 6 óra körül van. A hármas szerkezet kissé eltérő téli–nyári időpontjai a paraszti munkához igazodnak. Parasztságunknál a háromtagú étkezési rend reggelije is csak századunkban alakul át többségében kenyérből (és mellévalóból), valamint reggeli italból (tej, egész későn tejeskávé, tea) álló étkezéssé. Korábban a reggelin is dominálnak a főtt, frissen sült ételek. A fenti állandó étkezéseken kívül a parasztemberek további, egészen általános „étkezési” alkalma volt a hajnali felkeléskor ivott pár korty pálinka egy falat üres kenyérrel. Tízórai és uzsonna hideg ételekből gyakori, de nem elmaradhatatlan a nyári dologidőben. Ebben az évszakban a munkaidőbe beleeső reggelit és ebédet is kint a mezőn fogyasztották. Az ebédet elsősorban a nagy határú alföldi településeken főzték kint a helyszínen, egyébként az asszonyok otthon készítették el és pontos időre kivitték. A kis határú dunántúli falvakban is csak kivételesen vált rendszerré, hogy a parasztok a mezőről délben hazajártak ebédelni. Némely vidéken meleg reggelit is otthonról vittek a mezőn dolgozók után. Másutt viszont a munka csúcsszakainak kivételével nyáron az ebéd nem főtt étel. – Irod. Ethnological Food Research in Europe and USA (Göttingen, 1972); Kisbán Eszter: Az étkezések napi rendjének újkori átalakulása és az ebéd (Magy. Nyelv, 1975); Ethnologische Nahrungsforschung (szerk. Valonen, N.–Lehtonen, J., Helsinki, 1975).

Étkezések napi rendje. Ebéd a kunyhó előtt (Hortobágy)

Étkezések napi rendje. Ebéd a tanyán. (Debrecen-Bánk, 1934)
Kisbán Eszter

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages