halott etetése

Full text search

halott etetése: a halott étellel való ellátása közvetlenül vagy jelképes formában. Eredetileg a halál utáni élet, ill. az élő holttest képzetében gyökerezik ( lélek), amelynek értelmében a halott nemcsak életében használt tárgyaira tart igényt, hanem az élete továbbviteléhez szükséges dolgokra is, elsősorban ételre, italra és ruházatra. Egyben a halotti áldozat kezdeti formája ( halottkultusz). Az eredeti hiedelemtartalom a halott etetésenek több mai formájában is világosan felismerhető; Közép-Európában – és a magyar nyelvterületen – az esetek többségében azonban már a lélek táplálásáról van szó, gyakran csak jelképes módon (pl. jelképes ételekkel: vagy a halottat megszemélyesítő gyerekek, szegények etetésével). A magyar nyelvterületen a halott etetését elsősorban a r. k. és gör. keleti vallású lakosság gyakorolta. Csak szórványosan fordult elő a felravatalozott halottnak adott étel, és a halott etetése a virrasztóban ( virrasztás), valamint az étel sírra helyezése vagy utólagos beásása a sírba. Tehát a halott etetésének mindazon formái, amelyek közvetlenül az élő holttest elképzeléséhez kapcsolódnak, jelentéktelen szerepet játszottak. A 20. sz.-ban viszonylag intenzíven élő formák mindegyike a visszajáró halott hitéhez fűződik. Legáltalánosabb volt a halott etetése a temetés utáni első éjszakán, amikor a halott „visszajön a szállást megköszönni”. Ilyenkor az asztalra vagy gyakrabban az ablakra tettek számára ételt. Ritkábban fordult elő a halott etetése a lélek végső távozásának vélt időpontjában (3 nappal, 1 héttel, 2–7 héttel stb. a haláleset után), amikor a hit szerint a halott még utoljára meglátogatja családját; továbbá alkalomszerűen olykor, amikor úgy vélték, hogy azért jár vissza, mert éhes (ezt pl. álmában közölte hozzátartozójával), vagy a túlvilágon hiányzik neki az ennivaló (erről a halottlátó tudósítja a családot). – A halotti tor régen szokásos temetőben tartásában (a 20. sz.-ban már csak szórványosan fordult elő), feltehetően szerepet játszott a halottal való utolsó együttevés gondolata is. Még a háznál tartott torokon is előfordult, hogy a halott számára is terítettek. Halottak napján ( mindenszentek), valamint szórványosan húsvétkor, pünkösdkor, még ritkábban disznótorban és lakodalomban nem annyira egy bizonyos halottat, hanem általánosságban a család halottait etették. Ez többnyire jelképes módon, üres terítékkel történt, de ritkábban előfordult ételek asztalra, ablakba, esetleg tűzbe tétele a halott számára. A karácsonyi vacsora asztalon hagyott maradékaihoz is fűződhettek ilyen elképzelések. A halottnak adott ételek az alkalom szerint változtak. Az üres teríték mellett egyformán gyakoriak voltak a „jelképes” ételek (só, víz, liszt, kenyér, cipó), valamint a tej, bor, pálinka; a család által éppen fogyasztott ételekből való juttatás vagy a halott kedvenc étele. A halott etetésének különböző változatai nem rendszerezhetők területileg. Európa-szerte ismert minden eljárás, bizonyos intenzitásbeli különbségekkel. Csak néhány sajátság tűnik a 20. sz.-ban egy-egy terület jellegzetességének. Így több szláv népnél, valamint a románoknál jellemző a sírra vitt étel haláleset után és a különböző halotti ünnepeken; ill. e területeken gyakran a legutóbbi időkig a temetőben tartották a tort. Mo.-on hiányzik az emléktorokkal együtt a halott emléktorokon való ellátása, amely szintén elsősorban DK- és K-európai jellegzetesség; valamint az Európa nagy részén fellelhető, húsvéthoz és pünkösdhöz kapcsolódó szokások. A karácsony is sokkal kevésbé halotti jellegű ünnep a magyarságnál, mint bármelyik szomszédos területen; ennek megfelelően a halott etetése karácsonykor csak igen szórványos. ( még: halál, halotti szokások) – Irod. Murko, M.: Das Grab als Tisch (Wörter und Sachen, 1910); Ranke, Kurt: Der dreissigste und vierzigste Tag im Totenkult der Indogermanen (FFC 140. Helsinki, 1951).
Pócs Éva

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages