gyanta

Full text search

gyanta: fenyőfélék kicsorgó ragacsos nedve. A székelyek, a gyimesi csángók a gyantát (fenyőszurok, folyószurok, csipkerágó szurok) összegyűjtik. Elsősorban a pásztorok, erdei munkások, szénacsinálók egy-egy mogyorónyi, diónyi darabot naphosszat rágnak. Hitük szerint a gyanta tisztítja a fogat, gyógyítja a gyomrot, s erőt nyújt a gyalogláshoz. Rágják a leányok, asszonyok a fonóban, hogy a fonálsodráshoz minél több nyáluk képződjön. A gyantát teszik kenyérkovásszal összekeverve kelésre, zsírral összefőzve a tehén megrepedezett tőgyét kenik vele. Századunk elején a Tiszántúlra járó móc csebresek fenyőkéregbe burkolt gyantát árultak, amellyel a parasztasszony a szobát illatosította. A rágás elterjedt az Alpok vidékein, valamint a románoknál, szlovákoknál, finneknél, lappoknál, zürjéneknél, voguloknál, osztjákoknál s más szibériai népeknél. A rágott gyantának a neolitikumból (Finno.) előkerült maradványát ismerjük: a gyantacsomón megmaradt a fogak helye. A gyantarágás szokása a magyarságnál valószínűleg finnugor hagyomány. Ezt a véleményt támasztja alá az is, hogy ’gyanta’ jelentésű szurok szavunk valószínűleg finnugor eredetű. A gyanta későbbi jövevényszó nyelvünkben, de végső forrása, közvetlen átadója ismeretlen. – Irod. Vilkuna, K.: Das Kauharz, ein uralten Genussmittel (Studia Ethnographica Upsaliensia, XXI., Lund, 1964); Gunda Béla: Etnologisia huomautuksia pihkasta (Virittäjä, 2. sz., 1966).
Gunda Béla

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages